Kibernetika — Egy régi ötlet időszerűvé válik
SZERETSZ állatkertbe menni? Talán kuncogva nézed, amint a páviánanya ápolja kicsinye szőrét, kiszedve az atkákat a szőréből. Vagy talán egy látogatás az autógyárba jobban tetszene. Számítanál-e arra, hogy valami hasonlót láss ott?
Nehezen tudom elképzelni, válaszolhatnád. A modern autógyárakban láthatsz gépkarokat, amint felvesznek és továbbítanak alkatrészeket és anyagokat az összeszereléshez. Az ilyen gépparkok valójában ugyanazt az elvet alkalmazzák, amit a páviánok használnak korszakok óta egymás szőrének ápolásában. Az ilyen elvek tanulmányozását kibernetikának nevezik.
A tudomány talán új, a szó viszont nem az. Több évezreddel ezelőtt Homérosz írt a ky·ber·neʹtes-ről, amikor egy hajó kormányosára utalt. Később Platón ezt a kifejezést alkalmazta az állam hajójának kormányosára. Mi is hát tulajdonképpen a kibernetika? A The World Book Encyclopedia azt írja, hogy „e tudományág a mechanizmusok vezérlésével és információátvitellel foglalkozik” élőlényeknél és gépeknél. Az állat belső vezérlési rendszere — az idegrendszere — hasonló a modern gépek vezérléséhez. A belső rendszer utasítások kiadásával, folyamatos információ áramlással és szükség esetén kiigazítások irányításával működik.
Vizsgáljuk meg a páviánanya szőrápolási módszerét. Látni fogjuk, hogy számos vonatkozásban hasonlít a modern gépekhez. Először is a szemével meghatározza az atka helyét. Ezután az agy utasítást ad a kéznek a rovar eltávolítására a szőrzetből. Az agy figyelemmel kíséri a folyamatot, ügyelve arra, hogy a kéz a rovart fogja meg és ne egy szőrcsomót. Mi történik, ha közben a bébi mocorog? Semmi gond, mivel a szülő agya képes megbirkózni a feladattal, újabb utasításokat adva ki a mocorgás ellensúlyozására. A pávián tehát egy nagyon bonyolult beépített utasítási, visszacsatolási és vezérlési rendszerrel rendelkezik. A kibernetikusok tanulmányozzák az ilyen automatikus vezérlési rendszereket élő szervezetekben és gépekben. De milyen típusú gépekben?
A modern autógyártási berendezések nagymértékben automatizáltak. Nemcsak gépeket, hanem önszabályozó gépeket is alkalmaznak; ezeket robotoknak is nevezik. A robotok a kibernetika elvének gyakorlati alkalmazásai abban az értelemben, hogy ugyanazokat az utasítási, visszacsatolási és vezérlési alapelveket alkalmazzák, mint a páviánanya. Ezek az alapelvek képessé teszik a robotot arra, hogy szabályozza saját tevékenységét és ezzel előnyre tegyen szert más mechanikai szerkezetekkel szemben. De hogyan jutott a kibernetika robot szintre, kifejlesztve ezáltal a saját elismerésre méltó területét?
Az emelőcsigától a robotokig
Az ember az egész történelem folyamán megpróbálta életéből kiküszöbölni a rutinos és sablonos munkát azáltal, hogy gépeket fogott munkára. A kezdeti szerkezeteket természetesen még gépmesternek kellett kezelni és irányítani, szükség volt valakire, aki gondolkodik. Ilyenformán a kerék, az emelőkar vagy csiga megsokszorozta az izomerőt, de az ember komoly odafigyelését igényelte. Fokozatosan feltalálták a víz-, szél- vagy gőzmeghajtású erőgépeket. De az embereknek még mindig jelen kellett lenniük, hogy figyeljék a szerkezet teljesítményét, beállítsák és szabályozzák azt. Szükség volt ehát egy rendszerre, amely figyeli a gép tevékenységét. Tudják-e önmagukat vezérelni a gépek, legalábbis részlegesen?
A páviánanya agya nemcsak utasításokat ad a kéznek, hanem alkalmazkodik ahhoz a folyamatos beszámolóhoz, amely a szem által gyűjtött adatokra épül. E szorgalmas főemlősnek nincs szüksége arra, hogy valaki megmondja neki, hol található a következő rovar, és hogyan távolítsa el azt. Rendelkezik egy beépített utasítási, visszacsatolási és vezérlési rendszerrel, amely önszabályozóvá teszi. Egy gépnek, amely a saját tevékenységét figyeli, ugyanígy rendelkeznie kell ezekkel az elemekkel, amelyek automatikus rendszerré épülnek.
Az ipari forradalom, amely a XVIII. század végén kezdődött serkentőleg hatott az automata gépek fejlődésére. Watt találmánya, a centrifugális szabályozó például javított a gőzgépen. Azzal, hogy érzékelte a gép sebességét (visszacsatolás) és utánaállított a gőz beáramlási szelepén (vezérlés), gépének teljesítménye egy adott szinten maradt (utasítás). A gép sebességét automatikusan szabályozta, tehát önszabályozó volt.
A páviánanya azonban nemcsak kicsinye szőrének ápolására képes; táplálhatja és elviheti sétálni is. Az ő automata vezérlési rendszere oly rugalmas, hogy a bébi úgy érzi, nyugodtan rábízhatja magát az anyjára minden helyzetben. Lehet-e ilyen rugalmas gépet tervezni? Annak szüksége volna olyan vezérlési rendszerre, amely képessé teszi számos össze nem függő feladat elvégzésére. Az 1950-es évek óta a kibernetika tudománya megpróbálta kielégíteni e szükségletet. Az egyik dolog, amit próbálkozásaik eredményeképpen sikerült kifejleszteni, a modern robot volt.
A robot — a kibernetika eredménye
A „robot” szó a cseh nyelvből származik, jelentése „kényszermunka”. Ebben az évszázadban a „robot” szó jelentése a következők szerint módosult: „egy újraprogramozható, többfunkciójú manipulátor, amelyet különböző munkák elvégzésére terveztek.” Sok ipari robot rendelkezik számítógéppel. Számos munka elvégzésére beprogramozhatók, és újra lehet programozni őket, ha a munka megváltozik. Azt mondják, hogy a robotok 80 százalékát újra fel lehet használni, ha a számítógépét új feladat elvégzésére programozzák.
Hogyan működik az ipari robot? A kibernetikusok ugyanazt a beépített vezérlési rendszert alkalmazzák utasítási, visszacsatolási és vezérlési elemekkel, mint amit a páviánanyánál figyelhettünk meg. Először betáplálnak a robot memóriaegységébe egy sor utasítást. Ezután, valahányszor működni kezd a robot, a memóriaegységéből származó utasítási jelek irányítják a mozgását. A gépben levő érzékelő műszer tájékoztat a munka folyamatáról. A memóriaegység összehasonlítja a munkafolyamatot az eredeti utasítással, s újabb utasítást ad a következő feladat elvégzésére. Az ilyen gépek tudnak tolni, húzni, csavarni, emelni, leengedni, fordítani, sőt festéket fújni, hegeszteni, rakodni, halomba rakni és szállítani.
Az autógyártás csak a sok iparág egyike, amely alkalmazza a kibernetikát és robotot használ. Ez távol tartja a dolgozókat a veszélyes munkahelyektől, amit hő, gőzök vagy zaj okozhat. Egy autógyári szerelőmunkás így emlékezik a 30 évvel ezelőtti állapotokra: „Sebességváltókat kellett beszerelnem és a munka tönkretette a hátamat. Ezt [a munkát] most a robot végzi.”
A Legfőbb Kibernetikus
A kibernetika területén elért haladásnak azonban nem szabad elvonnia a figyelmünket attól, hogy még a legkifinomultabb számítógép-vezérlésű robot is csak arra képes, amire beprogramozzák. A gép is és a program is emberi tervezés eredménye. Mire következtethetünk tehát az ember saját idegrendszerével kapcsolatban? Ez egyértelműen sokkal kiválóbb minőségű.
Norbert Wiener, a kibernetika úttörője megjegyezte: „Egyetlen számítógép sem képes megközelíteni az agy energiatakarékosságát . . . [Az ember rendelkezik] a legfejlettebb idegrendszerrel” a földön élő összes élőlény közül. Világos, hogy az ember a legfőbb példája annak, mire képes az utasítási, visszacsatolási és vezérlési rendszer. „Az idegrendszeren belüli információközlés sokkal összetettebb, mint a legnagyobb telefonközpontok — jelenti ki a The New Encyclopædia Britannica, majd hozzáteszi: — Az emberi agy feladatmegoldó képessége messze meghaladja a legnagyobb teljesítményű számítógépekét.”
Tehát minden érdem az ember Tervezőjét, Jehova Istent illeti, aki minden idők legragyogóbb kibernetikusa. „Félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg engem” — írta Dávid a Zsoltárok 139:14-ben. Minden egészséges ember olyan idegrendszerrel születik, amely képessé teszi tevékenységei összehangolására. Bizonyos tehetségek gyorsan kifejlődnek. Dolgokat felvenni és elszállítani szó szerint gyerekjáték. Más képességek, mint például a kerékpározás vagy a zongorázás gyakorlást kívánnak.
Az emberi vezérlési rendszer rendkívül rugalmas. Még arra is képes, hogy erkölcsi útmutatást adjon. Az Efézus 6:4-ben a Biblia arra buzdítja a szülőket, hogy tápláljanak gyermekeik elméjébe egyenes erkölcsi értékeket; ezt a folyamatot ’szellemi szabályozásnak’ nevezik. Az erkölcsi irányadó mértékek bőséges tárháza irányíthatja a gyermeket döntések meghozatalában és segíthet figyelnie a saját tevékenységét.
A ky·berʹne·sis szó megtalálható az 1Korinthus 12:28-ban. A kifejezés itt „irányítási képességek”-re utal, vagy amint Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words megfogalmazza, azokra vonatkozik, „akik vezetnek” a gyülekezetben. Még a keresztény gyülekezet is lehet kibernetikai rendszer, amely teokratikus célokkal és alapelvekkel rendelkezik. Minden egyes tagjának lehetősége van figyelni saját tevékenységét a Bibliában lefektetett értékek alapján.
A kibernetika tehát tulajdonképpen egyidős a teremtéssel. Ezt természetesen a páviánanya nem tudja, és nem is érdekli. Mi azonban mint Isten intelligens teremtményei értékeljük csodálatos belső vezérlési rendszerünk adományát. Ha ezt helyesen használjuk, képességeinket a Legfőbb Kibernetikus, Jehova Isten dicsőségére használhatjuk fel.
[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]
BMW Werkfoto Nr. 88090