Az anyaméh — Első csodálatos otthonunk
MILYEN csodálatos hely volt az első otthonod! Meleg és kellemes. Minden szükséges táplálék megvolt a számodra. Igazán biztonságos és védett otthon.
Hónapokat töltöttél ott gondtalanul, miközben egyre nőttél. De a lakásod hamarosan egyre szűkebbnek tűnt. Aztán eljött az a nap is, amikor már alig tudtál megmozdulni. Valószínűleg ekkor már a fejeden álltál! Aztán hirtelen azt érezted, hogy valami erős hatalom nagy erővel megragad és megpróbál átpréselni otthonod ajtaján ki a hideg, zajos külvilág világosságába.
Nem tudsz visszaemlékezni ezekre a tapasztalatokra? Biztosan nem! Mindenesetre életedet annak köszönheted, hogy volt egy csodálatos hely, amely az otthonod volt — az édesanyád méhe. Ennek az anyaméhnek a tökéletes megtervezésénél főleg rád voltak tekintettel, ugyanis biztosítva volt minden, ami egy kisbaba fejlődéséhez, táplálásához és védelméhez szükséges. Miért ne tennéd meg ezt az utat visszafelé visszalátogatva ebbe a csodálatos első otthonodba — a méhbe?
Szívélyes fogadtatásban részesülsz
Életed valószínűleg akkor kezdődött, amikor útban voltál ezen nagyszerű otthonod felé. Édesanyád érett petesejtje egy hajszálvékony alagútban, a petevezetéken át haladt lefelé. Közben édesapád több millió ondósejtje igyekezett feljutni ugyanezen az úton, hogy találkozzon ezzel az érett petesejttel. Az egyik ondósejtnek aztán sikerült megtermékenyíteni a petesejtet, s így kezdődött el az életed.
Érkezésedre már megkezdődtek az előkészületek. A méh vagy uterus (a latin uter jelentése: „zsák”) falai felkészültek a befogadásodra. Itt meglehetősen bőséges tápanyag található. A méh nyálkahártyája a normális vastagságának a kétszeresére nőtt, miközben puha, szivacsos béléssé alakult.
Három vagy négy nap után lépted át új otthonod küszöbét. Neked, aki néhány tucat csírahólyagból álló gombostűfej nagyságú csíratelep voltál, lakásod talán egy kiöblösödő üregnek tűnhetett. Bent a lakótér azonban nagyon kicsi. A valóságban a méh üreges, sima és pirosas szerv, nagysága és alakja egy fordított körtéhez hasonlít.
Ez lesz tehát az otthonod az elkövetkező közel 270 napig és édesanyád — akár még a saját teste rovására is — majd ellát téged a növekedéshez és fejlődéshez szükséges tápanyagokkal mindaddig, amíg világra nem jössz. Néhány hét is eltelik, mire édesanyád tudomást szerez a létezésedről, majd újabb három vagy négy hónap múlva édesanyád hasa már annyira gömbölyödik, hogy mások is észreveszik azt.
A méh üregébe való beesésed után további három napig lebegtél. Végül is beágyazódtál a méh falába. A csírahólyagból származó oldó enzimek felemésztették a szivacsos nyálkahártya, más néven endometrium felszínén lévő sejteket és te biztonságosan beágyazódtál a puha bársonyos méhnyálkahártyába. Ha a petesejt nem termékenyült volna meg és nem ágyazódott volna be a méhnyálkahártyába, a méh kilökte volna és menstruációs vérzés formájában távozott volna édesanyádból.
Védekezés a kilökődés ellen
Most csodálatos folyamatok léptek működésbe, amelyek biztosították, hogy ott-tartózkodásod kellemes legyen. Először is, védelemre szorultál édesanyád saját immunrendszerével szemben. A tudósok még mindig értetlenül állnak azzal a ténnyel szemben, hogy édesanyád teste miért nem tekint téged idegen betolakodónak, és miért nem támad meg. Rendes körülmények között a bonyolult védőrendszer azonnal működésbe lép, amikor egy idegen betolakodó megjelenik. Te viszont végül is óriási nagyságú, több kilogramm súlyú idegen testté növekedtél. Nos, miért nem indult ellened támadás?
David Billington, a Bristol Egyetem kutatója ilyen magyarázatot ad erre: ’Tulajdonképpen van egy védőfal az anya és a magzat között. Ez a védőfal hatásos módon leállít minden kapcsolatot az anya és a magzat között.’ A kutató a trofoblaszt nevű szövetrétegre utalt; ez az, amely a magzatot körülveszi. Ez az a védőgát, amely közted és édesanyád között mindenféle közvetlen kapcsolatot kiküszöbölt. Persze változatlanul titok, hogy miért nem tekintette édesanyád védőrendszere idegen testnek a trofoblasztot. E kérdésre adandó válasz esetleg magyarázat lehetne arra is, miért végződik némelyik terhesség vetéléssel. (Lásd a bekeretezett részt a 16. oldalon.)
A táplálkozás és a táplálás folytatódik
Fontold csak meg, milyen csillapíthatatlan volt az étvágyad különösen e korai életszakaszban. Életed első nyolc hetében körülbelül 240-szeresre növekedtél hosszúságban és súlyod egymilliószor nagyobb lett, mint a fogamzás pillanatában. Amikor világra jössz, testsúlyod 2,4 milliárdszorosa e súlyodnak, eközben csodálatos otthonod is meglehetősen kitágul, akárcsak egy léggömb, hogy kényelmesen elférj benne. A méh ilyenkor 16-szor nehezebb, mint a nem terhes nő méhe, de a szülés után néhány héten belül visszanyeri majdnem eredeti nagyságát. Az élet első három hónapjában kialakult minden testrészed, a belső szerveid és a idegrendszered, és ettől kezdve ezek készen álltak a további fejlődésre.
Az amnionzsák elég korai szakaszban kialakul. Ez biztosította azt, hogy védett, egyenletes hőmérsékletű játékszobában légy, és itt kényelmesen ide-oda mozogj, ficánkolj a második háromhónapos időszakban. Közben erősítetted izomzatodat, hogy ha kikerülsz a magzatburokból, ahol súlytalanul lebegtél, használni tudd majd azokat. A magzatvízből olykor egy-két kortyot nyeltél, feltehetőleg a benne lévő tápanyag miatt. Minden két-három órában megtörtént a folyadék utánpótlása.
A csírahólyag külső falából fejlődött ki a bonyolult párnaszövet, a placenta (magyarul: „méhlepény”). Most vizsgáld meg, mennyi szolgálatot tett a méhlepény az érdekedben.
Először is betöltötte a tüdő szerepét: biztosította az oxigén- és a szén-dioxid-cserét közted és édesanyád között. S mint valami máj, az édesanyád vérsejtjeinek egy részét átalakította és kivonta belőle a szükséges elemeket számodra, például a vasat. Mint vese kiszűrte véredből a vizeletet, amit az édesanyád véráramába ürített, hogy onnan majd az ő veséje válassza ki. A méhlepény mint bélrendszer megemésztette a táplálékmolekulákat. Mindezek a folyamatok az 55 cm hosszú köldökzsinórban mentek végbe.
Valamikor azt gondolták, hogy méhlepény olyan, mint egy áthatolhatatlan védelmi rendszer, amely nem enged át semmilyen káros anyagot az anyából a magzatba. Sajnos, ma már tudjuk, hogy sok fertőzést okozó anyag képes kijátszani a védelmi rendszert. Gondoljunk csak a hírhedt thalidomid tablettákra. De az olyan betegségek, mint a rózsahimlő (más néven: rubeola), szintén veszélyt jelentenek a terhesség bizonyos szakaszában.
A felnőttekben meglévő vér-agygát a fejlődő magzati agyban még nincs megszilárdulva, így a magzat nagyon érzékeny a cigarettafüstre, szeszes italra, kábítószerekre és egyéb mérgező vegyületekre. A kutatások azt igazolják, hogy az alkohol kedvezőtlen hatással van a meg nem született kisbabákra. Vajon a méhlepényen áthatoló koffein is befolyásolja a kisbaba fejlődését? Vajon a vitaminkészítmények valamiképp kedvező hatást gyakorolnak a fejlődő gyermekre? Még sok minden tisztázásra vár ezekben a kérdésekben.
A kisbaba immunrendszerének védelmét természetesen azzal kell kezdeni, hogy a kismama ne fogyasszon olyan anyagokat, amelyek tudvalevőleg károsak a magzatra. Az ellenkezője is igaz, az orvosi javaslatra történő kiegyensúlyozott táplálkozás és testmozgás kedvezően előmozdíthatja a gyermek és az édesanya jó közérzetét és egészségét.
Búcsú az otthonodtól
A harmadik harmad végén megkezdődtek az előkészületek a távozásodra. A méhfal erős izmai kezdetben rendszertelen összehúzódásba kezdtek. Ezek az úgynevezett jóslófájások. A méh ellazult, rugalmasabbá vált.
Néha azt szokták mondani: „Kipottyant a kisbaba.” Pedig helyesebb, ha azt mondjuk: az egész méh megmozdult a benne lévő kisbabával. Ez azért van, mert a méh hengerszerűen kiegyenesedik, kissé lesüllyed és máris a medence alján van a kisbaba feje.
Senki sem tudja, mi döntötte el azt az időt, amikor ki kellett jönnöd a méhből. Lehetséges, hogy az édesanyád, de az is lehet, hogy a te hormonod adta meg a jelt a méhnek a kitolásra. Az üzenet ez: „Megkezdődik a vajúdás!”
A „vajúdás” találóan írja le azt a három szakaszból álló folyamatot, amely most beindult a méhben. Először is a méh izomfalai összehúzódtak, miközben a méhnyak és a hüvely kitágult, felkészülve a megérkezésedre. Valószínűleg ekkor repedt meg a magzatburok.
Utána kezdődött el a kitolási szakasz. Az édesanyád teljes erőből a méhnyakon és a szülőcsatornán át kifelé préselte a kisbabát fejjel előre. Az izomösszehúzódások erősödtek és gyakoribbá váltak, míg végül is a fejed átjutott a szülőcsatornán. A tested többi része már könnyebben tette meg ezt az utat. A szülés utolsó szakaszában szabadult meg édesanyád a méhlepénytől és a köldökzsinór maradványától. Ez az utószülés.
Most hát megjelentél — ijedten, fázósan és sírósan —, s nagy valószínűséggel amiatt panaszkodtál, hogy milyen hirtelen ott kellett hagynod vendégszerető otthonodat, ahol az elmúlt mintegy 9 hónapot töltötted. De mennyire boldog lehetsz, hogy élvezheted az élet adományát és értékelheted szerető Teremtőd gondviselését, aki gondoskodott arról, hogy már a kezdet kezdetétől fogva szép otthonod legyen!
[Kiemelt rész a 16. oldalon]
Vetélés — a tragikus kilökődés
MÉG a leggondosabb édesanyát is érheti tragédia. A vetélés okait nagyon nehéz megmondani: heves viták dúlnak emiatt. Kutatók nem tudnak egyetérteni abban sem, hány százalékban végződik spontán vetéléssel számos sikeresen megtermékenyített petesejt sorsa. Az Egyesült Államok női lakosságában becslések szerint 10—20, illetve még magasabb százalék között mozog a megszakadt terhességek száma.
Miért fordul elő olykor, hogy a méh erőszakkal kitessékeli magából az új életet ahelyett, hogy védelmező bölcsőként befogadná? Feltehetőleg az anya immunrendszere védekezik a magzat körüli trofoblaszt sejtekkel szemben, megtámadja ezt a védőfalat, s ezzel vetélést idéz elő. Némelyik vetélés úgynevezett genetikus balesetnek tulajdonítható, mivel akkora az embrió vagy magzat károsodása, hogy nem életképes. De az is lehet, hogy a megtermékenyítési folyamatban lép fel valami rendellenesség — a petesejt idő előtt érte el a méhet, mielőtt a méhnyálkahártya kész lenne befogadni, vagy oly későn érkezett oda, hogy a méhnyálkhártya már kezd lelökődni. Az is lehet, hogy az anya méhe oly mértékben deformálódott, hogy képtelen kihordani a kisbabát.
Nagy-Britanniában (1990-ben) közel 200 nőről készítettek tanulmányt. Ez feltárta, hogy olykor hormonális egyensúlyzavarra vezethető vissza a terméketlenség és a vetélés. Az agyfüggelék irányítása alatt a sárgatest képződését szabályozó hormontermelődés rendszerint a menstruációs ciklus 14. napja körül emelkedik meg és ez idézi elő, hogy az érett pete kiszabadul a petefészekből és elindul a petevezetékben, hogy találkozzék a megtermékenyítő ondósejtekkel. „A brit kutatócsoport azt figyelte meg — írja a The New York Times —, hogy a sárgatest képződését szabályozó hormontermelődés már az ovuláció előtt, a menstuációs ciklus 8. napján, tehát nem a megfelelő időben fokozódik.” Persze még további kísérletek szükségesek ezeknek a megállapításoknak a megerősítésére és értelmezésére.
[Képek a 15. oldalon]
Háromhónapos magzat
Hathónapos magzat
Kilenchónapos magzat