Lapis lazuli — Az Andok kék drágaköve

Az Ébredjetek! chilei tudósítójától

GYÉMÁNTOK, smaragdok, rubinok, zafírok — ezeket a látványos drágaköveket valamennyien jól ismerjük. De hallottál-e már valaha a lapis lazuliról? Noha a névnek furcsa hangzása van, egyszerűen csak annyit jelent, hogy kék (lazuli, arab származású szó) kő (lapis, latin származású szó). Mély sötétkék színe miatt, és mivel gyakran pettyezik fénylő, aranyszínű pirit foltok, hasonló a szikrázó csillagokkal telitűzdelt éjszakai égbolthoz.

Hosszú történelem

A lapis lazuli szépségéről először Marco Polo számolt be a nyugati világnak 1271-ben. Az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban azonban már hosszú idővel azelőtt is felhasználták. Például ilyen kőből készített sumer nyakéket találtak Ur romjai között. Tutanhamon fáraó arany halotti maszkján a szemek és a szemöldökök lapis lazuliból készültek. Az ókori egyiptomiak úgy is felhasználták ezt a kék követ, hogy porrá őrölték, majd színezőként használták festékekhez és szemhéjfestékhez. Kínában fejedelmi pecsétnyomókat és számos különféle faragványt készítettek ebből a kőböl.

A múltban a lapis lazulit főleg Afganisztánban és Szibériában a Bajkál-tó közelében bányászták. Az utóbbi években azonban Chile lett e gyönyörű kő legfőbb szállítója. Ha egyszer ellátogatsz Chilébe, találkozni fogsz a nevével számos ajándékboltban és elegáns ékszerüzletben. De miért ne néznénk meg, honnan is származik e kő nagyrésze?

Az Andok egyik bányájában

Az egyik legfontosabb bányát csak öszvéren, egy szűk, csalóka ösvényt követve lehet megközelíteni, amely felkanyarog a kondorkeselyűk kiszáradt és elhagyatott menedékéhez 3600 m tengerszint fölötti magasságba.

Ebben a magasságban fejfájás és szédülés kerülgeti az először arra járókat. A talajt az év mintegy hét hónapjában hó fedi. Ezért ki kell használni a rövid nyarat, hogy a külszíni bányából annyi nyersanyagot termeljenek ki, amennyit csak lehetséges. A munkaidő hosszú, a munkakörülmények pedig mostohák. A szerszámok, napjaink színvonalához képest kezdetlegesek — csákányok, lapátok, talicskák és egy fúró a dinamit elhelyezéséhez. Ez a kimerítő munka fizikai erőt és állóképességet igényel.

Amint a nap véget ér, elhalkul a robbanások döreje, s a csákányok és a lapátok koppanása. Leszáll az éjszaka mély csendje. Csupán a kanyonban süvöltő szelet és a leomló kősziklák robaját lehet hallani a távolból. A kimerült munkások azonban alig hallják ezeket a hangokat. Gyorsan álomba merülnek a csillagos égbolt alatt.

Az elavult szállítási lehetőségek folytán fontos szerepük van az öszvérhajcsároknak. Mivel ismerik a göröngyös hegyi utakat és a kanyargó ösvényeket, ők vezetik le a völgybe a válogatott kövekkel teli zsákokkal megterhelt, biztos lábú állataikat. A köveket onnan Santiagoba szállítják, vagy pedig exportálják. Ezzel a módszerrel évente körülbelül 20 tonna követ bányásznak és szállítanak világszerte kézműveseknek és ékszerészeknek.

Látogatás egy kézműves műhelyében

A chilei kézművesek a bányákból hozzájuk eljuttatott kövek 30—40 százalékából gyönyörű fülbevalókat, nyakékeket, karkötőket és gyűrűket készítenek. A legjobb minőségű köveket aranyba foglalják és exportálják. A másodosztályú köveket ezüst ékszerekhez használják fel, a gyengébb minőségű kövekbből pedig ötletes szobrocskákat, például elefántokat, oroszlánokat vagy teknősöket, valamint papírvágó késnyeleket és asztallapocskákat készítenek.

Don José tehetséges kézműves. Annak ellenére, hogy éppen megzavartuk a pihenőjét, amikor betoppantunk hozzá, meleg fogadtatásban részesített bennünket és megmutatta nekünk taller-ét (műhelyét) a belső udvarban.

„Bemutatná nekünk Don José, hogyan dolgozik?” — kérdeztük tőle.

„Perfecto!”

Először egy nagyobb, 2—3 kg-os követ kell kimetszeni egy kör alakú gyémánt koronggal vagy fűrésszel. Elmagyarázta, hogy az el artesano-nak [kézművesnek] ismernie kell a kövét, és jó szemének kell lenni ahhoz, hogy egy pontos metszéssel eltávolítsa az értéktelen fehér erezetet, miközben a jó minőségű követ a legnagyobb mértékben megtartja.

„Miért nedvesíti meg a követ?” — kérdezte valaki.

„Mert így jobban meg lehet különböztetni az értéktelen fehér erezetet a lapistól, amit meg akarok tartani” — felelte a mi barátságos artesano-nk, miközben számos kisebb darabra metszette a követ.

Azután megmutatta, mi a következő lépés. Egy kisebb kör alakú koronggal olyan formára alakította a kisebb köveket, amilyenre akarta. Szakértői ügyességgel, sebesen formálta a darabkákat gyöngyökké és félholdakká gyűrűkhöz, valamint cabochonokká (gömbölyűre vagy domborúra csiszolt drágakövekké).

A következőkben megtisztította és kifényesítette a darabokat egy kör alakú műanyag kefével. Azután pasztát kent rájuk és egészen fényesre dörzsölte azokat. Most már készen álltak arra, hogy gyűrűbe foglalják, vagy felfűzzék őket egy nyakékhez. Az utolsó simítás: samponos, meleg vizes öblítés egy fogkefe segítségével. Ez az utolsó eljárás tulajdonképpen Don José találmánya, hogy a lapis lazuli ékszerek megtartsák szépségüket.

Igen, a Don Joséhoz hasonló ügyes és tehetséges kézművesek kezében a föld kincsei műalkotássá válhatnak, melyek örömöt és élvezetet nyújtanak azoknak, akik megtekintik vagy használják azokat. A lapis lazuli, a magas Andok-hegységben található gyönyörű kék kő csupán csak egyike azoknak a kincseknek, melyekről a mi szerető Teremtőnk gondoskodott az élvezetünkre és örömünkre.