Olvasóink írják
Betegség elleni küzdelem Szeretném a köszönetemet kifejezni Hans Augustin tapasztalatáért, amely „Az életért folytatott küzdelmem” címen jelent meg az Ébredjetek!-ben (1992. április 22.). Sokat betegeskedek én is, de soha nem volt olyan komoly bajom, mint neki. Annak a férfinak a meséjére emlékeztet a története, aki azt gondolta magáról, hogy igen sanyarú a sorsa, mivel nincs cipője — s akkor meglátott egy férfit, akinek nem volt lába! Hans Augustin szenvedésénenk a története mindenesetre nagyon hiterősítő volt számomra, és azóta imádkozom érte.
A. M. M., Egyesült Államok
Sokszor fáj a fejem,, zsibbad a jobb kezem és a lábam, a látásom is meggyengült és állandóan szédülök. Nálam is végeztek CT-vizsgálatot, de semmi rendellenességet nem mutatott ki. Depressziós lettem, mert nem tudtam úgy végezni Isten szolgálatát, mint ahogyan szerettem volna. Én is kétségbe estem, amikor a jövőmre gondoltam. De Hans Augustin arra buzdította az olvasóit, hogy a szellemi értékekre összpontosítsák a figyelmüket, és én is az ő pozitív álláspontját szeretném elsajátítani. Még további vizsgálatok várnak rám, de bármi legyen is a végkimenetel, ez a cikk nagy segítség volt számomra abban, hogy bizakodva tekintsek előre és küzdjek a betegségem ellen.
K. T., Japán
Világkereskedelem Egy rövid köszönő levél „A világkereskedelem felemelkedése és hanyatlása” című cikksorozatért (1992. január 8. — március 22.). Azt hittem, hogy nehéz lesz majd átrágnom magam a cikkeken, de nagyon jóknak találtam őket és semmi gondot nem okozott a megértésük. Rendkívül élveztem a sorozatot.
D. H., Egyesült Államok
Táplálkozási rendellenességek Szeretném szívből megköszönni a „Segítség a táplálkozási rendellenességekkel küzdő embereknek” című cikk megjelentetését (1992. február 22.). Végül is ez segített felismerni, hogy táplálkozási rendellenességben szenvedek. Először is megértettem, hogy a betegségemnek semmi köze sincs a táplálékokhoz, de más olyan vitás kérdéshez sem, mint például a családi életem. A betegségem több vonatkozásban is megnehezítette az életemet, például a szántóföldi életpályámat. A cikk elolvasása óta alapos kutatásba kezdtem, és most már tudom, hogy a felépülésemig hosszú, göröngyös út vezet. De az a tudat, hogy Jehova türelmes és szeret, nagy segítségnek bizonyul számomra.
J. S., Egyesült Államok
Tizenöt éves vagyok és néhány éve táplálkozási rendellenességgel küszködöm. Amióta az édeasanyám elolvasta a cikket, sokkal jobban megért és jó értelemben támogat. Úgy érzem, most már tudom irányítani a sorsomat, és el kell mondanom, nagyon, de nagyon értékelem a cikketeket. Mindig akkor jelennek meg, amikor épp szükségem volt rájuk.
M. G., Egyesült Államok
Szüzesség Köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Miért maradjak szűz?” című cikket (1992. április 22.). Sírtam, amikor egy 14 éves lány szavait olvastam, aki paráznaság miatt elveszítette a szüzességét. Tény: én is elvesztetttem. Nagyon sokat sírtam, s arra gondoltam, sohasem fogom tudni igazán kimutatni, milyen szomorúság tölt el amiatt, hogy mint keresztény nem tudtam megőrizni a szüzességemet. Amikor az édesapám megtudta, először láttam könnyet a szemében. De még ha Isten készséggel megbocsát is, időről időre visszatérnek az emlékeim és újra sírni kezdek. Mennyivel nagyszerűbb dolog megőrizni a szüzességet, mint learatni annak a következményeit, hogy valaki engedte magát másvalaki játékszerévé válni.
I. M., Japán
Az iskolában egy lány többször is ajánlatott tett nekem, hogy folytassak vele nemi viszonyt, de én mindannyiszor elutasítottam. Ezért azzal vádolt, hogy biztosan homoszexuális vagyok. A cikketek megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy jó dolog szűznek maradni. Biztosan nagyobb esélyem van egy jó házasságra, mint annak, aki szexuális téren engedékeny.
D. L., Egyesült Államok