Fiatalok kérdezik:

Hogyan sikerül túlélnem szüleim különválását?

„Miután szüleim különváltak, el kellett költöznünk. Mivel nem volt autónk, így anyunak buszt kellett igénybe vennie, hogy elvigyen bennünket ahhoz, aki vigyázott ránk. Otthon is változást tapasztaltunk. Apu kötelessége lett volna a gyermektartás fizetése, de nem mindig tett eleget ennek, és ilyenkor anyunak kellett a különbözetet előteremtenie. Végül pedig semmit sem fizetett” (Anne).a

ANNE szülei 14 év után még mindig különválva élnek, de nem váltak el. Ha volt már olyan keserű tapasztalatod, hogy láttad szüleid különválását, biztosan tudod, milyen érzése lehet Anne-nak. Elég sok hétnek, hónapnak vagy évnek kell esetleg eltelnie ahhoz, hogy a kezdeti megrázkódtatás elhalványuljon. Időnként azonban biztosan felmerül benned a kérdés: De hogyan lehet így tovább élni? Még nem történt meg a kibékülés, de a válás sem; a bizonytalanság érzése vetíti nyugtalanító árnyékát egész életedre.

Lehet, hogy a magányosság érzése is erőt vesz rajtad. Miután Brad szülei különváltak, édesanyja két állást is vállalt, sőt iskolába is járt, hogy szakmát tanuljon. Mennyire hiányzott Bradnek az édesanyja! Így emlékezik vissza: „Egy éjjel beosontam az autóba, hogy elmenjek vele dolgozni. De amikor kiderült, hogy ott vagyok, teher lettem a számára. Valakinek haza kellett engem hoznia.” Valóban, a különválva élő szülők esetében számos gyermek úgy érzi, hogy a különválással mindkét szülőt elvesztette, nemcsak az egyiket. Ahogyan az egyik fiú, Mike mondja: „Elvesztettük aput egy másik nő miatt, de elvesztettük anyut is, az állásai miatt.”

A magányosság és a bizonytalanság érzése, valamint a megváltozott gazdasági helyzet — mindez olyan nehézségeket jelenthet, amelyekkel neked is meg kell birkóznod, ha szüleid különválva élnek. Hogyan lehet ezt a problémát pozitív oldalról megközelíteni?

Tereld másra a figyelmed

Ez a harc is — mint a legtöbb — a saját elmédben és a szívedben kezdődik. Talán gondolatban állandóan szüleid különválásával foglalkozol, gondolataid makacsul vissza-visszatérnek oda, és még önsajnálatba is esel, amelytől nehezen tudsz szabadulni. Mindazonáltal van mód rá, hogy ne legyen úrrá rajtad az aggodalom.

E sorozatban az előző cikkünkben szüleid különválásának túlélését egy olyan viharhoz hasonlítottuk, amelyet valamikor már átéltél.b Érdekes módon, a Biblia beszél arról, hogyan került egyszer Péter apostol egy betű szerinti viharba a tengeren. A tomboló vihar kellős közepén látta Péter, hogy Jézus Krisztus közeledik a vízen járva és nem esik semmi baja! Sőt, Jézus felszólította Pétert, jöjjön közelebb hozzá a vízen. De Péter alig lépett egyet, máris süllyedni kezdett. Miért?

A Máté 14:30. ezt mondja: „De amikor a viharos szélre tekintett, Péter megijedt . . . süllyedni kezdett.” Péternek hitre volt szüksége; nem lett volna szabad félnie. De amikor a viharra összpontosította a figyelmét, és látta a széltől felkorbácsolt, dühöngő tengert, megijedt. Nem Jézusra figyelt, aki meg tudta volna óvni az elsüllyedéstől. Ugyanez lehet érvényes rád is. Minél többet foglalkozol gondjaiddal, annál félelmetesebbnek fognak tűnni számodra. Inkább a megoldásokra kell összpontosítanod.

Meg, akinek szülei elkülönültek, így fogalmaz: „Ne szentelj túl sok figyelmet a közvetlen helyzetedre. Azon már úgy sem tudsz segíteni.” Randy is ezt a gondolatot ismétli: „Ha negatívan gondolkodsz, és folyton ilyen gondolatokon rágódsz, akkor egyszerűen megrekedsz ennél a dolognál, miként a sárba beragadt szekér.” De hogyan sikerül ebből kijutni?

Fordulj mások felé

Meg ezt mondja: „Beszélj olyan személlyel, aki elég tapasztalt és érett szellemileg; olyan személlyel, aki segítségedre tud lenni, hogy tisztán lásd a dolgokat.” Az ilyen barát segíthet neked, hogy a gondolataidat helyes irányba tudd terelni. Ahogyan a Példabeszédek 17:17. vers mondja: „A barátok mindig kimutatják a szeretetüket. De milyen barát az, aki a bajban nem segít?” (Today’s English Version). Ha tehát kénytelen vagy elviselni szüleid különválását és az ennek nyomában járó magányosságot, talán szükségét fogod érezni annak — jobban, mint valaha —, hogy barátaidhoz fordulj és tőlük várj segítséget.

De helyénvaló az óvatosság is. Nem minden barát alkalmas a segítségre. Egyesek talán még növelhetik is bajodat. Mike így emlékezik vissza: „Miután szüleim különváltak, szinte betegesen ragaszkodtam a barátaimhoz. Együtt szórakoztunk, de legtöbbször baj lett a dolog vége: vagy kábítószerezés, vagy verekedés. Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ha elveszíteném a barátaimat, mindent elveszítenék. Ez persze hamis illúzió volt, ahogy később rájöttem, mert a barátaim igazában nem voltak lojálisak. Ellenem fordultak. Egyikük úgy tett, mintha én lennék, amikor a rendőrség rajtakapta az iskolaépület vandál pusztításán.”

Nos, nem minden barát igaz barát. Ahogyan a Példabeszédek 18:24. mondja: „Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér” (Katolikus fordítás). Szerencsére, Mike-nak később sikerült jó barátokra lelni. Az egyikre különösen kedvesen emlékezik vissza: „Olyan volt, mintha a fivérem lett volna. Tanulmányozta velem a Bibliát, de mást is tett értem. Elvitt magával munkálkodni. És soha nem éreztette, hogy terhes lennék a számára. Mind a mai napig nagy hatással van az életemre. Nem tudom, mi lett volna belőlem, ha nem találkoztam volna vele.”

Hol tudsz ilyen barátot találni? Jézus megígérte, hogy a keresztény gyülekezetben kapunk „sok fivért és nőtestvért, anyát, és gyermeket” azok helyett, akiket elvesztettünk (Márk 10:30). Mike tehát Jehova Tanúi összejövetelein találta meg ezeket a barátokat.

Éppígy volt ez Tom esetében is. Így emlékezik vissza: „A gyülekezetben az egyik testvér magához vett, mintha a nagyfia lennék. És egy idősebb testvérnő olyan volt, mintha nagymamánk lenne. A gyülekezet mindig igaz szeretettel bánt velünk és hihetetlen, milyen sokat számított ez!” Ezért Tom ezt mondja: „Ha nincs édesapád, keress egyet a gyülekezetben. S eközben mentsd a még meglévő családi kapcsolatodat és fűzd minél szorosabbra.” Testvéreid, nagyszüleid és egyéb rokonaid mind lehetnek hűséges barátaid (Példabeszédek 13:20).

De a legnagyobb barátság, amelyet valaha is megszerezhetsz, a Teremtődhöz, Jehova Istenhez fűződő barátság. A szülők különválása idején a Jakab 4:8-ban elhangzó ígéret különösen vigasztaló: „Közeledjetek Istenhez és ő is közeledni fog hozzátok.”

Kövess egy megszokott szellemi munkamenetet

A keresztény összejövetelek rendszeres látogatása nagy segítség e tekintetben — közelebb hoz Istenhez, hiszen többet megtudhatsz róla. Az összejövetelek az új barátok megtalálásában is segítséget jelentenek (Zsidók 10:24, 25). De az összejövetelek és az egyéb keresztényi ténykedések ugyanakkor egyfajta megszokott munkamenetet biztosítanak számodra, és a mindennapi életed szerves részévé válhatnak. Ez különösen akkor fontos, ha a különválás a mindennapi családi életritmusod felborításával egy sor bizonytalanságot hozott az életedbe.

Tény, hogy ilyenkor veszélyes késztetést érezhetsz arra, hogy fellázadj minden eddig megszokott rend ellen. Különösen az iskola tűnhet terhesnek. Mike így emlékezik vissza: „A ’nem törődöm senkivel és semmivel’ magatartást tettem jelszavammá. Elkezdtem rosszalkodni az iskolában és azt gondoltam: ’Ha apám és anyám nem törődnek azzal, hogy a család együtt maradjon, akkor én sem törődöm semmivel.’ Szétválásuk az oka, hogy meg sem próbálok törődni valamivel.”

De ne kövesd el azt a hibát, hogy szüleid különválása ürügyén elhanyagolod azokat a dolgokat, amelyek olyan nagyon fontosak számodra. A Surviving the Breakup című könyv szerint válás esetén a gyermekek részére „az iskola nagyon hasznosnak bizonyult, pontosan azért, mert keretet adott az életüknek . . . Kitűnt, hogy sok gyermek ebben az alapvető dologban kapott támogatást az iskolától, függetlenül attól, hogy a tantermen belül milyen volt az elméleti oktatás vagy a társas ténykedés.”

Az iskola segíthet még képességeid és ügyességed kifejlesztésében is, azonkívül fegyelmez, amelyek az életben hasznosaknak bizonyulnak — ennek kapcsán rátermettebb leszel minden téren. Ha a különválás folytán családod nehezebb anyagi körülmények közé kerül, miként ez sok esetben előfordul, nos, valószínűleg képes leszel belátni, milyen előnyös, ha felkészülsz valamilyen állásra, amely a jövőben a megélhetésedet fogja biztosítani.

A jövődnek végtére is te vagy a kovácsa. Igenis túl tudod élni szüleid különválását. Megvannak benned az adottságok, hogy ezt megtedd. A válás kérdését tanulmányozó tudósok megfigyelték, hogy sok fiatal viszonylag sértetlenül élte át szülei különválását. Sokan még tanulnak is szüleik hibáiból és bizonyos tekintetben eszesebbé teszi őket a tapasztalat.c

A jövődnek nem kell bizonytalannak lennie. De nem is kell, hogy társtalanul éld le az életed. Ha igaz barátok felé fordulsz, ragaszkodsz a kialakult megszokott szellemi munkamenetedhez és nem próbálsz megszállott módjára csak a saját problémádnál lehorgonyozni, akkor jövőd biztos lesz, és nemcsak boldog, hanem tartós is (Példabeszédek 3:1, 2).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 18. oldalon]

Ha szüleid különválva élnek, talán a szokottnál is jobban szükséged lehet barátokra. De hol tudsz igazi barátokra szert tenni?