A megfékezett gyilkos
MAJDNEM 3000 évvel ezelőtt halt meg V. Ramszesz, egyiptomi fáraó. Senki sem tudta biztosan, mi okozta halálát, de bebalzsamozott holtteste mindmáig egy különös orgyilkosság árulkodó jegyeit viseli. Ugyanez a mániákus gyilkos hagyta maga után pusztító jegyeit az ősi Indiában, Kínában, Görögországban és gyakorlatilag majd minden országban.
Ez a gyilkos oly hatalmas volt, hogy megváltoztatta a történelem menetét. Egy forrásmű szerint az Indus alsó szakaszának völgyében még Nagy Sándor hatalmas hadseregére is súlyos csapást mért. Cortezt is elkísérte mexikói felfedező útján, és oly mértékben megtizedelte a bennszülött lakosságot, hogy az már önmagában is szinte garantálta a konkvisztádor számára a könnyű győzelmet. A XVIII. században Európában néhány év leforgása alatt már 600 000 halott volt a gyilkos markában. Valamennyien olyan ellenség áldozatai voltak, amelyet mégcsak nem is láthattak — egy piciny, tégla alakú vírusé, a himlő vírusáé.
Még napjainkban is, ha felemlítjük ezt a vírust, félelem tölti el sok ember szívét. Például 1947-ben, amikor 12 himlőfertőzéses esetet jelentettek New York városban, a város több mint 6 millió lakosát mind beoltották. Becslések szerint még 1967-ben is kétmillió ember életét követelte a himlő. Miért oly félelmetes ez a betegség? És még ma is veszélyes?
Egy rettegett gyilkos
Legtöbbünk számára ez a betegség csak onnan ismerős, hogy láttunk már valakit himlőhelyes arccal, akinek a bőrén ott vannak a himlő utáni jellegzetes hegek, amelyek arról tanúskodnak, hogy őt is meglátogatta a gyilkos, de sikerült életben maradnia. Sok ember azonban nem élte túl. Számos helyen minden második megfertőzött ember meghalt.
De sok ember számára a fájdalmas tünetek éppoly ijesztőek voltak, mint a magas halálozási arányszám. Rendszerint, ha valakit a himlővírus megfertőzött, akkor két héten belül annyira elszaporodtak a vírusok, hogy ez komoly problémákat okozott. A himlő kezdeti tünetei: nagyon magas láz, fejfájás, hidegrázás, amit hamarosan görcsroham és hasító gerincfájdalom követ. Néhány nappal később apró piros foltok jelennek meg, előbb az arcon, majd a karokon, a mellen, a háton és végül a lábszárakon is. Ezek elég gyorsan megnőnek, gennyes telt hólyagokká válnak, és ijesztővé teszik a szenvedő alany külsejét. De ennél sokkal súlyosabb következmény az, hogy a vírus a szervezet létfontosságú szerveit is megtámadja. Ha a szervezet immunrendszere nem elég erős, hogy kivédje a támadásokat, akkor egy-két szerv felmondja a szolgálatot és ez a beteg halálához vezet.
Bár nem tartják nagyon fertőzőnek, de a himlővírus hosszabb ideig is megőrzi életképességét az emberi gazdaszervezeten kívül, ez azt jelenti, hogy könnyen megkaphatják a fertőzést azok, akik a himlős beteggel érintkeznek és azok is, akik a himlős beteg ágyát és fehérneműjét kezelik. A gyilkos vírus, működése végső fázisából, a kifakadt kelésből kikerülve, rátelepszik a porszemekre vagy vízcseppekre, és ezekkel együtt könnyen bekerülhet egy másik ember torkába vagy légcsövébe, és így újrakezdi fertőzésének megszokott körforgását.
Nem ismertek semmiféle olyan vegyi anyagot vagy gyógyszert — és máig sem ismernek ilyet —, amely meg tudta volna akadályozni a himlő terjedését. Orvosok és ápolónővérek egyszerűen csak arra szorítkoztak, hogy igyekeztek a beteget a lehető legnagyobb nyugalomba helyezni és orvossággal próbálták csökkenteni a fertőzés terjedésének kockázatát. A gyógyulást egyedül az emberi szervezet csodálatosan megtervezett immunrendszerétől lehetett remélni. És ez az a terület, ahol a modern orvostudomány egyik legnagyobb felfedezése megszületett, s ez biztosította a könyörtelen gyilkos megfékezésére szolgáló fegyvert.
Fegyver, amely elpusztítja a gyilkost
„A jövő nemzedékei csak a történelemből fogják tudni, hogy a visszataszító himlő valaha is létezett” — írta 1806-ban Thomas Jefferson, az Egyesült Államok akkori elnöke. Edward Jennernek, egy brit falusi orvosnak és természettudósnak írt gratuláló levelet abból az alkalomból, hogy Jenner felfedezte a himlő ellenszerét. Jenner gyógykezelése, amelyet később himlőoltásnak neveztek el, lényegében azonos volt azzal a folyamattal, amelyet a jelen század utazói jól ismernek.
Évszázadokkal Jenner kutatómunkája előtt már valami hasonló kezelési módot alkalmaztak a himlő gyógyítására. Például az indiai Bengálban Shitala Mata (a himlő istennője) ősi papjainak az volt a szokásuk, hogy összegyűjtötték az enyhébb lefolyású himlős betegek tárgyait és megfelelő ellenőrzés mellett érintkezésbe hozták azokat egészséges emberekkel. A beoltás e kezdetleges formája gyakran a betegség enyhébb formáját eredményezte. De ha egyszer a beoltott személy immunrendszere legyőzte a betegséget, az illető minden további fertőzéssel szemben teljesen védett lett.
Ezt a kezelési módot a vele járó veszélyek ellenére már Jenner kora előtt is alkalmazták Európában. Mint 8 éves kisfiú, 1757-ben maga Jenner is életközelből ismerte meg ezeket a veszélyeket, amikor gondozói, akik mindent elkövettek, hogy megvédjék őt ettől a szörnyű bajtól, kituszkolták őt az egyik „oltási istállóba”, ahogy akkor ezt a helyiséget nevezték. Majd egy kötéllel kikötötték, hogy lehetőleg minél kevesebbet tudjon mozogni, ilyen módon fektették őt le, miként a többi bentlakót is, egy egyszerű szalmazsákra. Így szenvedte el a beoltással kiváltott himlő összes fájdalmát, miközben a betegápolásnak csak a legprimitívebb formájában részesült.
Bár Jenner életben maradt, de sok évig eltartott, amíg teljesen felépült. Ez az élménye magyarázza részben azt a lelkes buzgalmát, amelyet későbbi éveiben a védőoltás eredményesebb módszerének bevezetése érdekében fejtett ki. Erre igen alkalmas volt az az idő, amikor orvosként elkezdte gyógyító praxisát a vidéki Sodburyben, Angliában. Közben elgondolkozott egy régi vidéki mondás igazságán: a fejőslányok, akik elkapták a tehénhimlő néven ismert betegséget, soha nem lettek himlősek. A himlőfertőzéses esetek többéves kutatása után 1796-ban kipróbálta saját megfigyelését: egy James Phipp nevű fiatal fiút, alapos megfontolás után beoltott a tehénhimlő legyengített vírusával. Az volt az elgondolása, hogy James a legenyhébb fájdalmak elviselése mellett meg fog gyógyulni, és védettséget szerez a halálos himlő ellen.
Nem mindenki értett egyet Jenner meggyőződésével. A helybeli falusiak tiltakoztak, mivel egy újabb rettenetes pestisjárványtól tartottak, valamint attól, hogy az általa kezelt gyermekeknél szarvasmarha tulajdonságok fejlődnek ki. Jenner átvészelte ezt a vihart is, és amikor James minden utóhatás nélkül felépült, és ami a legfőbb, teljes védettségre tett szert a himlő vírusa ellen, alábbhagyott a helyi ellenállás. Jenner tovább folytatta kutatásait 1798-ig. Akkor, az egész világ előtt nyilvánosságra hozta kutatásának eredményeit. Elmélete igazolódott. Végre kéznél volt a fegyver, amit be lehetett vetni a gyilkos ellen.
A leszámolás utolsó mozzanata
Jenner úttörő munkája után más tudósok is bekapcsolódtak a kutatásba. Tökéletesebb módszereket dolgoztak ki a vakcina előállítására és beadására, és egyre jobban tökéletesítették ezt az új fegyvert a vírus hatástalanítására. A fejlődés ellenére a himlő vírusa továbbra is szedte az áldozatait. Még 1966-ban is 44 országból jelentettek himlőfertőzéseket és ijesztő járványok pusztítottak a fejlődő országokban.
Később, még ugyanebben az évben, a XIX. Egészségügyi Világkongresszuson a nemzetek végül is elhatározták, hogy közösen lépnek fel e gyilkos vírus ellen. A siker nyitja abban állott, hogy a himlő vírusa elpusztul, ha az emberi szervezetből kijut. Más szavakkal, csak az emberek az egyedüli vírushordozók. Ha sikerül megakadályozni, hogy emberről emberre átterjedjen, akkor végül kipusztulna a vírus. Beindítottak tehát egy tízéves programot a himlő teljes kipusztítására. Ennek részeként szigorúan figyelemmel kísértek minden himlőfertőzéses előfordulást és a nagyközönséget is felkérték, jelentsen minden himlőfertőzést, továbbá általános védőoltást vezettek be. Ezzel kívánták ezt a rosszindulatú vírust sakkban tartani, hogy ne tudjon továbbterjedni.
Majdnem mindjárt kecsegtető eredmények születtek még az olyan országokban is, ahol az egészségügyi és a betegellátási színvonal elég alacsony. Nyugat- és Közép-Afrikában például, amikor a felszerelés, a felvilágosítás és az oltóanyagok mind megvoltak, 20 országban három és fél év alatt sikerült kiirtani ezt a betegséget. Az afrikai sikereken felbuzdulva, Ázsia is fokozta erőfeszítéseit a himlő legyőzésére. Az utolsó természetesen előforduló himlőfertőzéses eset 1975. október 16-án volt, amelyet Bangladesben különítettek el.
Ez azonban még nem a finálé volt, hiszen 1976-ban két enyhébb lefolyású esetet jelentettek Szomáliából. Ezt egy 13 hónapos kemény küzdelem követte. Az egészségügyi hatóságok üldözőbe vették és lezárták e gonosz ellenség terjedési útját, így végül 1977 októberében sarokba szorították. Az utolsó megtámadott ember egy Ali Maow Maalin nevű férfi volt. Ali felgyógyulásával vége lett a természetben előforduló himlőfertőzéses eseteknek. Közel 200 évi küzdelem után végre megvalósult Jenner álma. „A himlővel — az emberi faj e legjobban rettegett ellenségével” — leszámoltunk.
Képes lenne-e újra támadni?
1980-ban hivatalosan is bejelentették, hogy az egész világon sehol sincs himlő. Megszűnt a kötelező védőoltás és így egy új nemzedék nő fel, amelynek nincs szüksége a védelemre a vírussal szemben. De mi történne, ha ez a gyilkos vírus rászabadulna a védőoltás nélküli lakosságra? Az attól való rettegés, hogy megtizedelhetné a kontinenseket, sokakban felveti a kérdést: nincs-e valószínűsége annak, hogy újra feltámadjon?
„Kétféle lehetőség is fennáll” — magyarázza a Kalkuttai Trópusi Orvostudományi Intézet víruskutatója. „Az egyik mód az, ha a laboratóriumból valahogyan kiszökik; a másik, ha emberi rosszindulatból indul el útjára.”
E veszélyek közül az elsőre 1978-ban adódott egy konkrét példa, amikor rövid feltámadásakor a himlő újból az újságok címoldalára került, ez alkalommal az angliai Birminghamben. Egy fényképész, aki a vírus kutatásával foglalkozó laboratórium fölötti emeleten dolgozott, megkapta a betegséget és később bele is halt, de még előtte idős édesanyját is megfertőzte. Szerencsére, a brit hatóságok gyors intézkedéssel a vírust befogták és elejét vették a további fertőzésnek. Az ilyen ismételt, véletlen esetek valószínűségének csökkentése érdekében a himlő vírusát csak két nagybiztonságú kutatási intézetben helyezték el, biztonságosan lezárva. Az egyik a Georgia állambeli Atlantában (USA), a másik Moszkvában, a Szovjetunióban van.
’De — kérdezhetnéd — miért nem semmisítették meg végérvényesen ezt a gyilkos vírust, hogy még a fertőzés kockázata se álljon fenn?’ A válasz: az emberi rosszindulattól való félelem. Bármennyire szörnyűnek tűnik is, nem szűnt meg annak a lehetősége, hogy biológiai fegyverként esetleg bevessék. A történelem megmutatta, hogy az ember ilyesmire is képes. A XVII. században Észak-Amerikában a letelepítési tervek előmozdítása érdekében bizonyos lakosok szándékosan terjesztették el ezt a kórt a bennszülött indiánok között. Derűlátó módon sokan úgy vélik, ma már kinőttünk abból a korszakból és igen távoli egy ilyen ’himlő-háború’ esélye. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez így is van. Azt is csak remélhetjük, hogy a himlőt teljesen felszámolták és ma még nem ismert okból, nem fog felbukkanni a jövőben.
Dr. Jenner felfedézése révén a történelemben először ért el az ember kecsegtető sikert az egyik halálos vírus-ellenség felszámolásában. Az orvostudomány a jelenlegi bonyolultan kifinomult eszközeivel és a Jenner tudását is meghaladó ismereteivel arra törekszik, hogy más fertőző betegségekkel szemben is felvegye a harcot a siker reményében. De sikerül-e győzedelmeskednie? A tudósok elismerik, hogy az óriási előrelépések ellenére ennek a végső célnak az elérése még nagyon távolinak tűnik. Az viszont nyilvánvaló, hogy az emberi bölcsességet felülmúló bölcsességre van szükség egy olyan világ létrehozásához, ahol „egy lakos sem mondja: ’Beteg vagyok’ ” (Ésaiás 33:24).
[Képek a 28. oldalon]
A himlő elleni védőoltás dr. Edward Jenner munkásságával kezdődött
[Forrásjelzés]
WHO photo by J. Abcede
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
WHO photo