Hogyan tekinti Isten a húsvétot?

A HÚSVÉTRÓL — az „ünnepnapok királynőjé”-ről, a festum festorum-ról — azt tartják, hogy Krisztus feltámadásának az ünnepnapja. De mondott-e valamit Jézus arról, hogy meg kell ünnepelni a feltámadását? Adtak-e apostolai parancsot ennek megünneplésére? Vajon a húsvét megünneplése Istentől kapott parancs vagy emberi hagyomány alapján történik? Ezekre a kérdésekre könnyű választ kapni, ha megvizsgáljuk azt a két forrást, amelyből tájékoztatást meríthetünk: a történelmet és a Bibliát.

A történelem tanúságtétele

Mindenekelőtt mit mond a történelem? Socrates Scholasticus történész az i. sz. V. században az Ecclesiastical History című művében ezt írta: „Számomra úgy tűnik, hogy a húsvét ünnepét valami régi szokás alapján vezették be az egyházba, miként sok más szokást is.”

A Curiosities of Popular Customs című könyv kifejti, hogy „az egyház gyakorlata az volt, hogy keresztény vonásokkal ruházták fel azokat a pogány szokásokat, amelyek oly erősen beivódtak az emberekbe, hogy nem tudták gyökeresen kiirtani. A húsvét esetében ez az áttérés kiváltképp könnyű volt. A napkelte öröme és a természetnek a téli halálalvásból való újjáéledése átalakult annak az örömünnepévé, hogy felkelt az igazságosság napja Krisztusnak a sírból történt feltámadása által. Bizonyos pogány ünnepnapokat, amelyeket május elseje körül ünnepeltek, ugyancsak át kellett tenni korábbra, hogy egybeessen a húsvét ünneplésével. Számos új vonással is gazdagodott ez az ünnep.”

Robert J. Myers a Celebrations című könyvében egyetért ezzel, és hozzáfűzi: „A tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepelt több pogány eredetű, a természet újjáéledésével kapcsolatos szertartás bekerült a húsvét megünneplésébe.” Ezeket az állításokat megerősíti a The New Encyclopœdia Britannica is, amikor ezt mondja: „Miként karácsonykor, úgy húsvét idején is olyan ősi pogány szokásokat tükröznek a népszokások, amelyek fennmaradtak — s jelen esetben összekapcsolódtak a tavaszi termékenységi rítusokkal. Ezek jelképe a húsvéti tojás és a húsvéti nyúl.”

Pogány eredetű?

A húsvét mai megünneplési formája szemmel láthatóan át van itatva pogány szokásokkal és szertartásokkal. Ezzel viszont nem azt kívánjuk mondani, hogy a húsvét megünneplésének semmi köze sincs bizonyos bibliai eseményekhez.

A húsvétra például a Bibliában feljegyzett esemény, a zsidó Pászka utódaként szoktak hivatkozni. A Curiosities of Popular Customs című könyv azt mondja, hogy „a korai egyházban a Pászkával azonos időpontban ünnepelték a húsvétot, mivel mindkét ünnep közös eredetű volt”. Nem meglepő tehát, hogy több nyelven, például franciául, görögül, olaszul, spanyolul, de még más nyelveken is azonos vagy hasonló a húsvét és a pászka szó.

Az első keresztények azonban nem ünnepelték meg évente a zsidó Pászka keresztényiesített változatát. Az Abingdon Dictionary of Living Religions című mű ezt mondja a húsvétról: „Az eredeti ünnep (a zsidó holdnaptár szerint niszán 14-én következett be) voltaképpen Jézus megfeszítésének évfordulója volt.”

A Biblia elmondása szerint Jézus a halála előtti estén összejött tanítványaival egy nagy teremben a zsidó Pászka megünneplésére (Márk 14:12–16). Jézus ezután az utolsó Pászka után vezette be az úgynevezett Úr Vacsoráját. Majd tanítványainak ezt parancsolta: „Ezt cselekedjétek, reám emlékezve” (Lukács 22:19).

Az Úr Vacsoráját minden évben egyszer kell megünnepelni Jézus halálának emlékére. Pál apostol az évfordulóról ezt mondta: „Valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, folyton az Úr halálát hirdessétek” (1Korinthus 11:25, 26).

A bibliai tanítás meghamisítása

Ezen Írás szerinti parancsnak engedelmeskedve az igaz keresztények minden évben megtartották ezt az ünnepet niszán hó 14-én. Idővel azonban az emberek elkezdték Jézus feltámadását is ünnepelni. A The New Encyclopædia Britannica fejtegetése szerint „az első keresztények a zsidókkal egy időben ünnepelték az Úr Pászkáját, mégpedig az első tavaszi hónap első teljes (pászkai) holdtöltekor (niszán hó 14—15-én). A II. század közepétől a legtöbb egyház a zsidó ünnep utáni vasárnapra tette át ezt az ünneplést”.

A Seasonal Feasts and Festivals című könyv ezt mondja: „Szemmel láthatóan csak a IV. század vége felé kezdték Jeruzsálemben külön ünnepként megünnepelni a nagypénteket és a húsvétvasárnapot.”

Egyes tudósok azt tartják, hogy a kereszténység vezetői közül némelyek az állítólagos keresztények és a zsidók között támadt ellenségeskedések növekedése miatt tudatosan arra törekedtek, hogy időben ne essen pontosan egybe a legjelentősebb zsidó és a legjelentősebb keresztény ünnep. Ez a gondolkodásmód vezetett a változáshoz. Idővel a kereszténység szinte egyöntetűen a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő első vasárnapon ünnepelte meg Jézus feltámadását és ezt tette meg a legfontosabb egyházi ünnepének. Jézus halálának megünneplése ezzel valójában alárendelt szerepet kapott.

E forrásművek szerint a kereszténység húsvétja tehát kiszorította Jézus halálának eredeti évenkénti megünneplését.

A Biblia tanúságtétele

Mi a Biblia mondanivalója a húsvéttal kapcsolatban? Az Írások természetesen sok helyen alátámasztják azt a tényt, hogy Jézus feltámadt. Krisztus feltámadása az igaz keresztények számára alaptanítás. Nyilvánvaló, hogy Pál apostol hitt e feltámadásban. Ezt mondta: „Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a mi hitünk is. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek; még bűneitekben vagytok” (1Korinthus 15:14, 17).

Ettől eltekintve, a Biblia sehol sem utal arra, hogy Jézus feltámadását évente meg kellene ünnepelni. Socrates Scholasticus történész elismerte: „A Megváltó és apostolai törvényileg nem köteleztek bennünket ennek az ünnepnek a megtartására. Az Újszövetségben nem olvasunk semmilyen kilátásba helyezett büntetésről vagy átokról, ha nem tartanánk meg ezt az ünnepet.” A The Christian Century című folyóirat húsvétról szóló cikkében nemrég megállapította: ’A korai keresztények a II. században kezdték először ünnepelni a feltámadást.’ Eszerint a húsvétot jóval az apostolok halála és a Biblia írásának befejezése után vezették be. Semmi titok nincs ebben: a húsvét hagyományát nem Isten rendelte el, hanem emberek vezették be.

Egyesekben természetesen felvetődhet a kérdés: ’Mi kivetnivaló van abban, ha megemlékezünk Jézus feltámadásáról?’ Tény, hogy a Biblia nem teszi kötelezővé a keresztényeknek a húsvét megünneplését. De van-e a Bibliában valami, ami tiltja azt?

A tiszta és szeplő nélküli istenimádat

El kell ismernünk, hogy a Biblia közvetlenül nem tiltja Jézus feltámadásának a megünneplését. De óva int attól, hogy meghamisítsuk a tiszta imádatot emberi hagyományokkal. Ez különösen a húsvét hagyományára vonatkozik, amely át meg át van itatva pogány szokásokkal és hamis vallásokból eredő ősi rítusokkal.

Alan W. Watts húsvétról írt 123 oldalas könyvének előszavában ezt mondja: „A húsvéttal kapcsolatos történetben teljesen összekuszálódik a történelem és a mitológia — méghozzá oly erőteljesen, hogy e két dolog különválasztására egy ilyen rövid lélegzetű könyv nem tud vállalkozni.” Mivel ez a helyzet a húsvéttal kapcsolatban, elfogadná-e Isten az imádatunkat, ha pogány szokásokat is belekevernénk? Nem! Isten csak „a tiszta és szeplő nélküli imádat”-ot fogadja el. Ez pedig azt kívánja tőlünk, hogy ’szeplőtelenül őrizzük meg magunkat a világtól’, így a húsvéthoz kapcsolódó világi szokásoktól is (Jakab 1:27).

Pál apostol óvta a keresztényeket attól, hogy emberi hagyományokat vezessenek be a gyülekezetbe. Ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy senki zsákmányul ne ejtsen titeket bölcselettel és üres csalással, az emberek hagyományai szerint, a világ elemi dolgai szerint és nem a Krisztus szerint” (Kolossé 2:8).

Maga Jézus sem helyeselte a zsidó hagyományokat, amelyek elferdítették a szentírási igazságokat és megrontották az igaz imádatot. A Márk 7:6–8. verse így örökítette meg Jézusnak a korabeli vallásvezetőkhöz intézett szavait: „Találóan jövendölt felőletek Ésaiás, ti képmutatók, miként meg van írva: ’Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük azonban messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mivel emberi parancsolatokat tanítanak tantételekként! Elvetve az Isten parancsolatát, emberek hagyományaihoz ragaszkodtok.’ ”

A 2Korinthus 6:14–17. versben a Biblia így figyelmeztet bennünket: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? Azonkívül milyen megegyezés van Krisztus és Béliál között? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez? . . . ’Ezért menjetek ki közülük, és különüljetek el’, azt mondja Jehova, ’és tisztátalant ne érintsetek.’ ”

Halálának évfordulója

A Biblia tanítása értelmében a megmentésünkről való gondoskodás magába foglalja Jézus tökéletes életének feláldozását, feltámadását és áldozati halála értékének Isten előtti bemutatását az égben. Valamennyi mozzanat fontos (Zsidók 7:25; 9:11–14). Jézus parancsot adott követőinek halála évfordulójának megünneplésére. Ez az egyetlen Írás szerint elrendelt ünnepi alkalom, amiről a keresztényeknek meg kell emlékezniük.

Az idén Jehova Tanúinak milliói fognak összejönni 1992. április 17-én (niszán hó 14-én), naplemente után, hogy megemlékezzenek Jézus haláláról. Ekkor az ünnep keretében elhangzik majd egy előadás Krisztus áldozati halálának jelentőségéről. Az előadás segít meglátni, milyen nagy szeretetet tanúsított Jehova Isten az emberiség iránt, amikor egyetlen-nemzett Fiát feláldozta értünk, hogy az örökké tartó élet kilátásának örvendhessünk. Velünk együtt légy jelen az 1992-es év legfontosabb napján!

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Bizonyos pogány ünnepeket át kellett tenni más napokra, hogy egybeessen a húsvét ünneplésével.

[Oldalidézet a 8. oldalon]

A Biblia sehol sem utal arra, hogy Jézus feltámadását évente meg kellene ünnepelni

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Miből ered a „húsvét” szó?

▪ „Az [Easter] elnevezés — amely csupán az angolul, illetve németül beszélő népek körében használatos — minden valószínűség szerint a szász Ostara, Osterr vagy Eastre pogány istennő nevéből ered. Őt a kelet, a hajnal és a tavasz megszemélyesítőjének tartották” (William S. Walsh: Curiosities of Popular Customs című könyve szerint).

▪ „Az ősi angol krónikás, a nagytiszteletű Bede azt mondja, hogy az ’Easter’ [húsvét] szó az angolszász hajnal, azaz Eostre vagy Ostara nevű istennő nevéből ered, akinek fő ünnepét a tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepelték. Mi csak Bedére hivatkozhatunk, mivel nem maradt fenn semmiféle feljegyzés egy ilyen istennőről, de igen valószínűtlen, hogy a buzgó katolikus Bede odáig merészelt volna menni, hogy pogány eredetet találjon ki az ’Easter’ [húsvét] tekintetében. Mindenesetre akár volt ilyen istennő, akár nem, nagyon valószínűnek tűnik, hogy bizonyos történelmi összefüggésnek kell léteznie az ’Easter’ [húsvét] és az ’East’ [kelet], azaz ahol a nap felkel szavak között” (Alan W. Watts: Easter—​Its Story and Meaning című könyvéből).

▪ „A Krisztus feltámadási ünnepére használt kifejezés eredetét szeretik az angolszász Eastre, a tavasz istennője nevére visszavezetni. Knobloch újabb tanulmányai viszont . . . más magyarázatot fűznek e névhez” (New Catholic Encyclopedia).

▪ „Az angol Easter vagy a hozzá hasonló német Ostern valószínűleg az Eostur tavaszi idényt jelentő norvég szóból ered, és nem az angolszász istennőt jelentő Eostre szóból” (The Encyclopedia of Religion).

[Táblázat a 8. oldalon]

HÚSVÉT PÁSZKA

dánul påske påskefest

finnül pääsiäinen pääsiäinen (juutalaisten)

franciául Pâques La Pâque

görögül Paskha Paskha

hollandul Pasen joods paasfeest

németül Ostern Passah

olaszul Pasqua Pasqua ebraica

spanyolul Pascua florida Pascua

szuahéliül Pasaka Pasaka

[Kép a 7. oldalon]

Pogány eredetű ősi rítusoknak keresztény jelleget kölcsönöztek és ezekkel egészítették ki a húsvét megünneplését

[Kép a 9. oldalon]

Jézus a tanítványai jelenlétében bevezette az Úr Vacsorájának megtartását