A Colosseum — Az ókori Róma „szórakozó” központja

Az Ébredjetek! olaszországi tudósítójától

„A COLOSSEUM Róma egyik leghíresebb műemléke, ókori hatalmának és dicsőségének jelképe; sok rémtett szemtanúja” — mondja Luca, aki az idegenvezető szerepét tölti be barátai, Marco és Paolo esetében.

Talán te is szeretnél többet tudni a Colosseumról — mikor épült, milyen látványosságok színhelye volt. Jártak-e itt valaha is a korai keresztények? Meghaltak-e itt vadállatok által darabokra tépve, ahogyan azt egyesek hiszik? Figyeld meg, mit mond el Luca a barátainak.

Luca: „A Colosseumot eredetileg Flavius amfiteátrumnak nevezték, mivel a Flavius-dinasztia császárainak: Vespasianus, Titus és Domitianus császárnak a közös alkotása volt. Vespasianus kezdte el az építését az i. sz. 72—75 közötti években. Fia, Titus folytatta a munkálatokat és i. sz. 80-ban avatta fel az építményt, melyet később öccse, Domitianus fejezett be.”

Paolo: „De miért hívják Colosseumnak?”

Luca: „Ez érdekes kérdés, de nincs rá megbízható válasz. Úgy tűnik, hogy az arénát eredetileg nem Colosseumnak hívták, csak az i. sz. VIII. században nevezték el így. Egyesek úgy gondolják, hogy óriási, kolosszális mérete miatt, mások azt mondják, hogy Néró közelben található szoborkolosszusa miatt kapta ezt a nevet. Ez a 35 méter magas hatalmas szobor Nérót mint napistent ábrázolja.

Ha csak egyszerűen annyit állapítunk meg róla, hogy a római amfiteátrumok közül ez volt a legnagyobb, akkor néhány részlet ismerete nélkül ez még nem jelent sokat. Ilyen részlet például az, hogy ellipszis alakban épült, a nagyobbik tengelye 188 méter, a kisebbik 156 méter. Kerülete 527 méter, magassága 57 méter. A munkálatokhoz több tízezer tonna travertínóra volt szükség, ez a márvány egyik fajtája, és a közeli város, Tivoli kőfejtőiben bányászták. A márványtömbök összeillesztéséhez 300 tonna vasat használtak fel. Az építők olyan anyagokat is használtak, amit ma előregyártott elemeknek neveznénk. A kőtömböket és a kőoszlopokat máshol készítették, és azután szállították az építkezés színhelyére. Ez szolgál magyarázatként a Colosseum építésének gyorsaságára. Gondoljátok csak el, 5-8 év elég volt ahhoz, hogy megépítsék ezt a masszív építményt.”

Marco: „Éppen azon gondolkoztam, Luca, mennyi rabszolgának kellett itt dolgoznia a Colosseumon?”

Luca: „Lehetséges, hogy a hadifoglyokat használták fel a nehéz munkák elvégzésére, de ennél többet nem tudunk róla. A gyorsaság, mellyel az építkezést befejezték, és a felhasznált anyagok változatossága mind azt jelzik, hogy szakemberek és mesteremberek dolgoztak rajta.”

Paolo: „Hány emeletes a Colosseum?”

Luca: „Kívülről három emeletet látni, tökéletesen szimmetrikus boltívekkel. Eredetileg minden boltívet egy-egy szobor díszített és minden emeleten 80 boltív volt. A harmadik emelet fölött látható a negyedik, nagy falbavésett, négyszögletes ablakokkal.”

Marco: „Hány néző fért el benne?”

Luca: „A forrásmunkák többsége mintegy 45 000 ülőhelyet és 5000 állóhelyet említ. Más források állítása szerint több mint 70 000 néző fért el benne. Mindenesetre tekintélyes befogadóképessége volt. A közönséget egy hatalmas tető, a velarium védte, amely az aréna ülőhelyeit fedte be.

Az amfiteátrum egy 13 méter vastag betonalapzatra épült, mely hozzájárult az épület évszázadokon át tartó fennmaradásához. Amit most láttok, az számtalan tűzvésznek és földrengésnek állt ellen történelme folyamán. A Colosseum legnagyobb ellenségei a reneszánsz és a barokk kor építői voltak, akik a Colosseumot a travertínó és a márvány könnyen elérhető, olcsó forrásaként használták. Róma jelentősebb épületei közül néhányat az innen elvitt anyagból építettek fel, vagy építettek újjá. De nézzük most meg belülről is!”

Paolo: „Micsoda lenyűgöző romok! Mondd, Luca, mi volt ott lent, középen?”

Luca: „Ez a föld alatti rész szolgált a látványosságokhoz használt berendezések tárolására. A színpadi díszletet tartották itt, a vadállatok ketreceit, a fegyvereket, a teherfelvonókat a nehezékekkel, amelyek a vadállatokat és a gladiátorokat emelték fel az aréna szintjére. Az aréna padlózata, amely a föld alatti részt befedte, fából készült. Ez a magyarázata, miért nem maradt nyoma. Magát az aréna peremsávját egy magas hálóval, vagy védő fémkorláttal vették körül. Ezen a hálón, amely karókkal volt kitámasztva, szögek és elefántcsontkötegek voltak, s ezek megakadályozták a vadállatokat, hogy felmásszanak rá. További óvintézkedésként valószínűleg számos íjászt állítottak az aréna köré.”

Paolo: „Kellett a látogatóknak belépődíjat fizetniük?”

Luca: „Nem, ingyenes volt a belépés a Colosseumba. Ez része volt a császárok politikájának, akik ingyenes szórakozást kínáltak fel annak érdekében, hogy a népet ellenőrzésük alatt tartsák. Ezek a látványosságok valójában olyanok voltak, mint a kábítószer, amely megrontotta az emberek lelkiismeretét. Juvenalis római költő fogalmazta meg a ’panem et circenses’ híres mondást, azaz ’kenyeret és cirkuszi játékokat’, amikor helytelenítette a római nép viselkedését, amely nép többnyire azért élt, hogy egyen és szórakozzon.

A római társadalom osztályokra tagolódott, ezt az aréna üléseinek részekre osztása is mutatja. Az első üléseket a szenátorok foglalták el. Mögöttük ültek az úriemberek, a többi helyen, ennél feljebb a nők és a rabszolgák foglaltak helyet.”

Marco: „Itt küzdöttek a gladiátorok?”

Luca: „Igen, két fő látványosság volt. Az egyik a munera, azaz két gladiátor harca, a másik a venationes, vagyis vadászat a vadállatokra. A bűnözőket is itt végezték ki, fegyvertelenül kiszolgáltatva őket a gladiátoroknak, vagy vadállatok elé vetve őket. Haláluk szörnyűséges látványként szolgált a közönség ’szórakoztatására’.”

Paolo: „Ha jól emlékszem, a gladiátorok rabszolgák voltak, ugye?”

Luca: „Igen, főként a hadifoglyok közül válogatták ki ezeket a rabszolgákat, akik bármit elvállaltak, hogy mentsék a bőrüket. Némelyek közülük bűnözők voltak, akik ezáltal igyekeztek elkerülni a halálos ítéletüket, mivel nagyobb esélyt láttak a túlélésre a gladiátori harcban. Mások önkéntesen jelentkeztek gladiátornak. Iskolákban edzették őket, mielőtt elkezdték gladiátori pályafutásukat. Többféle harci eszközt használhattak, például kardot, vagy lándzsát és pajzsot, illetve hálót és háromágú lándzsát. Az eseményt ludi gladiatorii-nak, gladiátori játékoknak hívták, ezek a viadalok tragikus látványosságok voltak, gyakran végződtek az egyik vetélytárs halálával.”

Marco: „Emlékszem, hogy amikor a gladiátorok beléptek az arénába, ezekkel a szavakkal köszöntötték a császárt: ’Ave, Caesar, morituri te salutant’, ami azt jelenti: ’Légy üdvözölve, császár, a halálbamenők köszöntenek.’ ”

Paolo: „Mi az igazság a mozifilmek jeleneteivel kapcsolatban, amikor a császár kinyújtja a kezét, a hüvelykujjával lefelé mutat, és ezzel utasít a vesztes gladiátor megölésére — valóban megtörtént ez?”

Luca: „Igen. Kezdetben a győztes döntött a vesztes sorsa felől. Később ez a jog magára a császárra szállt át, aki miután meghallgatta a nép ítéletét, döntött. Ha a nézők úgy érezték, hogy a vesztes bátran harcolt, akkor felfelé tartották hüvelykujjukat és ezt kiáltották: ’Mitte!’ (Hagyd életben!), ezzel az élete megmentését kérték. Ha a császár is felfelé tartotta a hüvelykujját, akkor a vesztes életben maradhatott. Ha a nézők úgy gondolták, hogy a vesztes gyáván harcolt, akkor hüvelykujjukkal lefelé mutatva ezt kiáltották: ’Iugula!’ (Öld meg!). Ha a császár ugyanezt a kézmozdulatot ismételte meg, akkor ez a legyőzött gladiátor halálos ítéletét jelentette. Nem tehetett mást, minthogy a győztesnek odanyújtsa nyakát a halálos döfésre. Mindez a tömeg tapsvihara és hangos tetszésnyilvánítása közepette történt. A győztes értékes ajándékokat és arany pénzérméket kapott.”

Marco: „Micsoda kegyetlen látvány!”

Luca: „Ó, igen! Szó szerint ömlött az emberi vér, nem beszélve a megölt állatok véréről. Azok a látványosságok, amelyekhez állatokat használtak fel, gyakran egyszerűen csak az idomított vadállatok műsorszámaiból álltak, az állatok engedelmeskedtek az idomítóik parancsainak, éppen úgy, ahogyan azt napjainkban a cirkusz porondján látjuk. Azonban gyakrabban fordult elő az, amikor a vadállatok egymással küzdöttek, vagy agyonhajszolták és megölték őket. Igazi mészárlás folyt itt. Képzeljétek csak el, amikor a Colosseumot felavatták, 5000 vadállatot gyilkoltak le egyetlen nap alatt!”

Paolo: „Azon tűnődöm, hogy tudták az ilyesmit élvezni az emberek!”

Luca: „Gondoljatok csak napjaink ökölvívó mérkőzéseire. A nézőközönség üvölt lelkesedésében, amikor látja, hogy a kiütött vesztes eszméletlenül hanyatlik a földre, s az arcán folyik a vér. Vagy mi a helyzet azokkal, akiket az olyan filmek vonzanak, amelyek megpróbálják a közönséget a vér, a halál és mindenféle öldöklés látványával izgalomba hozni? Az emberek ma talán éppen olyan érzéketlenek.

Az arénák az erőszak és a romlottság színhelyei voltak. Ezért a korai keresztények gondosan elkerülték ezeket a helyeket. Tertullianus harmadik századi író a De spectaculis című könyvében az arénában történteket ’szemét’-ként határozta meg, és nyomatékkal rámutatott, hogy az aréna ’teljesen idegen’ volt a keresztények számára.”

Marco: „Lehetséges, hogy a keresztények közül némelyek itt haltak mártírhalált a Colosseumban?”

Luca: „Kétségkívül haltak meg keresztények a római arénákban, vadállatok által darabokra tépve. Történelmi forrásművek bizonyítják ezt. Amit Pál apostol az 1Korinthus 15:32-ben mond arról, hogy veszélyes vadállatoknak volt kitéve, az talán az efézusi arénában történt.

Valahol Rómában, biztosan mártírhalált szenvedtek a keresztények, de ma már lehetetlen megmondani, hogy ők a Colosseumban haltak-e meg. Az Enciclopedia Universale 4. kötete ezt mondja: ’Történelmileg nincs bebizonyítva, hogy a Colosseum a keresztények mártírhalálának a színhelye volt.’ Mindazonáltal számos katolikus szerző állítja, hogy igenis az volt. Valószínűleg azokra a legendákra alapozzák véleményüket, amelyek az eseményeket követő időkben születtek, és amelyeket a katolikus hierarchia elfogadott.

Ami a ma élő keresztények számára építő, az az a tény, hogy Krisztus ókori követői mindhalálig hűségesek voltak, megőrizve semlegességüket egy erőszakos világban. Nem az a lényeg, hol szenvedtek vértanúhalált, hanem azt fontos tudni, hogy teljes mértékben megőrizték feddhetetlenségüket.

Élveztétek a római építészet ezen kolosszusába tett látogatásotokat?”

„Természetesen — feleli Paolo és Marco —, és köszönjük értékes magyarázataidat.”

A kövek, amelyek a történelmen keresztül szólnak hozzánk, sok érdekes dolgot tárnak fel előttünk. A Colosseum kiemeli az ókori rómaiaknak az építőművészet és az építészet terén nyújtott különleges tehetségét. Hidak, utak, vízvezetékek, színházak, arénák, templomok és paloták építői voltak. Mindazonáltal a Colosseum a szörnyűséges látványok színhelye volt, melyre nézve a keresztények mind a múltban, mind a jelenben visszautasítják, hogy ott akár nézőként, akár készséges közreműködőként részt vegyenek.

[Kép a 23. oldalon]

A Colosseum belseje napjainkban

[Kép a 24. oldalon]

A Colosseum — letűnt dicsőségében