A Biblia nézőpontja

Mikor kezdődik el az emberi élet?

RENDKÍVÜLI napnak bizonyult 1989. szeptember 21-e az Egyesült Államok, Tennessee állambeli Ötödik Kerületi Bírósága számára. Azon a napon a körzeti bíróság jogi szakvéleményt adott hét lefagyasztott emberi embrió kérdésében, hogy ki jogosult a további őrzésére. A bíróságnak el kellett döntenie, hogy az elvált szülők melyikének ítélje oda a megőrzést? De előbb még egy másik vitás kérdést kellett tisztázniuk: Az embriókat magántulajdonnak vagy emberi lényeknek tekintsék?

Jerome Lejeune, a világhírű párizsi genetikus professzor azt bizonyította a bíróság előtt, hogy minden emberi lénynek a maga nemében páratlan kezdete van, és ez a fogamzás pillanatában következik be. „Mihelyt a fogamzás létrejön, az ember már ember.” Más szóval, az embriók a háromsejtes (zigóta) állapotban elkezdik „piciny emberi lényként” az életüket — ahogyan a bíróság előtt is tanúsította. (Kiemelés tőlünk.)

Mikor azt kérdezték tőle, hogy ezt a zigótát ugyanolyan jogúnak kell-e tekinteni, mint egy felnőttet, dr. Lejeune ezt mondta: „Ezt én nem tudom megmondani Önöknek, mert nem vagyok a jogban jártas. Én csak annyit tudok mondani, hogy ő is emberi lény. Az igazságszolgáltatás feladata azt megmondani, vajon ugyanolyan jogok illetik-e meg őt is, mint másokat . . . Tőlem mint genetikustól azt kérdezik, vajon ez az emberi lény ember-e, és én erre azt felelem: igen, mert ő lény, és minthogy emberi, így hát emberi lény.”

Elsősorban dr. Lejeune cáfolhatatlan tanúvallomása alapján a bíróság a következő három lényeges következtetésre jutott:

◻ „Az emberi embrió sejtjei a megtermékenyítés pillanatától kezdve differenciálódnak, egyediek és specializálódnak, mindegyik a maga különleges funkciójára.”

◻ „Az embriók nem vagyontárgyak.”

◻ „Az emberi élet a fogamzás pillanatában kezdődik el.”

Mit mond a Biblia az emberi élet kezdetéről?

Az élet a fogamzáskor kezdődik el

Jehova Isten „az élet forrása” és „őáltala élünk, mozgunk és vagyunk” (Zsoltárok 36:9, [36:10, Károli]; Cselekedetek 17:28). A Teremtő szerint mikor kezdődik el az élet? A gyermek életét már a fogamzás pillanatától kezdve, ebben a legkorábbi fejlődési szakaszban is igen értékesnek tekinti Isten. Több mint 3000 évvel a fenti bírósági állásfoglalás előtt Jehova a következőket íratta le ihletés alatt prófétájával, Dáviddal:

„Te tartottál védetten az anyám méhében. Dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon csodálatosnak alkottál meg. Műveid csodálatosak és ezt jól tudja az én lelkem. Csontjaim nem voltak előled elrejtve, amikor titkon [a méhen belül] formálódtam [utalás az erekre és az artériákra, amelyek, mint valami színes fonalak, az egész testet behálózzák]; a föld legmélyén [ez a méhben lévő sötétség költői leírása]. A te szemeid már láttak engem embrió állapotban, és könyvedben annak minden részlete le volt írva” (Zsoltárok 139:13–16).

A fogamzás pillanatától a rügyező élet pontos tervrajz szerint fejlődik, mintha egy könyvben, egy igen nagy könyvben részletesen leírt utasításokat követne. „Egyetlen zigótában akkora információanyag van — mondja dr. Lejeune —, hogy ha leírnánk, vagy számítógépre vinnénk és a számítógéppel végeztetnénk el, milyen az aktuális következő fázis, akkor ez akkora adathalmaz lenne, hogy az szinte felfoghatatlan.”

A meg nem született élete is értékes

Az anyaméhben fejlődő meg nem született gyermek nem egyszerűen csak szövethalmaz. Nagy értéket képvisel, és ezért Isten kijelenti, hogy aki meg nem született gyermekben kárt tesz, nem kerülheti el a felelősségre vonást. A 2Mózes 21:22, 23-ban Isten törvénye ilyen figyelmeztetést ad: „Ha férfiak verekednek egymásal és úgy megütnek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de halálos baleset nem történik, akkor a vétkesnek kártérítést kell fizetnie aszerint, ahogy az asszony férji tulajdonosa megszabja, és ezt bírók előtt kell megadnia. Ha azonban halálos baleset történik, akkor lelket lélekért adj.”

Egyes bibliafordítások a fenti verseket úgy adják vissza, hogy a törvény fő szempontjait arra irányítják, ami az anyával történik. Az eredeti héber szöveg a figyelmet közvetlenül a halálos kimenetelű balesetre irányítja, ami akár az anyát, akár a gyermeket éri.a Ezért az, aki szándékosan magzatelhajtásra szánja el magát abból a célból, hogy ne szülje meg a nemkívánatos gyermeket, tudatosan emberi életet olt ki.

Egyesek esetleg úgy érvelnek, hogy az emberi embrió még nem emberi élet, mivel a méhen kívül nem tudna önállóan élni. Ez hamis okoskodás. Senki sem tagadhatja, hogy a megszületett kisbaba — még ha csak néhány perce él is — emberi lény. Ha kitennénk meztelenül a szabad ég alá, meddig tudna életben maradni? Biztosan nem sok esélye lenne az életben maradásra, miként az embriónak és magzatnak sem, amely nem képes önmagát fenntartani. Az újszülött kisbaba oltalmat, meleget és táplálékot igényel — gondoskodást, segítséget és támogatást, amit csak egy felnőtt, jelen esetben az édesanya tud megadni neki.

Ezért az előbb említett jogi döntés a Biblia nézetével egyezően kimondja, hogy az emberi élet a fogamzáskor kezdődik el. A még meg nem született életet nem lehet semmibe venni és tudatosan félresöpörni, mint valami kényelmetlen idegen tárgyat. Az emberi élet szent, de nemcsak az anyaméh elhagyása után, hanem már az anyai méhben is.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

Windsor Castle, Royal Library. © 1970 Her Majesty The Queen