A színtévesztés — Különös fogyatékosság

MICSODA megbotránkozást jelentett a puritán gondolkodású kvékerek számára, amikor meglátták John Daltont rikító piros harisnyában! Általában sötét színű — szürke, barna és fekete — ruházatot szokott viselni, ezért öltözékét enyhén szólva elképesztőnek tarották. De mi történt?

Dalton, aki 1766-ban született Eaglesfieldben, Angliában, a vért „palackzöldnek”, a borostyánlevelet viszont „majdnem viaszpecsét színűnek [pirosnak]” látta. Igen, Dalton, akiből híres kémikus lett, színtévesztésben szenvedett, pontosabban: fogyatékos színlátásban.

Dalton számára alig különbözött a vörös a szürkétől vagy a zöldtől. Nem csoda, hogy tréfás kedvű barátja összecserélhette harisnyáját és ezzel ekkora botrányt keltett! Az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy egyes európai országokban a színtévesztést daltonizmusnak nevezik.

Az egész világon előfordul

Dr. Janet Voke (City Egyetem, London) becslése szerint 1980-ban Nagy-Britanniában több mint kétmillió fogyatékos színlátású volt. Egyes elszigeteltebb társadalmakban viszonylag kevesen szenvednek ebben a bajban. A Fidzsi-szigeteken minden 120 lakos közül csak egy személy színtévesztő, Kanadában viszont átlagban minden kilencedik ember nem normál színlátású.

A színlátás egyénenként eltérő. Egy általánosan elfogadott elmélet szerint akkor tekinthető normálisnak a látás, ha három, egyenlő erősségű fénysugár — a vörös, a zöld és a kék — egyidejűleg jutva a szembe a fehér szín látását eredményezi. Ha ez a három fénysugár eltérő erősségben keveredik, természetesen más színárnyalatokat is tudunk érzékelni.

De ha a számodra látható színek úgy állnak elő, hogy ezen alapszínek közül csak kettő van jelen és a harmadik hozzáadása nem okoz észrevehető különbséget, akkor fogyatékos színlátásról beszélünk. Ez esetben dikromát vagy. John Dalton például vörösvak dikromát volt.

Súlyosabb esetnek számítanak az úgynevezett monokromát személyek. Ezek egyáltalán nem képesek a színeket megkülönböztetni. A színes tévé számukra olyan, mintha fekete-fehér lenne.

A színtévesztők zömét az anomáliás trikromátok alkotják. A számukra látható színek a három alapszín keverékéből állnak, de az anomáliás trikromátok az alapszínek valamelyikét rosszul érzékelik. Ha nálad is ez lenne a helyzet, a tévékészülékeden a színbeállításkor rögtön így kiáltoznának normális színlátású társaid: „Ez túl piros!” vagy „Ez túl zöld!”

Okai

Mi okozza ezt a fogyatékosságot? A The New Encyclopædia Britannica szerint ennek gyik alapvető oka: a „hullámhossz-tartományt érzékelő apparátusod”. Mindkét szemben 130 millió fényérzékelő receptor helyezkedik el a retinában. De csak 7 millió receptor kell a színlátáshoz. Ezeket a színérző receptorokat kúpos alakjuk miatt csapoknak nevezzük.

A normális színérzésű emberek ideghártyáján háromféle csap van. Egyes csapok a fény hosszabb hullámhosszára (a vörösre) a érzékenyek. A csapok egy másik csoportja a középső hullámhosszt (a zöld színt) érzékeli, a többi viszont a rövidebb fényhullámokat (a kéket). Ha valamelyik csapfajta hiányzik, vagy nem megfelelően reagál a neki megfelelő hullámhosszra, akkor baj van a színlátással. Ha például nem érzékeled normálisan a vörös színt, alig veszed majd észre azt a színváltozást, ahogy a zöld paradicsom érés közben narancsszínű, majd piros lesz.

Például a látóideg károsodásakor a csapok ingerülete nem tud eljutni az agyba és ennek egyenes következménye lehet a színtévesztés. Egyes gyógyszerek, például a malária elleni szerek, közismerten károsak a színérzékelésre. Egyes, szájon át beszedett fogamzásgátlók szintén módósíthatják a kék, a zöld és a sárga szín érzékelését. Dr. Voke a Colour Vision Testing című könyvében még az alkoholt és a dohányt is azok közé az okok közé sorolja, amelyek olykor tartós vörös-zöld vakságot okoznak.

Az öregedéssel is együttjárhat a színtévesztés, különösen a kék fény érzékelése tekintetében. R. Lakowski tudományos kutató úgy véli, hogy a színmegkülönböztetés a serdülőkorban a legtökéletesebb és ez megmarad egészen a 35 éves korig. Ekkor a színmegkülönböztetés fokozatosan romlani kezd, különösen a 60. életév betöltése után.

Bár a fogyatékos színlátás életünk folyamán is kialakulhat, a legtöbb színtévesztő már születésétől fogva az. Miért?

’Amilyen a nagyapa, olyan az unoka is’

A normális emberi színlátás különleges adomány. Ha csapjaid helyesen működnek és látóidegeid pontosan közvetítik az agyba a kódolt üzenetet, akkor tökéletes a színlátásod. „A gyakorlott emberi szem 150 féle színárnyalatot képes megkülönböztetni” — tudósít a How Animals See című könyv. „Sok állat . . . valószínűleg nem lát annyi színt, mint mi. De a látás feltétele a szemükben normális, nem fogyatékos” — mondja a The World Book Encyclopedia.

Ha a látásod mindig is rossz volt, bizonyára örökölted ezt a hajlamot. Kitől? A Health and Disease című mű a színtévesztést úgy határozza meg mint „nemhez kötött” genetikai rendellenességet, amelyet „a női ágon örökítenek át, de rendszerint az egymást felváltó generációknál jelentkezik”. Ezért mondhatjuk gyakran azt, hogy ’amilyen a nagyapa, olyan az unoka is’.

Vajon színtévesztő? Hogyan lehet megállapítani?

Vajon az a gyanúd, hogy gyermeked színtévesztő? „Ha észreveszed, hogy az 5–6 éves gyermeked nehezen tudja megkülönböztetni a színeket; ha más-más színű zoknit húz fel; vagy ha nem tudja kiválasztani a dobozból a megfelelő színű krétát, amikor erre felkérik, akkor a Childcraft című könyv szerint „itt az ideje, hogy megvizsgáltasd gyermeked szemét”. Hogyan?

Az egyik legközkedveltebb mód a színlátás ellenőrzésére: az Ishihara teszt. A vizsgálatot végző személy kártyalapokat mutat fel a gyermekednek, amelyeken különböző színű pontok vannak. A pontok között minták és számok vannak elhelyezve, amiket a normális színlátású személy könnyen felismer. Gyermekednek azt kell megmondania, milyen mintát vagy számot lát. Az egyik ábrára nézve a vörösvak gyermek „6”-ost, a zöldvak gyermek „9”-est lát. Ha gyermeked „96”-ot lát, akkor e szerint a teszt szerint színlátása normális.

Mivel az iskolai oktatásban egyre növekszik a színes szemléltető anyagok használata bölcs dolog tisztázni, nem fogyatékos-e a gyermeked színlátása. De lehet-e valamit tenni ez ellen, tekintettel arra, hogy az öröklött színtévesztés jelenleg még nem gyógyítható és nem változtatható meg?

Elővigyázatosság szükséges

Hazel Rossotti, a Colour című könyv szerzője elsőnek a diagnózis mielőbbi felállítását javallja. A színtévesztő személyt ez esetben „figyelmeztethetjük azokra a helyzetekre, amelyek valószínűleg zavarólag fognak hatni rá, és megtaníthatjuk arra, hogy amikor csak lehetséges, egyéb tényezőkre támaszkodjon, ne az összetéveszthető színekre.”

Megtaníthatod színtévesztő gyermekedet a közúti közlekedési lámpák jelzéseinek a helyes értelmezésére. Bár lehet, meg tudja különböztetni a piros áthaladni tilos lámpát a „szabad áthaladást” jelző lámpától a lámpák egymáshoz viszonyított helyzete alapján, segíts neki abban, hogy felismerje az egyes lámpák eltérő fényerősségét vagy fényességét. Ez esetben, még ha egyedül lesz is, helyesen tudja majd felismerni a jelzéseket, még sötétben is.

Ha színtévesztő vagy, nem tanácsos, hogy csupán a színek alapján dönts. Mivel az agy képes kompenzálni a színlátás fogyatékosságait, egészítsd ki az információs tárházad azzal, hogy több figyelmet szentelsz a tárgy fényességére, helyzetére és alakjára. Ne habozz segítséget kérni a normális színlátású barátaidtól és rokonaidtól!

Fontos döntések meghozatalakor, például, hogy milyen munkát végezz, bölcs lenne figyelembe venni a színtévesztésből származó hátrányokat. Bizonyos foglalkozási ágakban a színtévesztés komoly következményekkel járhat. Például kifejezetten hátrányt jelent számos vegyész, gyógyszerész, színes lapokat készítő nyomdász és fényképész számára. A jó színlátás igen előnyös a fogorvosok esetében, amikor a megfelelő színű műfogat választják ki. De a hentesek és az élelmiszeriparban dolgozó más személyek is jó hasznát veszik a jó színlátásnak, mivel könyebben felismerik az étel állagában bekövetkezett változást. A színérzékelés hiánya nehezítheti az orvosok és az ápolónők dolgát is, amikor a vizsgált beteg egészségi állapotáról kell véleményt alkotni.

Nagy kincs tehát, ha valaki jól lát. Ha színlátásod nem tökéletes, különösen elővigyázatosnak kell lenned. Tudatában kell lenned például annak, hogy a szükségtelenül szedett gyógyszerek, a túlzásba vitt szeszesital-fogyasztás, vagy a cigarettázás előidézheti a színérzékelésed romlását. Ha tökéletes a színlátásod, akkor felbecsülhetetlen értékű kincsnek vagy a birtokában.