Az igazi értékek forrása
Alkalmazásuk véget vet az erkölcsi hanyatlásnak
AZ EMBER este feltekint a csillagos égre, és a szíve áhitattal és csodálattal telik el. Látva ezt a feje felett elterülő csillagos égboltot, picinek és jelentéktelennek érzi magát. A régmúltban élt zsoltáros szavai juthatnak az eszébe: „Ha egeidet látom, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket te készítettél. Mi a halandó ember, hogy megemlékezel róla? És a földi ember fia, hogy gondot viselsz rá?” (Zsoltárok 8:3, 4 [8:4, 5, Károli]). A zsoltáros csak néhány ezer csillagot látott és mégis picinynek érezte magát; a mai ember tudva azt, hogy több milliárd galaxis van és mindegyik galaxisban több milliárd csillag van, sokkal kisebbnek érzi magát. Kérdések özönlik el az elméjét: Hogyan lehetek fontos ebben a világban? Miért kerültem ide? Egyáltalán ki vagyok én?
Egyetlen állatnak sincsenek ilyen gondolatai.
Az ember az élet sokféleségét látja maga körül és észreveszi a gyakorlatias célokat szolgáló, bámulatba ejtő tervezést. Látja a több ezer kilométerre költöző madarakat, az emlősöket, amelyek átalusszák a hideg telet és sok más életformát, mely életformákban a radar, a légkondicionáló berendezés, a sugárhajtás, a sótalanítás, a fagyásgátlás, a víz alatti tartózkodásra alkalmas építmények, a keltetőgép, a hőmérő, a papír, az üveg, az óra, az iránytű, az elektromosság, a forgómotor és sok más csoda már jóval előbb felhasználásra került, mielőtt az ember még megálmodhatta volna. A gondolkodó ember eltöpreng ezeken a dolgokon: ’Hogyan jöttek létre ezek a bámulatos, bonyolult, céltudatos tervezések? Milyen nagy intelligencia húzódik meg mögöttük?’
Újra csak meg kell állapítani: Egyetlen állat sem gondol e kérdések egyikére sem.
Az ember viszont elgondolkozik ezeken a kérdéseken. A számtalan földi teremtmény közül miért csak egyedül az ember az, aki ámulattal és csodálattal tekint fel az égre, vagy tekint a lenti, földi élet megannyi titokzatosságára? Miért? Mert az ember más.
Miért oly más az ember?
Mert egyedül ő teremtetett Isten képmására és hasonlatosságára: „És Isten folytatta: ’Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra’ ” (1Mózes 1:26). Ezzel a ténnyel magyarázható az az áthidalhatatlan szakadék, amely az embert elválasztja az állatoktól. Ezzel magyarázható, hogy az összes földi teremtmény miért nem áll közel az emberhez. Ezzel magyarázható az, hogy az ember miért gondolkodó teremtmény, miért tesz fel kérdéseket a körülötte levő világról, és miért törődik az erkölcsi értékekkel.
Milyen értelemben teremtetett az ember Isten képmására és hasonlatosságára? Nos, abban az értelemben, hogy bizonyos mértékig ő is rendelkezik Isten tulajdonságaival és képességeivel; például szeretettel, irgalommal, igazságossággal, bölcsességgel, hatalommal, kedvességgel, jósággal, türelemmel, becsületességgel, szavahihetőséggel, lojalitással, szorgalommal és találékonysággal. Ezek jó tulajdonságok voltak, melyeket eredetileg Isten az emberbe programozott, de mivel az első emberpár visszaélve a szabad akaratával, fellázadt, ezek a tulajdonságok eltorzultak, következésképpen az első emberpár nem származtathatta át tökéletes formában azokat a leszármozattaira. Ezek a tulajdonságok egyre inkább rossz irányba billentek át, és azzal, hogy nem használták őket, lassacskán kiszorultak az ember tudatából. A Kolossé 3:9, 10 azonban kimutatja, hogy ha Istenről pontos ismeretet szerzünk és alkalmazzuk is ezt az ismeretet, ezzel új egyéniséget ölthetünk fel, és újra közeledhetünk ’Isten képmásához és hasonlatosságához’.
Amikor az izraeliták megkapták Jehova Istentől a Mózesi Törvényt, ez igazi értékeket tartalmazott — többek között a Tízparancsolatot és azt az intést, hogy ’szeressék felebarátaikat, mint önmagukat’ (3Mózes 19:18; 2Mózes 20:3–17). Ezeket az értékeket át kellett adniuk a későbbi nemzedékeknek is. Mózes megparancsolta az izraelitáknak, hogy engedelmeskedjenek ennek a Törvénynek és később ezt mondta: „Fiaitoknak pedig parancsoljátok meg: legyen gondjuk rá, hogy betartsák e törvény minden szavát. Mert nem haszontalan szó az számotokra, hanem az a ti életetek” (5Mózes 32:46, 47). Évszázadokkal később a Példabeszédek 8:18 úgy hivatkozott ezekre, mint „öröklött értékek”-re.
Az erkölcsi hanyatlás visszafordítására szolgáló értékek
Sokan közbevetik, hogy a társadalom ma annyira sokrétű, hogy egyetlen értékgyűjtemény sem tudja kielégíteni mindenki szükségleteit. Az eltérő neveltetés és az eltérő kultúra sokféle értékrendet követel, amelyért az emberek küzdenek. De melyik mai problémát nem lehet megoldani Jézus azon parancsával, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat? Vagy azzal, ha azt tesszük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk is tegyenek? Vagy azzal, ha a Tízparancsolat alapelvei szerint élünk? Vagy ha törekszünk a Galátzia 5:22, 23-ban felsorolt szellem gyümölcseinek a megtermésére? „A szellem gyümölcse a szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom. Ilyenek ellen nincs törvény.” Ezek közül egyik sem kíván lehetetlent; viszont bármelyik jelentősen csökkenthetné a mai társadalom bajait.
’De az emberek nem fognak így élni!’ — kiáltasz fel. De ha véleményed szerint az ilyen megoldás túlságosan nehéz, ne várd el, hogy a problémák egyszerű pótmegoldásokkal megoldhatók legyenek. A társadalomnak módjában állna alkalmazni ezt a megfelelő orvoslást, de szemmel láthatóan nem akar élni ezzel a lehetőséggel. Ez a nemzedék nem tűr semmiféle megszorítást a szabadsága terén; beleértve a rossz cselekvésének a szabadságát, és a következmények elszenvedését.
A Bottom Line/Personal című újság ezt kérdezi: „Hová lett az önuralom?” Miután kifejti, hogy „a legtöbb ember szörnyülködik a nemi téren mindent megengedő korszak következményein. — Így folytatja: — Az emberek változatlanul szentnek tartják a szexuális étvágy legteljesebb mértékű kielégítését . . . Az emberektől azt várják, hogy az egészségük érdekében diétázzanak, eddzék magukat, hagyják abba a dohányzást és tanúsítsanak önfegyelmet az életmódjuk tekintetében. Egyedül a nemi vágyak kielégítése tűnik szent és sérthetetlen állapotnak a további korlátlan kielégítésekre vonatkozóan.” Itt nem arról van szó, hogy nem tudják alkalmazni az értékeket, hanem arról, hogy nem akarják alkalmazni azokat. Ezért a társadalom vet és arat.
Ma ezeknek az értékeknek nincs becsülete az emberek előtt. Sokan a jót rossznak, a rosszat pedig jónak mondják, ahogyan a jövendölés is mondja: „Jaj azoknak, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, akik a sötétséget világosságnak tartják és a világosságot sötétségnek, akik a keserűt édesnek tartják és az édeset keserűnek!” (Ésaiás 5:20). Másokat egyre nagyobb aggodalom tölt el. Szemtanúi a tedd a magad dolgát filozófiából eredő rothadt gyümölcsök learatásának, és szívesen látnák, ha a jelenlegi erkölcsi hanyatlás a visszájára fordulna.
Segíthet-e a vallás és a család?
Sok elképzelés született az értékek visszaállítására. Az egyik a vallás. A vallástól szellemi erőt remélnek. De ez az erő hiányzik a kereszténység ortodox vallásaiból. Némelyik vallás a pogányságba süllyedt vissza és olyan istenkáromló tanításokat élesztett fel, mint a háromságtan, az örök gyötrelem és a lélek halhatatlansága. Más vallások elvetették a váltságáldozatot és a teremtést, hogy behódoljanak az evolúció tudományos vallásának. Magukévá teszik a magasabb kritikát, amely kétségbe vonja Isten Szava, a Biblia megbízhatóságát. A „kereszténységet” ajánlják, de annyira felvizezve és beszennyezve, hogy semmi érték nem maradt belőle, és az ifjabb nemzedék csak képmutatást és a nevetség tárgyát látja a vallásban. Nem, nem az ilyen beteges vallásoktól kell a szellemi erőt remélni, hanem a Biblián alapuló igaz imádattól, amely Jehova Királyságát hirdeti a világ egyedüli reménységeként.
A nyugtalankodó embereknek marad még egy másik segítségforrás is, a család; az az elrendezés ahol a szülők belecsepegtethetik a gyermekeikbe az értékrendet. Annak a szoros kapcsolatnak, amely a születéskor elkezdődött, tovább kell folytatódnia. A szüleiket szerető és bennük bízó gyermekek hozzájuk szeretnének hasonlítani, szüleik beszédét, tetteit és viselkedését szeretnék utánozni, átvenni az erkölcsi nézeteiket és így a szülői értékek idővel beépülnek a gyermekek értékrendszerébe. A legeredményesebb megközelítés e tekintetben az egyszerű, nem bőbeszédű magyarázat, a kölcsönös gondolatcsere, a dogmatikus kijelentések kerülése.
Azok a szülők, akik nemcsak prédikálnak, hanem az igazi értékek szerint járnak el, olyan gyermekeket nevelnek fel, akik teljesen magukévá teszik ezeket az értékeket. Az ilyen gyermekekre nem jelentenek veszélyt az iskolában vagy másutt a negatív szerepet alakító, velük egykorú társak. Ahogyan a Példabeszédek 22:6 mondja: „Neveld fel a fiút a számára megfelelő út szerint, még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól.” Neveld értékes tanáccsal. De talán még fontosabb: neveld értékes példáddal.
Lehetőség a génjeinkbe programozott értékek kiaknázására
Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3). Ez egy belénk programozott ösztönös szükséglet, ahogyan egyes pszichológusok mondják. Az is igaz, hogy csak szellemi erővel tudunk ellenállni a hamis értékeknek, amely értékeket napjainkban oly nagyon védelmeznek.
Azzal a ténnyel összhangban, hogy mi Isten képmására és hasonlatosságára teremtettünk, a velünk született értékek kiaknázásának a lehetőségével, Thomas Lickona pedagógiai professzor ezt mondja: „Úgy gondolom, a jóságra való képesség kezdettől fogva megvan bennünk. — De hozzáfűzi: — A szülőknek ápolniuk kell ezeket az ösztönöket ugyanúgy, mint ahogyan gyermekeik az ő segítségükkel válnak jó olvasókká, vagy atlétákká, vagy zenészekké.”
Norman Lear filmproducer vendégszónokként beszélt az Országos Közművelődési Testület országos kongresszusán. Miután elismerte „a közöttünk lévő igényesebb és műveltebb emberek problémáját — azokét, akik abbahagyták a magasabbrendű célok kutatását mint lényegtelent vagy nem helyénvalót —, ezt mondta: — Minden nehézség nélkül le tudom vonni a következtetést az emberi történelemből, hogy az életre, a Létre való reagálás, az ösztönzés az önmagánál valami nagyobban való hitre oly erős és ellenállhatatlan, mint ami elválaszthatatlan jellegzetesége a genetikai beprogramozásunknak.”
Lear a nagy üzleti vállalkozásokat és a négy évtizede fennálló televíziózást okolja azért, hogy olyan hatékonysággal sugározták az „új értékrendszert” a közerkölcsre és a személyes értékekre, hogy az számos társadalmi szerencsétlenség okozója lett: az iskolákból és főiskolákból olyan végzős diákok kerülnek ki, akik nem tudnak írni-olvasni; fokozódik a kábítószer-élvezet; házasságon kívüli kapcsolatban élő tizenéves lányok kisbabákat szülnek, és olyan családok jönnek létre, amelyek nyakig úsznak az adósságban. Lear hozzáfűzi: „Amikor a társadalmi bajok megannyi megnyilvánulásáról beszélünk — gondolom, nyugodtan beszélhetünk egy csökkenő értékrendszerről, amely a televízió segítségével az egész kultúránkat aláásta. — Azután újra megjegyezte: — Véleményem szerint génjeinkbe ott van beágyazódva a hit, hogy létezik egy magasabbrendű erő, egy titokzatosság, amely életünket formálja s erre oda kell figyelnünk.”
A híres pszichiáter, C. G. Jung azt mondta, hogy a vallás „az ember jellegzetes ösztönös viselkedése és ennek megnyilvánulása végig nyomon követhető az emberi történelem során”. Velünk született tulajdonság a lelkiismeret is, amely a jó és rossz érzékelője: „Mert amikor a nemzetek emberei, akiknek nincs törvényük, természet által cselekszik a törvény dolgait, ezek az emberek jóllehet törvény nélkül vannak, ők önmaguknak a törvénye. Éppen ők azok, akik megmutatják, hogy a törvény tartalma a szívükbe van beírva, mialatt a lelkiismeretük tanúskodik velük és a saját gondolataikon belül állandóan vádolja vagy éppen mentegeti őket” (Róma 2:14, 15). A „lelkiismeret” „saját magunk bensőjének az ismereté”-t jelenti; hasonlít egy bennünk összehívott bírósághoz, amelynek mindig meg kell ítélnie a viselkedésünket, felmentve vagy elítélve bennünket. Ha „megsértjük a lelkiismeretünk bíróságát”, akkor elveszíti érzékenységét és működésképtelen lesz.
A tudósok látják a titkokat, amelyeket csak Isten tud megmagyarázni
Nagyon érdekes az a tény, miszerint ahogyan a tudomány egyre többet tud meg a Földről és a világegyetemről, a tudósok közül egyesek inkább hajlanak arra a nézetre, hogy léteznie kell egy felsőbbrendű intelligenciának, amely mindezek mögött áll. De a Biblia Istenét mégsem akarják elfogadni.
George Greenstein asztrofizikus a The Symbiotic Universe című könyvében „részletezni kezdte, hogy az, ami csupán a fantasztikus és valószínűtlen véletlenek bámulatba ejtő sorozatának tűnhet, az egyengette útját az élet keletkezésének. Lista készült a véletlen egybeesésekről, közülük mind létfontosságú a létezésünkhöz”. Greenstein szerint ez a felsorolás meghosszabbodott, az egybeesések nem történhettek meg véletlen folytán, és egyre erőteljesebbé vált az a gondolat, hogy bizonyos természetfeletti hatalomnak kellett működnie. „Lehetséges-e — gondolta —, hogy hirtelen, tudatos készülődés nélkül rábukkanunk egy Legfőbb Lény létezésének a tudományos bizonyítékára? Isten volt-e az, aki közbelépett és gondviselésszerűen megalkotta a világmindenséget a mi hasznukra?” A „hirtelen hátraarc” érzése uralkodott el rajta, amikor ehhez a gondolathoz ért, és önkényesen kijelentette: „Isten nem lehet magyarázat.” A „véletlen egybeesések” egyre növekvő listája mégis kikényszerítette belőle ezeket a kérdéseket.
Fred Hoyle, egy másik Nobel-díjas asztrofizikus a The Intelligent Universe című könyvében ugyanazokat a titokzatos egybeeséseket tárgyalta, amelyek Greensteint zavarba ejtették. „Úgy tűnik, hogy az ilyen sajátosságok, mint a szerencsés véletlenek fonala, át meg átszövi természeti világunk szövevényét. De ebből a furcsa egybeesésből olyan sok létfontosságú tartozik az élethez, hogy úgy tűnik, szükség van némi magyarázatra az indoklásukhoz. Hoyle egyetért Greensteinnel abban is, hogy ezek véletlenül nem jöhettek létre. Következésképpen Hoyle azt mondja, hogy ’a világegyetem keletkezéséhez szükség volt intelligenciára’, ’egy magasabb fokú intelligenciára’, ’olyan intelligenciára, amely megelőzött minket, és amely elvezetett az életre alkalmas szerkezetek teremtésének tudatos aktusához’.
Einstein is beszélt Istenről, de nem ortodox vallási értelemben. Istenről alkotott fogalma azonos volt egy „végtelenül magasabbrendű szellem”-mel, amit a természetben látott megnyilvánulni. Timothy Ferris a „The Other Einstein” című cikkében idézte Einstein szavait: „Amit a természetben látok, az olyan nagyszerű felépítés, amelyet csak nagyon tökéletlenül tudunk felfogni, és amely a gondolkodó embert az ’alázatosság’ érzésével kell, hogy eltöltse. Ez igazában vallásos érzés, amelynek semmi köze sincs a titokzatossághoz . . . Az én vallásosságom nem más, mint alázatos csodálata a végtelenül magasabbrendű szellemnek, ez a szellem a részletekben tárja fel magát, amely részleteket a mi gyenge és mulandó értelmünk fel tud fogni a valóságból. Szeretném tudni, hogyan teremtette Isten ezt a világot. Szeretném megismerni Isten gondolatait, minden más csak részletkérdés.”
Guy Murchie, miután ismertette a világegyetem néhány felfoghatatlan titokzatosságát, a The Seven Mysteries of Life című könyvében ezt mondja: „Könnyű belátni, hogy a modern fizikusok — akik az ismeret határát alighanem sokkal mélyebbre tolták az ismeretlen felé, mint az előző évszázadok tudósai közül bármelyik is — miért járnak legtöbb társuknál előbbre annak elfogadásában, miszerint a világegyetem mindent körülölelő titokzatosságát közkeletű nevén úgy hívják, Isten.”
Keresd Istent, fordítsd javadra, élj örökké!
Az ember vakon tapogatózik. Ami után tapogatózik, az Isten. Pál korában is ezt tették egyesek. Pál ezt mondta: „Keressék Istent, ha talán kitapogathatnák, és tényleg megtalálnák őt, jóllehet a valóságban nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27). Egyetlen állat sem tapogatózik Isten után. Egyiküknek sincs fogalma Istenről. Az embernek viszont van, mivel Isten hasonlatosságára teremtetett, és áthidalhatatlan szakadék választja el még a legfejlettebb állattól is. És amint az írásszöveg mondja, Isten „nincs messze egyiküktől sem”.
A róla szóló bizonyítékot látjuk magunk körül mindenütt a teremtésműveiben, ahogyan a Róma 1:20 mondja: „Mert az ő láthatatlan tulajdonságai a világ teremtése óta világosan láthatók, mert a megalkotott dolgokból felfoghatók, még az ő örökkévaló hatalma és istensége is, úgyhogy ők menthetetlenek.” Amint a tudósok egyre többet megtudnak a megmagyarázhatatlan egybeesésekről és a bonyolult összefüggésekről, valamint eltöprengenek a világegyetem félelmet keltő csodáin, talán egyre többen felismerik a Legfőbb Intelligenciát, aki ezek mögött a dolgok mögött munkálkodik, és felismerik a Teremtőjüket, Jehova Istent.
A föld és annak teljessége Jehováé. Ő állít fel zsinórmértéket mindenkinek, aki a földön él. Ő átruházta az emberre az igazi értékeket, melyek boldogsághoz és az élethez vezetnek. Szabad akarattal is felruházta az embert. Nem kötelesek engedelmeskedni neki. Szabadságukban áll azt vetni, amit akarnak, de előbb-utóbb le kell aratniuk a vetésük termését. Isten nem hagyja magát kicsúfolni. Megadta az igazi értékeket, nem önmaga miatt, hanem a földön élő alattvalói javára. Az Ésaiás 48:17, 18 ezt mondja: „Én, Jehova, én vagyok a te Istened, aki megtanítalak téged arra, ami javadra válik, aki arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak valóban figyelnél parancsaimra! Akkor békéd olyan lenne, mint a folyóvíz, és igazságosságod, mint a tenger hullámai.”
Jehova nyomatékosan kihangsúlyozott fenti kérését szem előtt tartva minden ember azon az ösvényen fog járni, amelyen járnia kell, és figyelmet fog szentelni Teremtője parancsainak. Mindannyian javukra fogják fordítani a békességet, mint folyóvizet és az igazságosságot, mint a tenger hullámait. Mindenki alkalmazni fogja az örökölt értékeket és az emberek soha többé nem fognak erkölcsi hanyatlást elszenvedni. És mikor lesz meg mindez? Hamarosan, amikor megválaszolásra kerül ez az ima: „Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, miként az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10).
[Képek a 7. oldalon]
Sugárhajtás
Sótalanítás
Papírkészítés
Radar