A Biblia nézőpontja
Miért nem helyes a keresztények számára a karácsony megünneplése?
’A KARÁCSONY megünneplése tilos! Aki megünnnepli, vagy aki csak otthon marad a munkából karácsony napján, azt büntetéssel sújtják!’
Bármennyire furcsának tűnik is, ez a kijelentés törvénnyé lett a XVII. században. A puritánoknak tilos volt Angliában megünnepelni a karácsonyt. Vajon mi válthatott ki ilyen szilárd ellenállást a karácsonnyal szemben? És ma miért érzik milliók úgy, hogy a karácsony megünneplése nem helyénvaló a keresztények számára?
Valójában honnan származik a karácsony?
Talán meglepődsz, amikor megtudod, hogy a karácsonyt nem Jézus Krisztus vezette be, nem is ünnepelte azt, és az első századi tanítványai sem ünnepelték. Valójában a Krisztus halálát követő három évszázad alatti időszakból nincs feljegyzés a karácsony megünnepléséről.
Azokban az időkben sokan a Napot imádták, mivel úgy érezték, hogy az életük szorosan a Nap évi körforgásától függ. Európában, Egyiptomban és Perzsiában bonyolult szertartások kísérték a napimádatot. Ezeknek az ünnepségeknek a központi témája a fény visszatérése volt. A téli időszak alatti látszólagos gyengesége miatt könyörögtek a Naphoz, hogy térjen vissza ’messzi bolyongásaiból’. Az ünnepek vigadozásokból, mulatozásokból, táncokból, az otthonok csillogó díszekkel való felékesítéséből és ajándékozásokból állottak. Ismerősnek tűnnek neked ezek a tevékenységek?
A napimádók abban is hittek, hogy az el nem égett karácsonyi fahasáboknak varázslatos erejük van; hogy az örömtűz erőt ad a napistennek és visszahozza azt az életbe; hogy az örökzölddel díszített házak elriasztják a démonokat; hogy a magyalt a Nap visszatérésének az igézeteként imádták, és hogy a fagyöngy ágai jószerencsét hozhatnak, ha szerencsetárgyként viselik. Milyen ünneppel állnak kapcsolatban ezek a tárgyak ma?
A december már jóval a karácsony bevezetése előtt az egyik legnagyobb ünnep hava volt az ősi pogány Rómában. A hétnapos szaturnália (melyet Saturnus, a földművelés istenének a tiszteletére tartottak meg) és a Dies Natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születésnapja) ünnepe erre az időszakra esett. Ezenkívül december 25-ét Mithras, a perzsa fényisten születésnapjának tekintették.
A pogányok elkeresztényiesítése?
A pogányok megtérítése érdekében Írás ellenes módon összevegyítették a keresztény hitnézeteket a pogány hitnézetekkel. Ennek megfelelően az egyház kiválasztott egy napot a karácsony megünneplésére, amely egybeesett a legfontosabb pogány ünneppel. És mit mondhatunk a karácsonyi szokásokról? Az Encyclopedia of Religion and Ethics elismeri, hogy a karácsonyi szokások „eredetileg nem keresztény, hanem olyan pogány szokások, amelyeket az egyház elfogadott vagy eltűrt”. Nyilvánvalóan azt gondolták, hogy ha ezeket a szokásokat egyszerűen keresztény külsővel ruházzák fel, akkor ez majd keresztény hitre téríti azokat, akik részt vesznek azokban.
De a pogányság elkeresztényiesítése helyett ezek a szokások elpogányosították a kereszténységet. Az 1600-as évek során a puritánokat annyira zavarta a karácsony vitathatatlanul pogány eredete, hogy Angliában és egyes amerikai gyarmatokon megtiltották a karácsony megünneplését. Büntetést hajtottak be azoktól, akik megünnepelték, vagy akik karácsony napján otthon maradtak a munkából. New Englandben (USA) csak 1856 után engedélyezték a karácsony megünneplését.
De a karácsonnyal kapcsolatban létezik egy tényező, ami fontosabb, mint az, hogy az egyház, a pogányok, vagy a puritánok hogyan tekintették a karácsonyt a múltban. Az igaz keresztények számára mindennél fontosabb az, hogy . . .
Hogyan tekinti Jézus Krisztus a karácsonyt?
Ha a te tiszteletedre tartanának egy ünnepet, nem lenne-e fontos, hogy egyetérts az ünnep természetével? Ezért jól tesszük, ha feltesszük a kérdést: Utal-e a Biblia arra, miként tekinti Jézus a pogánysággal erősen átitatott hagyományokat?
Jézus elítélte azokat a vallásvezetőket, akik új hívek megtérítése érdekében megalkudtak a tiszta imádatban. Ezt mondta ezeknek a vallásvezetőknek: „[Bejártok] tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15, Katolikus fordítás).
A megtérítést nem a pogány és keresztény hitnézetek elegyítésével kellett végezni. Pál, Jézus egyik apostola ezt írta a korinthusi keresztényeknek: „Nem ihatjátok Jehova poharát és a démonok poharát” (1Korinthus 10:21). Egy hozzájuk intézett következő levelében Pál hozzáfűzte: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel . . . Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal?” (2Korinthus 6:14, 15, Békés—Dalos fordítás).
Ha egy lelkiismeretes anya azt látná, hogy a gyermeke a kukából kivesz egy cukorkát, biztosan megkövetelné, hogy azonnal szabaduljon meg attól. A cukor elfogyasztásának — de már a puszta megérintésének — a gondolata is irtózatot kelt benne. A karácsonyt pedig, bármenynyire kedves is milliók számára, undorító helyekről szedték fel. Jézus érzülete megegyezett Ésaiás próféta érzésével, aki az akkori igaz imádókat erre biztatta: „Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnan, semmi tisztátalant ne érintsetek!” (Ésaiás 52:11).
Az igaz keresztények emiatt nem ünneplik meg a karácsonyt. Jóllehet álláspontjuk sok ember szemében furcsának tűnhet, de a hagyományokat ugyanúgy tekintik, mint Jézus. Amikor megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid a régiek hagyományait?”, ezt válaszolta: „Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsait a hagyományotokért?” Majd hozzáfűzte: „Így az Isten szavát érvénytelenné tettétek a ti hagyományaitok miatt” (Máté 15:2, 3, 6).
Az igaz keresztények ma azzal nyilvánítják ki egységüket Jézussal, hogy azt a „tiszta és szeplőtlen imádati formát” gyakorolják, amely mentes az emberek tisztátalan pogány hagyományaitól (Jakab 1:27).
[Oldalidézet a 13. oldalon]
„Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsait a hagyományotokért?” (Máté 15:3)