A Biblia nézőpontja:

Önvédelem — Meddig mehet el ebben a keresztény?

„Miért élne félelemben? Tanulja meg Ön is, mi az önvédelem és a támadás elhárításának gyakorlati módja. Részletesen bemutatjuk a könnyű és bevált önvédelmi módszereket. Ez az útmutatásokkal szolgáló videofilm jelentheti azt a különbséget, hogy vajon áldozatul esik valaki a támadásnak, vagy túléli azt” (Advertisement for self-defense video).

NEM szükséges magyarázni, mekkora keletje van az ilyen videofilmnek napjainkban. Philadelphiában (Pennsylvania, USA) fiatalokból álló bűnbandák ütemesen kiáltják az „Üsd, vágd, ne sajnáld!” szavakat, amikor az utcákon kószálva azt fürkészik, ki legyen a legközelebbi áldozat, akit megtámadhatnak. Rio de Janerio „egész városára a bűnözéstől való félelem nyomja rá a bélyegét” — jelenti a Time folyóirat. Hongkongban fegyveres rablótámadások és lövöldözések fordulnak elő olyan helyeken is, ahol az erőszakcselekmények mostanáig szinte ismeretlenek voltak.

Hasonló hírekről hallhatunk világszerte. És mi ennek a következménye? „Az állampolgárok azt mérlegelik, hogy megkockáztatják vállalni a visszalövést” — mondja a Newsweek. Természetesen a keresztények is ki vannak téve ezeknek „a nehezen elviselhető válságos időknek”, de vajon valóban a visszalövésen múlik, hogy valaki „áldozatul esik-e a támadásnak, vagy túléli azt”? (2Timótheus 3:1).

Helyes-e erőszakra erőszakkal válaszolni?

‘Ha fegyver van nálam — vélekednek egyesek — biztonságban érzem magam. Én kapom el őt, még mielőtt ő kapna el engem. Vagy legalábbis elriasztom!’ Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog.

Az egyesült államokbeli Atlantában (Georgia) a közbiztonságért felelős vezető, George Napper ezt mondja: „Egy kézi lőfegyver birtoklása esetén fel kell készülni arra, hogy egy másik emberi élet kioltásának tudatával kell majd élni.” Vajon kész-e a keresztény arra, hogy vállalja az ilyen következményt, beleértve esetleg a vérbűnt is? (Vö. 4Mózes 35:11, 12).

Ráadásul Isten Szava megparancsolja, hogy ’Kardjaikat ekevasakká kovácsolják’ és ’Keressétek a békét és kövessétek azt’ (Mikeás 4:3; 1Péter 3:11). De folyamodhatnak-e a keresztények lőfegyverekhez önvédelem céljából, ha ugyanakkor a Biblia követelményeivel is összhangban kívánnak élni? Mindenesetre a támadó valószínűleg gyorsabban előrántja fegyverét, mint a megtámadott.

Jézus elvetette a fegyveres ellenállást. Igaz, arra utasította apostolait, hogy hozzanak magukkal két kardot a Getsemáne-kertbe, arra a helyre, ahol majd le fogják tartóztatni. De miért rendelkezett így? Azért, mert Jézus a fegyverek ottlétével, de használatuk kizárásával erőteljesen azt akarta hangsúlyozni, hogy követőinek nem szabad testi fegyverekhez nyúlniuk. Figyelemre méltó az is, hogy Péter, mivel volt nála fegyver, hirtelen felindulásában használta is azt. Jézus erősen megdorgálta Pétert ezen elhamarkodott cselekedetéért ezekkel a szavakkal: „Mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:36, 47–56; Lukács 22:36–38, 49–51).

‘Rendben van — mondhatná valaki —, mindez a lőfegyverek tulajdonosaira érvényes. De mi a helyzet, ha valaki önvédelem céljából sajátítja el a harcművészeteket, például a dzsúdót, a karatét és a kendót?’ Kérdezd meg magadtól: Vajon az ilyen oktatás nem éppen azt a célt szolgálja, hogy miként lehet mások ellen harcolni vagy másokat harcképtelenné tenni? És az így kapott kiképzés vajon a valóságban nem azzal egyenlő, mintha valaki halálos lőfegyvert hordana magánál? (1Timótheus 3:3). Még az edzéseken is előfordult már súlyos sérülés vagy halálos kimenetelű baleset.

A Róma 12:17–19. verse bölcs tanácsot ad e tekintetben: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek . . . Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, legyetek békességben minden emberrel. Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyt ama haragnak, mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás; én megfizetek, mondja Jehova.’ ” A görög szó, amelyet Pál a „gonosz” (ka·kosʹ) kifejezésére használ, jelenthet „pusztító”-t, „kárt okozó”-t is. Ennélfogva a keresztényeknek még annak a gondolatától is óvakodniuk kell, hogy bosszúból valakiben kárt tegyenek vagy valakinek testi sérelmet okozzanak.

A keresztény ahelyett, hogy elhamarkodottan szabadjára engedné haragját, teljes bizalmát inkább Istenbe veti, aki ezt mondja népéről: „Aki titeket bánt, a szemem fényét bántja.” Ezzel összhangban Isten azt ígéri, hogy ’kiirtja a gonoszokat’ a kellő időben (Zakariás 2:8; Zsoltárok 145:20).

A harcnak van itt az ideje?

‘Én bizony jószántamból nem adom oda a pénzem!’ — mondják egyesek vakmerően. Dick Mellard, az Országos Bűnözésmegelőzési Intézet oktatási igazgatója óvatosságra int: „Emberi természetünkből fakad, hogy ellenállunk, de az emberi természet egy kedvezőtlen helyzetben pontosan a saját vesztedet okozhatja.” Számos rablótámadó veszélyes fegyvereket tart magánál, idegfeszültség és idegesség jellemző rájuk. Az elveszett pénzt pótolni lehet, de mi van akkor, ha életünket veszítjük? Érdemes-e kockára tenni az életedet?

George Napper ezt tanácsolja: „Az önvédelem legjobb módja talán az, ha veszni hagyjuk javainkat ahelyett, hogy az életünket kockáztatnánk. A legtöbb rablótámadó és betörő lopni megy, és nem gyilkolni.” Olyan helyzetekben, amikor valakit egyszerűen leszólítanak vagy a pénzét követelik, az ésszerű alapelv így hangzik: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell viszálykodnia” (2Timótheus 2:24).a

Ez nem pacifizmus, vagyis mindenáron való békére törekvés. A 2Mózes 22:2, 3. verse azt a helyzetet ecseteli, amikor egy tolvajt, aki behatolt valakinek a házába fényes nappal, halálos ütés ért. Az ilyen védekezést gyilkossággal egyenértékűnek tekintették, ugyanis a tolvajt fel lehetett volna ismerni és bíróság elé lehetett volna állítani. Éjszaka viszont a házigazda nem tudja felismerni a betolakodót és nem tudja megállapítani a szándékát sem. Ennélfogva azt a személyt, aki a sötétben ölt meg egy betolakodót, nem tekintették bűnösnek.

A Biblia nem helyesli a meggondolatlan önvédelmi eljárásokat. De a pacifizmust sem támogatja, ellenben kimutatja, hogy ideje van az önvédelemnek. A keresztények elháríthatják az ellenük, a hozzátartozóik ellen vagy az igazán védelemre szoruló más személyek ellen intézett aggresszív fizikai támadásokat.b De sohasem kezdeményezik a támadást, és javaik megmentése céljából nem folyamodnak fizikai megtorláshoz. Nem hordanak maguknál fegyvert egy esetleges támadás elhárítására; inkább „békességre törekednek” (2Korinthus 13:11).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 12. oldalon]

Krisztus elárulása, festette Albrecht Dürer, 1508