Újra divatba jön az erkölcs?
A HÁZAK üresek. A hirdetőtáblák szerint kiadásra várnak. Ezek a németországi, hamburgi házak valamikor a világ legnagyobb bordélyházai közé tartoztak. Miért zártak be?
Ugyanolyan okból, mint ahogy San Franciscóban a homoszexuálisok különböző kedvenc gyülekezési helyei is elnéptelenedtek. Az Egyesült Államokban a homoszexuálisok részére létesített klubok és szaunák egymás után zártak be.
Mi idézte elő legfőképpen ezeket a változásokat? Az AIDS, e halált okozó vírus terjedése, amely a XX. század egyik legszörnyűbb csapása lett.
Az AIDS-nek már eddig is több tízezer áldozata van. És ha a jelenlegi becslések pontosak, a közeljövőben újabb milliók életét fogja követelni.
Visszatér az erkölcs?
Az 1960—70-es években a szexuális forradalom sok nyugati országon végigsöpört. A szabadszerelem széles körben elfogadott lett. Egyre több gyermek született házasságon kívül. A nemi életet is egyre alacsonyabb életkorban kezdték el a fiatalok. Milliók életéből tűntek el a hagyományos értékek, és az ilyen egyének száma gyorsan növekedett.
Az akkori szellemről szólva a kanadai L’Actualité című folyóirat ezt jelentette ki: „A nemi aktus ártalmatlan játék lett.” Ugyanakkor a homoszexuálisok „jogaiért” küzdő mozgalmak elszaporodásával a homoszexualitás fő kérdéssé vált, és a homoszexuális viszonyt tiltó egykori törvények megváltoztak.
És akkor megjelent az AIDS a világ színterén. Amint szaporodtak e modern járvány miatti halálesetek, és mivel nem találtak semmiféle gyógymódót rá, drámaian megváltozott az emberek szexuális magatartása. Ahogy a L’Actualité kifejtette: „Az AIDS megjelenésével a szerelmi kalandok rendkívül veszélyessé váltak.” Ellen Goodman amerikai újságíró erről a magatartásbeli változásról ezt írta: „Ahogy terjed az AIDS a lakosság körében — ami nem feltételezés, hanem tény —, egyre gyakrabban mondanak nemet a szexnek.”
A szokások változtak meg — nem pedig az erkölcs
Ez azt jelenti, hogy valamiféle olyan ébredésnek vagyunk a szemtanúi, ami a jó erkölcshöz való visszatéréshez vezet? Vagy ahogy a tömegtájékoztatási eszközök állítják, a „konzervativizmus” vagy „puritánság újjáéledése ez”?
Egyes szokások a kényszerűség hatására csakugyan megváltoztak, de maga a gondolkodásmód nem tartott szükségszerűen lépést ezzel a változással. Például azokról a homoszexuálisokról, akik felhagytak a több partnerrel folytatott viszonnyal, és csak „monogám” kapcsolatot ápolnak, aligha mondhatjuk, hogy visszatértek az erkölcsös életmódhoz. Nos, mi lenne, ha feltalálnák az AIDS elleni hatásos oltóanyagot? Joggal hihetjük, hogy számos egyén visszatérne korábbi szokásaihoz, és az erre specializálódott intézmények rögtön megnyitnák kapuikat.
A heteroszexuálisok világában is az figyelhető meg, hogy viselkedésükben megváltoztak ugyan az emberek, de alapgondolkodásukban nem. Felice, a Los Angeles-i (USA), kaliforniai egyetemen tanuló diák sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy nem élhette át a szexuális forradalom nyújtotta szabadságot, amely valamikor dívott az egyetemen. Ezt mondta: „Ez szinte haraggal tölt el . . . Bárcsak nekem is szabadságomban állna, hogy önmagam dönthessek saját dolgaimban.” Egy amerikai újságíró a továbbiakban kifejtette, hogy az előző erkölcsi normák nem jönnek újra felszínre. Ezt mondta: „Jóllehet a szexuális forradalom talán lelassult, aligha várható, hogy visszatérjen az 1940—50-es évek azon erkölcsi felfogása, hogy előbb házasodj meg, csak utána élj nemi életet.”
Kanadában például a Maclean’s folyóirat a következőképpen számolt be egy szövetségi alapítványú, egyetemi diákok körében végzett felmérésről: „A fiatal felnőttek kellően tájékozottak a nemi úton terjedő betegségekről, például az AIDS-ről, a szifiliszről és a gonorrhoeáról. De ez a tudás szemmel láthatóan nem késztette óvatosságra őket. A legtöbb megkérdezett egyetemista azt mondta, hogy folytat nemi viszonyt, de azt is elismerte, hogy azzal már nem törődik, hogy óvszert is használjon a nemi aktus alatt a nemi betegségek elkerülésére.”
Ebben a beszámolóban ez is elhangzott: „Számos egészségügyi szakember elmondja, hogy bár széles körű a nemi felvilágosítás, mégis jogos az az aggodalom, hogy a felvilágosítás éppen a lakosság nemileg aktív csoportjánál nem éri el a kívánt hatást.” Dr. Noni MacDonald, a fertőző betegségekkel foglalkozó ottawai szakorvos kijelentette: „A nevelőmunka és a tömegtájékoztatói kampány sajnos többnyire csődöt mond, és nem nagyon akarják használni az óvszereket.”
A Maclean’s ehhez hozzáfűzi: „54 egyetemen végzett felmérésből az derül ki, hogy az egyetemisták háromnegyed része már folytatott nemi viszonyt. A férfiaknak csaknem a fele azt állította, hogy öt vagy ennél több partnere volt már, egynegyede viszont azt állította, hogy összesen 10 vagy még ennél is több partnere volt. A megkérdezett egyetemista lányok 30 százaléka beismerte, hogy legalább öt partnerrel volt már nemi viszonya, 12 százalékuk viszont azt állította, hogy legalább 10 férfivel volt már dolga. Az óvszerek azonban nem népszerűek . . . Talán a legveszélyeztetettebbek azok, akik legkevésbé használnak óvszert.”
Levonták-e az erkölcsi tanulságot?
Sokan nem hajlandók levonni az erkölcsi tanulságot a történtekből. Egyes orvosok szokásbeli változást írnak elő. Azt ajánlják, hogy csak egy partnerrel folytassanak nemi viszonyt, és az AIDS elkerülése céljából használjanak óvszert. De nem helytelenítik a feslett viselkedést. Alan Dershowitz, a Harvard Egyetem jogi professzora ezt a tendenciát képviseli, amikor azt javasolja, hogy a kutatók az AIDS-t terjesztő szexuális magatartásnak ne az erkölcsi oldalát firtassák. Kijelentette: „A tudósoknak úgy kell cselekedniük, mintha a betegség nem valami konkrét viselkedés útján terjedne.”
A francia Le spectacle du monde című hírmagazin azonban úgy véli, hogy ez nem elegendő. Ezt írja: „Az AIDS elleni küzdelemben semmilyen irányelv nem lesz addig eredményes, amíg az emberek nem térnek vissza mindenütt gyorsan és jó szántukból a magasabb rendű erkölcsi normákhoz. (Nem szabad elfelejtenünk, hogy a betegség terjedésének legfőbb oka a nemi téren tapasztalható engedékenység, a prostitúció és a kábítószerezés, melyek a társadalmi viselkedés leglényegesebb megnyilvánulásai.) A tiszta erkölcshöz való visszatérés csak akkor lehetséges, ha a kultúra új összefüggései bontakoznak ki . . . Az erkölcs nem valamilyen pártideológia terméke. Az AIDS-veszély árnyékában úgy kell azt felfognunk, mint ami egyre sürgetőbb biológiai szükségesség, amelytől az emberi faj fennmaradása függ.”
Vajon az erkölcsöt mint „biológiai szükségességet” kell számításba vennünk? Vagy az erkölcsi értékrendszert csak azért kell elfogadnunk, mert ezt így diktálják a körülmények? És vajon minden erkölcsi törvénygyűjtemény egyenértékű? Vizsgáljuk meg, mire tanít bennünket a történelem!
[Oldalidézet az 5. oldalon]
„ALIGHA VÁRHATÓ, HOGY VISSZATÉRJEN AZ 1940—50-ES ÉVEK AZON ERKÖLCSI FELFOGÁSA, HOGY ELŐBB HÁZASODJ MEG, CSAK UTÁNA ÉLJ NEMI ÉLETET”