Figyeljük a világot

Egyre több a kábítószeres Ázsiában

Sok ázsiai országban meredeken ível fölfelé a heroinisták száma. Például 1980-ban Srí Lankán kevesebb mint 50 heroinistát tartottak nyilván. Számuk most körülbelül 40 000. Ugyanebben az időszakban Pakisztánban néhány tízezerről 1,8 millióra emelkedett a heroinélvezők száma. Az Asiaweek folyóirat szerint „még a nagyon súlyos büntetések sem tudták magállítani a kábítószer-kereskedelem egyre növekvő áradatát. Srí Lankán alkalmazzák a világon az egyik legsúlyosabb büntetést az ellen a személy ellen, akinél kábítószert találnak: két gramm heroin vagy kokain birtoklásáért halálbüntetés vagy életfogytiglani börtönbüntetés jár”. A kábítószer-kereskedelemben elérhető nyereség hihetetlen ösztönző erő a gazdálkodók számára, hogy átálljanak a gabonatermesztésről a heroint adó mákgubók termelésére. Dr. Ravi Pereira, aki a colombói National Dangerous Drugs Control Board tagja megjegyezte: „Ha nincs holnap cukor, valahogy megvannak az emberek. De ha nincs heroin, az emberek képesek falra mászni kínjukban és mindent megfizetnek egy adag heroinért.”

Kolera Dél-Amerikában

A perui egészségügyi hatóságok becslése szerint átlag 2000 ember betegszik meg naponta kolerában. A latin-amerikai Visión folyóirat 1991 márciusában arról tudósított, hogy a perui kolerajárvány közel 200 ember halálát okozta, és több mint 40 000-en betegedtek meg kolerában — mindössze két hónap leforgása alatt. A perui Egészségügyi Minisztérium szerint a halálesetek száma mintegy tízezrre emelkedhet. Carlos Ferreira, Argentína Járványügyi Hivatalának elnöke megjegyezte, hogy a perui kolerás megbetegedések száma 1990-ben meghaladta a világszerte jelentett esetek teljes számát. A szomszédos országokban: Bolíviában, Brazíliában, Chilében, Kolumbiában és Ecuadorban, sőt a jóval északabbra lévő Mexikóban is, a kormányok megelőző intézkedéseket hoztak a járvány megfékezésére. Mr. Ferreira hozzáfűzte: „Kolera pusztít Dél-Amerikában, és itt még jó ideig számolhatunk vele.”

Delfinhalál

Egy nemrég végzett tudományos munka szerint „egyre nagyobb számban fenyegeti kipusztulás a világon élő cetfélék (tengeri emlősök) 65 faját” — jegyzi meg a Nemzetközi Környezetvédelmi és -fejlesztési Intézet által kiadott hivatalos jelentés, a Perspectives. A kutatók azt állítják, hogy évente több mint 500 000 delfin pusztul el. E tanulmányt készítő Környezetkutatási Hivatal szerint Japán, Mexikó, Peru, Dél-Korea, Srí Lanka és Tajvan a legvétkesebb, de „közülük leginkább Japánt terheli a felelősség évente több mint 100 000 cetféle elpusztításáért”. Az állatok halálát főként a terelőhálók okozzák. De előfordul, hogy a „delfineket lelövik, átdöfik, megszigonyozzák, megcsáklyázzák, horogra kapják, megfojtják, szárazra vontatják, villamos árammal ölik meg, bombával robbantják fel, vagy megcsonkítják”.

Mi a Genezis?

Egy vallási folyóirat felmérést végzett tizenéves olasz tanulók között. Az eredmények „elképesztők” voltak — mondja az olasz La Repubblica napilap. A közvélemény-kutatásból kiderült, hogy 100 diákból 56 egyetlen verset sem olvasott el a Szentírásból első áldozása óta. A diákok 83,4 százaléka még azt sem tudta „megmondani, mi a különbség az Ó- és az Újszövetség között”, 75 százalékuk pedig elismerte, hogy nincs otthon Bibliájuk. A La Repubblica szerint 100 diák közül 36 a „Genezis” szó hallattán az angol rockzenekarra gondolt, de fogalma sem volt róla, hogy ez a Biblia első könyve.

Cápaevő emberek

Veszélyben forognak a cápák, különösen Ausztrália, Japán, Dél-Afrika és az Egyesült Államok partvonala mentén. Ezeken a területeken erősen megcsappant a cápák száma, ugyanis a cápahús újabban nagy népszerűségnek örvend az ebédlőasztalon. A Time folyóirat szerint „a nagybani cápafogás az Egyesült Államokban az 1980-as nem egészen 500 tonnáról 1989-ben ugrásszerűen 7144 tonnára emelkedett”. A cápauszonyokból az ázsiaiak igen kellemes ízű levest készítenek. Egyes étteremekben 50 [USA-]dollárt is elkérnek egy adag cápa halászléért. A Time megjegyzi, hogy a halászok „nagyon brutális módszert vezettek be az uszonyok megszerzése céljából: elfogják a cápákat, uszonyaikat levágják és azután a megcsonkított állatokat visszadobják a tengerbe, hogy elpusztuljanak”.

„Az emberiség tüdeje”

Nemrég egy új nemzetközi szervezet, a Parlamento Amazónico (Amazonasi Parlament) jött létre Dél-Amerikában. Tagjai bolíviai, brazil, kolumbiai, ecuadori, guyanai, perui, suriname-i és venezuelai kormánytisztviselők és tudósok. Ennek a szervezetnek az a célja, hogy bátorítsa a 7 millió négyzetkilométert kitevő, mintegy 150 millió embernek otthont adó, 8 országot magában fogalaló Amazonas-medence ésszerűbb fejlesztését. Az argentin La Nación újság tudósításában megjegyezte, hogy az Amazonasi Parlament az „emberiség tüdejének” nevezte az Amazonas-medencét. A 400 000 négyzetkilométer őserdei területről, amelyet az utóbbi években elpusztítottak, a szervezet szóvivői kijelentették, hogy „bár talán ez jó üzlet valakinek, de mit érünk a pénzzel, ha lakhatatlanná válik a bolygónk, márpedig ez hamarosan bekövetkezik, ha ezt a pusztítást nem állítják meg”.