Fiatalok kérdezik:
Miért maradjak szűz?
„A SZÜZESSÉG — mondja Lesley Jane Nonkin írónő — olyanná vált, mint a tejfog, ’olyasmi, amit az érettségi előtt elvesztenek’.” Az ilyen kifejezések azt az engedékeny és felelőtlen magatartást tükrözik, amelyet ma sok fiatal tanúsít a nemiség iránt. Napjainkban különlegességnek és csodabogárnak számít az a fiatal, aki még mindig szűz. Egy fiatalokról készült felmérésben a fiúk elismerték, hogy „kétségbeesetten” igyekeztek elveszíteni a szüzességüket. A szűz lányok pedig bevallották, hogy „abnormálisnak” érzik magukat.
Egy korábbi cikk azonban megmutatta, hogy a szüzesség helyes Isten szemében.a Ő nagyra becsüli a szüzességet, a házasság előtti nemi életet pedig erkölcsileg helytelennek és károsnak ítéli (1Thessalonika 4:3–8). Mindazonáltal óriási nyomással kell szembenéznie [a fiatalnak], hogy szűz maradjon. Miért kellene mindezt vállalnia egy fiatalnak? Van-e előnye annak, ha valaki megtartja a szüzességét?
A szeretet megtalálásának módja?
Sok fiatal azt gondolja a nemi életről, hogy az egyszerűen csak a szeretetük kifejezési módja — vagy annak, hogy szeretnék, ha valaki szeretné őket. Az csak természetes, hogy szeretnénk, ha szeretnének. A fiataloknak pedig gyakran különösen nagy szükségük van erre. A Coping With Teenage Depression című könyv így fejtegeti ezt a témakört: „A meghittség és a gondoskodás egyre növekvő hiánya sok családban azt eredményezi, hogy a tizenévesek másutt keresnek vigaszt és közeli kapcsolatokat. Ma sok család nyüzsgő életet él, kevés idő jut egymásra, és arra, hogy együtt végezzenek bizonyos tevékenységeket és megosszák egymással bizalmas gondolataikat . . . Ha a tizenéves nem találja meg otthon a szeretetet és a gondoskodást, akkor . . . szexuális kapcsolatokat igyekszik kialakítani, ami a végső lépést jelenti számára a meghittség felé és annak bizonyítására, hogy szeretik és értékelik őt.”
Ez egy fiatal lány, Ann esetében is igaznak bizonyult. Így számol be róla: „Sok fiatal érzi úgy, hogy nem szeretik, talán azért, mert a szülők nem sok figyelmet szentelnek rájuk. Hamarosan szükségét érzik és vágynak is arra, hogy szeressék őket és szoros kapcsolatot ápoljanak valakivel. Ez történt velem is. A fiúknál kerestem szeretetet.”
Az igazi szeretet azonban „nem viselkedik illetlenül, nem keresi a saját érdekeit” (1Korinthus 13:4, 5). A tisztességes házassági kapcsolatban a nemi élet méltóságteljes és szép célt szolgál (1Mózes 1:28; Példabeszédek 5:15–19). De házasságon kívül gyakran alig nyújt többet, mint gyógyírt az érzelmi sebekre, menekülést bizonyos nyomasztó hatások elől, az egyén sorvadó énjének dédelgetését, reagálást az egykorú fiatalok részéről jövő nyomásra, vagy annak a lehetőségét, hogy valaki a házasság meghitt kapcsolatát élvezze anélkül, hogy vállalná annak felelősségeit is. Dr. Louis Fine így érvelt: „A serdülőkorban levő fiatalok többségénél a szexuális tevékenység ellenségességet, dühöt fejez ki és önpusztító, s nem a törődés, az adni akarás vagy az érzelmek kinyilvánítása” („After All We’ve Done for Them”—Understanding Adolescent Behavior).
Ann ezt is igaznak találta az ő esetében. „Terhes lettem — emlékszik vissza —, és amikor ez megtörtént, akkor jöttem rá, hogy a szüleim igenis törődnek velem és valóban szeretnek. A szüleim tartottak ki mellettem a terhességem alatt — nem pedig a fiú, akinél szeretetet kerestem. Ő elment.”
Még ha nincsenek is egyenes következményei — mint például a terhesség —, a tiltott kapcsolatok gyakran a sértettség és az üresség érzését kölcsönzik az egyénnek. A The Private Life of the American Teenager című könyv ezt mondja: „Egyesek úgy érzik, hogy a fiúbarátok kihasználják őket, mivel azzal fenyegetőznek, hogy otthagyják őket, hacsak bele nem egyeznek a nemi kapcsolatba. És ha beleegyeznek, az gyakran a kihasználtság érzésével végződik számukra, különösen akkor, ha a kapcsolat befejeződik, vagy kizárólag szexuális alapon folytatódik tovább.”
Amikor túl fiatalok a házasságra
Egyesek úgy érzik, hogy a nemi élet segíthet közelebb hozni egymáshoz a házaspárt. De ha a házaspár túl fiatal a házasságra, akkor milyen célt szolgál az, hogy közelebb kerülnek egymáshoz? Csak érzelmi fájdalmat eredményezhet, amikor a kapcsolat a tulajdonképpen elkerülhetetlen szétesést szenvedi el. Clayton Barbeau író a How to Raise Parents című könyvében arra emlékeztet minket, hogy „a serdülőkor az [az időszak], amikor az ember felépíti a személyiségét, azt találgatva, ki is ő tulajdonképpen”. Az író ezt kérdezi: „Ha nem tudod ki vagy, akkor hogyan szerethetsz és ismerhetsz meg valaki mást?”
Emellett a nemi élet az udvarlás időszakában szinte kiirtja, nem pedig előmozdítja a komoly gondolatcserét. Ugyanakkor a bűntudat szétválaszthatja egymástól a párt (Róma 2:15). „A bűntudatom egyre nagyobb szakadékot okozott a kapcsolatunkban — vallja egy lány. — Haragudtam [a barátomra], hogy miatta érzem ilyen rossznak magam. Nem tudtam többé a szüleim szemébe nézni, annyira szégyelltem magam.” Egy másik fiatal lány így kesereg: „Eldobtam mindent, amiben addig hittem: az értékeimet, az önbecsülésemet és a tiszta lelkiismeretemet — mindezt azért, hogy érezzem: szeretnek.”
Clayton Barbeau író helyesen foglalta össze, amikor ezt mondta: „Azt hiszem, a tizenévesek játéka a szexszel olyan, mintha csecsemők kezelnék a nitroglicerint.”
Vajon ez a boldog házasság kulcsa?
Némely fiatal úgy érzi, hogy a szexuális tapasztalat jobban felkészíti őket a házasságra. A tények mást mutatnak. Egyrészt a szexuális rendellenesség a házasságban rendszerint érzelmi tényezőkkel vannak kapcsolatban, s nem a szexuális tapasztalat hiányával. Ha bármi is pusztító a házasságra, akkor az épp a házasság előtti nemi élet. Lerombolja egymás megbecsülését, és arra készteti a házaspárt, hogy elsősorban a fizikai kapcsolat által kötődjenek egymáshoz; az érzelmi kötődés elhanyagolható. A Building a Successful Marriage című könyv ezt a megfigyelést teszi: „A házasság előtti nemi érintkezés szükségszerűen főként a testi kapcsolat szintjén mozog, és sokkal inkább az önzés jellemzi mintsem a kölcsönös adás érzése.” A nemi életről alkotott önző szemléletmód végül boldogtalan házasságot eredményez. A házasságból eredő megelégedés akkor tapasztalható, ha a házaspár alkalmazza a bibliai alapelveket, és inkább arra fordít gondot, hogy adjon, mintsem önző módon kapjon (1Korinthus 7:3; vö. Cselekedetek 20:35).
A Why Wait Till Marriage? című könyv egy másik problémára mutat rá: „Azoktól a férfiaktól és nőktől, akik nemi téren engedékenyek voltak a házasság előtt, nem várható el, hogy csoda folytán megváltozzanak, amikor megházasodnak. Kevés kivétellel, továbbra is ugyanúgy engednek a nemi ösztöneiknek, mint a házasságuk előtt. — A könyv így következtet: — Ha a házasságban fontos számodra a hűség, akkor ismerd fel, hogy az szoros kapcsolatban van a házasság előtti hűséggel.” A szüzesség megtartása a házasságig segíthet kifejleszteni magadban azt az erkölcsi erőt, amely szükséges ahhoz, hogy engedelmeskedj ennek a bibliai parancsnak: „Legyen tiszteletreméltó a házasság mindenki előtt, a házaságy pedig szeplőtelen, mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsidók 13:4).
Az egyik tekintélyes orvosi újságban megjelent cikk erre a következtetésre jutott: „Nyilvánvaló, hogy a szüzeknek előreláthatóan jobb esélyük van a sikeres házasságra, mivel gyakran más erénnyel is rendelkeznek: például nagyobb mértékű kötelességtudattal, azzal a képességgel, hogy vágyaik kielégítését a háttérbe szorítsák, nagymértékű törődéssel a szabályok követését illetően, és ehhez hasonló jellemvonásokkal.” Akik ostobán feladják szüzességüket, azok sokat veszítenek.b Egy lány ezt mondta: „14 éves vagyok, és elvesztettem a szüzességemet. Teljes szívemből és lelkemből, mélységesen sajnálom. Fáj a szívem, mert szerettem volna az a szűz hölgy lenni, akire a jövendő férjem vágyik majd.”
Vigyázz, ne árts magadnak!
Van még egy végső előnye a szüzességnek, amelyet figyelembe kell venned. A Biblia rámutat arra, hogy akik semmibe veszik Isten törvényeit, azok „megromlanak igazságtalanságuk fizetségeként” (2Péter 2:13). Hogyan eredményezheti a házasság előtti nemi élet azt, hogy ilyen módon romlottá válj? Figyeld meg, mit ír például a Seventeen folyóiratban megjelent egyik cikk: „Az AIDS-kutatók egyre inkább aggódnak amiatt, hogy a tizenévesek között rohamosan terjedni látják az AIDS-vírust.” Mégis, e halálos betegséget körülvevő minden nyilvánosság ellenére, az egyik tanulmány feltárja, hogy „[a megkérdezett fiataloknak] mindössze az egyharmada változtatott szexuális viselkedésén a betegségtől való félelem miatt”.
Ezek a fiatalok azt sem ismerik fel, hogy az erkölcstelen viselkedés terhességet, az AIDS-en kívül egy sor szexuális úton terjedő betegséget, érzelmi törést, érzéketlen lelkiismeretet és — ami a legrosszabb — megromlott kapcsolatot eredményezhet Istennel. Ne árts magadnak! A Példabeszédek 14:16 ezt mondja: „A bölcs fél és elfordul a rossztól.” Ne ringasd magad a „biztonságos szex” meséjébe! Ami Isten nézőpontját illeti, az egyedüli biztonságos és elfogadható szex a házasság kötelékén belül található. A házasságig pedig értékeld nagyra a szüzességed. Ne engedd, hogy mások szégyenérzetet keltsenek benned miatta, vagy meggyőzzenek arról, hogy el kell dobnod magadtól.
[Lábjegyzetek]
a Lásd az Ébredjetek! 1992. március 22-i számát.
b Akik nemi erőszak vagy gyermekkori megbecstelenítés miatt vesztették el a szüzességüket, vigaszra lelhetnek abban a tudatban, hogy Isten még mindig ’kifogástalannak és ártatlannak’ tekinti őket (Filippi 2:15). Bárki, aki paráznaságba keveredett, még mielőtt megismerte volna a bibliai alapelveket, hasonlóképpen megvigasztalódhat, hiszen ha hitet gyakorol Jézus váltságáldozatában, akkor Isten szemében olyan, mint aki ’tisztára van mosva’ (1Korinthus 6:11). Az a keresztény, aki erkölcstelenséget követ el, de azután őszintén megbánja, és visszanyeri tiszta erkölcsi állapotát, szintén tisztán állhat Isten előtt. Ilyen körülmények között a házastárs iránti szeretet és megértés gyakran megbocsátásra indít.
[Kép a 26. oldalon]
Sokan, akik a házasság előtt feladják a szüzességüket, üresnek és kihasználtnak érzik magukat