Amiért Isten megengedte a szenvedést

„Nem a járókelő emberre tartozik a lépteinek az irányítása. Igazíts helyre, ó, Jehova” (Jeremiás 10:23, 24).

EZEK a szavak az ember teremtése után több ezer évvel később lettek leírva. Jeremiás nagyon is tisztában volt azzal, hogy az addigi emberi történelem tragédia volt ahhoz a kezdethez képest, ahogy ősszüleink elindultak. Jeremiás megfigyelését az azóta eltelt több mint 2500 éves időszak még jobban megerősítette. Az emberi tragédia tovább fokozódott. Mi okozta a bajt?

Visszaélés a szabad akarattal

Ősszüleink szem elől tévesztették azt a tényt, hogy nem úgy lettek megteremtve, hogy Istentől és törvényétől függetlenül is boldogan éljenek. Ők az Istentől való függetlenség mellett döntöttek, azt gondolván, hogy életük így jobb lesz. De ez a szabadságukkal való visszaélés volt. Elhagyták a szabad akarat Istentől megszabott korlátait (1Mózes 3. fejezet).

Miért nem pusztította el Isten rögtön Ádámot és Évát, és miért nem alkotott egy újabb házaspárt? Azért, mert a világegyetembeni felsőbbsége és uralkodási módja lett kétségbe vonva. Mint Mindenható Isten és mint minden lény Teremtője, Jehova jogosult arra, hogy uralkodjon teremtményei felett. Mivel ő Örökbölcs, ennélfogva az ő uralma a legjobb az teremtményei számára. De az isteni uralmat most kétségbe vonták.

De boldogabbak lesznek-e az emberek, ha kivonják magukat Isten uralma alól? A Teremtő természetesen ismerte erre a kérdésre a választ. De az emberek esetében a válasz megismerésének biztos módja az volt, hogy Isten megengedte nekik a kívánt korlátlan szabadságot. Voltaképpen Isten, többek között, éppen azért engedte meg a gonoszságot és a szenvedést, hogy minden vitát kizáróan bebizonyítsa, hogy az emberi uralom tőle függetlenül nem tud boldogulni.a

Ádám és Éva szenvedést hozott magára és utódaira. ’Learatták, amit vetettek’ (Galata 6:7). „Romlást hozóan cselekedtek; a hiba bennük van és nem [Isten] gyermekeiben” (5Mózes 32:5).

Ősszüleinket Isten figyelmeztette arra, hogy az isteni uralomtól való függetlenség a halálukat fogja eredményezni (1Mózes 2:17). Ez igaznak bizonyult. Istentől elpártolva, elhagyták az élet és az egészség forrását. Fokozatos hanyatláson mentek keresztül, míg végül utolérte őket a halál (1Mózes 3:19).

Ezután Isten elegendő időt biztosított az emberi családnak, hogy teljesen bebizonyosodjon, vajon képes-e az ő uralmától független, kitalált politikai, társadalmi és gazdasági rendszer tökéletes megoldást hozni. Mentes lesz-e bármelyik ilyen rendszer a bűnözéstől vagy a háborútól, és elvezeti-e őket egy boldog és békés világhoz? Tud-e majd anyagi jólétet teremteni mindenki számára? Ki tudja-e majd küszöbölni a betegséget, az öregséget és a halált? Az isteni uralom, eredeti céljának megfelelően, mindezt megvalósította volna (1Mózes 1:26–31).

Amire az elmúlt történelem tanít

A történelem elég hamar bebizonyította, mennyire igaz a Róma 5:12. verse: „A halál minden emberre elhatott.” Ez a vers megmagyarázza azt is, hogy „egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál”. Amikor ősszüleink fellázadtak Isten uralma ellen, tökéletlenekké, fogyatékosakká lettek. Ezt a fogyatékosságot minden utódukra átszármaztatták. Ennek következtében mindannyian fogyatékosaknak születtünk, betegséget és halált örököltünk.

Az idő múlásával az is nyilvánvalóvá lett, milyen rettenetesen viselkednek a bűnös emberek egymással szemben. Felsorolni is nehéz, mennyi gonosz háború dúlt, mennyi faji és vallási gyűlölködés, inkvizíció és mindenféle bűncselekmény, mennyi önzés és mohóság jellemzi az emberiség történelmét. Azonkívül a szegénységnek és az éhezésnek is millió és millió ember a szenvedő alanya.

Az elmúlt évezredekben az emberiség kipróbált minden elképzelhető kormányformát. Ezek azonban sorban csődöt mondtak és nem tudták az ember szükségleteit kielégíteni. Nemrég sok országban megdöntötték a kommunista kormányokat. A demokratikus nemzetekben óriási méreteket ölt a bűncselekmény, a szegénység, a gazdasági bizonytalanság és a megvesztegetés. Valóban elmondható, hogy minden emberi uralom hiányosnak találtatott.

Isten arra is adott időt, hogy az emberek eljussanak a tudományos és anyagi sikereik csúcsára. De lehet-e igazi haladásról beszélni most, amikor az íjak és nyilak helyét atomrakéták foglalják el; vagy amikor az emberek eljutnak ugyan a világűrbe, de itt a földön nem tudnak egymással békében élni? Vagy amikor milliók félnek a besötétedés után kimenni az utcára a bűncselekmények miatt?

Ami az időpróbát illeti, ez is azt mutatja, hogy az ember nem tudja többé ’saját lépteit irányítani’ sikeresen, mint ahogyan nem tud meglenni élelem, víz és levegő nélkül sem. Úgy lettünk megtervezve, hogy szükségünk van a Teremtőnk útmutatására, és úgy lettünk megalkotva, hogy nem tudunk meglenni élelem, víz és levegő nélkül (Máté 4:4).

A gonoszság és a szenvedés megengedésével Isten egyszer s mindenkorra bebizonyította, milyen szomorú eredménnyel jár az, ha valaki visszaél a szabad akarattal. A szabad akarat oly értékes adomány, hogy Isten nem elvenni akarja azt az emberektől, inkább meg akarja értetni velük, mivel jár az, ha visszaélnek vele.

A szabad akaratról a Statement of Principles of Conservative Judaism című kiadvány ezt mondja: „Ha nem lehetne igazában a rosszat választani a jó és a rossz felkínálásakor, akkor a szabad választás fogalma egyszerűen értelmetlen lenne . . . A világ jelentős szenvedése közvetlenül abból származott, hogy visszaéltünk a nekünk adott szabad akarattal.”

Minden bizonnyal helyesen jelentette ki Jeremiás: „Nem a járókelő emberre tartozik a lépteinek az irányítása.” Salamon is helyesen mondta: „Ember uralkodott emberen, annak kárára” (Prédikátor 8:9).

Ez kényszerítő erővel világít rá arra, hogy az ember képtelen a szenvedést kiküszöbölni! Még Salamon sem tudta az emberi uralomból származó nyomorúságot felszámolni, noha igazán bölcs volt, és nagy volt a gazdagsága és a hatalma!

De hogyan fog Isten véget vetni a szenvedésnek? Kárpótolja-e valaha is az embereket az elszenvedett dolgokért?

[Lábjegyzet]

[Kép a 9. oldalon]

Isten az emberiségnek tökéletes kezdetet adott, de a történelem azt tanúsítja, hogy az emberek Istentől függetlenül nem tudják sikeresen ’irányítani lépteiket’