Űrkutatás — Mit tartogat a jövő?
A KOMMUNISTA szovjet birodalom összeomlása miatt az űrversenyben ma már szinte megszűnt a versengés. A tudósoknak az az eredeti indítékuk, hogy valakit legyőzzenek — immár odavan. A versengés helyett ma már inkább arról hallunk, hogy orosz és amerikai űrtudósok együttműködnek és ismereteiket megosztják egymással. Persze még mindig vannak elérendő célok és válaszra váró kérdések. Az egyik kérdés, amelyet sokan felvetnek: Milyen haszna származik az emberiségnek abból, hogy oly sok pénzt költenek és oly sok erőfeszítést tesznek a világűr kutatására?
Egy NASA-kiadvány szerint az utolsó három évtizedben „több mint 300 [legénység nélküli] űreszközt bocsátottak fel, egyrészt a naprendszer kikutatására, másrészt a meteorológiai előrejelzés, a távközlés tökéletesítésére és a Föld természeti kincseinek feltárására”. Nos, megtérült-e az eredményekben az a nagy összeg, amelyet e programokba fektettek? A NASA állítása szerint ezek „máris visszafizették a nemzetnek mind az időráfordítást, mind a pénzbefektetést, mind pedig a szellemi képesség odaszentelését”. A NASA így indokolja ezt a nagy kiadást: „Az űrprogram keretében körülbelül 130 000 amerikai kapott lehetőséget, hogy bekapcsolódjék a tűzálló szövetek és festékek, kisebb méretű és hosszabb élettartamú rádiók és tévékészülékek, tartósabb műanyagok, jobb ragasztók, kórházi betegek megfigyelésre is alkalmas elektronikus monitorok, tökéletesebb számítógép-technológia kikísérletezésébe és egyéb kutatási munkák elvégzésébe.”
Az űrprogram egy másik közvetett haszna a Föld felszínének, sőt még a földfelszín alatti résznek a pontosabb feltérképezése. A második űrrepülőgépes űrrepülés egy olyan kísérletre is kiterjedt, amely „viszonylag kezdetleges optikai felvevőkészüléket alkalmazott”. „Egyszerű geológiai felmérésre gondoltunk. Ennél radart alkalmaztunk a föld topográfiai felszínének leolvasására” (J. J. Trento: Prescription for Disaster). De volt egy váratlan eredény is. „Amikor az űrhajó visszatért és a képeket . . . előhívták, előtűntek egy régi város útjai és utcái, amelyeket rég betemetett a Szahara homokja. Így hát elveszett civilizációt sikerült felfedezni.” Ehhez járul még egy mindannyiunkat érintő haszon is.
Milyen idő lesz?
A térképekkel és műhold-felvételekkel illusztrált napi időjárás-jelentést a tévének köszönhetően a legtöbb ember egészen természetesnek veszi. Pedig ennek figyelembevételével képesek vagyunk változtatni napi programunkon! Rendszerint, ha vihar készül, vagy ha esni, illetve havazni fog, ezt már órákkal előre tudhatjuk — hála a Föld körüli pályán keringő meterológiai műholdaknak.
A meteorológiai műholdak már 30 éve továbbítanak időjárási adatokat az egész Földünkre vonatkozóan. Az egyik NASA-kiadvány ezt mondja: „E műholdak segítségével egyrészt jobban meg tudjuk érteni környezetünket, másrészt védekezni tudunk az időjárás veszélyeivel szemben.” Ezután utalt arra, hogy 1969-ben a Mississippi-öböl partvidékén pusztító hurrikán 1,4 milliárd dollár anyagi kárt okozott. „De a meteorológiai műholdaknak köszönhetően, mindössze 256 ember vesztette életét, de még ezek is megmenekülhettek volna, ha megszívlelik a terület elhagyására felszólító előzetes figyelmeztetetést.” De a Föld más részein is hasznot lehet meríteni [az ilyen előrejelzésekből], főként olyan területeken, amelyeket rendszeresen sújtanak halált okozó monszunesők és viharok.
Persze az űrtudósokat nem csak a Föld lakosai által tapasztalt közvetetten hasznos dolgok érdeklik. Sokkal messzebbre menő céljaik vannak. De mit tartogat a jövő az űrkutatás terén?
Űrállomás létesítése — igazi kihívás
Sok űrtudós egy igazi, működőképes űrállomást tartana fontosnak. A NASA számítása szerint 30 milliárd dollárra lenne szükség, hogy 2000-re elkészüljön az építés alatt álló Freedom űrállomás. Mivel már néhány éve dolgoznak az űrállomás tervein, így a NASA adatai szerint, eddig közel 9 milliárd dollárt költöttek rá. De hogyan képzelik el a szakértők az űrállomás Föld körüli pályára állítását? A számítások szerint az amerikai pilótás űrrepülőgépnek legalább 17 repülést kellene tennie ahhoz, hogy a Freedom elemeit egyenként kijuttassák az űrbe. Ez rendkívül drága és időigényes művelet. Mi lehetne a megoldás?
Egyesek azt javasolják, hogy az oroszok és az amerikaiak közös összefogással erőteljes orosz Energia-rakétákkal juttassák fel a Freedom űrállomást a világűrbe. Az Energia, a New York Times írója, Serge Schmemann jellemzése szerint olyan, mint egy „20 szintes repülő felhőkarcoló”, amely felgyorsíthatná az amerikai űrállomás létesítésének menetét. Az oroszoknak viszont éppen USA-dollár kell, és itt a ragyogó lehetőség, hogy kipróbálják, milyen is az igazi kapitalizmus. A U.S.News & World Report ezt írta: „Hat, legénység nélküli Energia-rakéta fel tudná vinni az egész űrállomást, olcsón, emberi életek kockáztatása nélkül.”
Természetesen nem csak az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció foglalkozik űrkutatással. Egyéb kezdeményezések keretében az Európai Űrhajózási Hivatal a francia Arianespace vállalaton keresztül felhasználandó rakétákat gyárt. Japán is el akar jutni a csillagokba, és „azt tervezi, hogy a századfordulóig az ázsiai országok közül elsőként tartósan megveti a lábát az űrben” — ahogyan az Asiaweek egy nemrégi cikke írta. Az első hivatalos japán űrhajós, Mamoru Mohri 1992-ben készül a floridai Cape Canaveralról elindulni egy hétnapos űrútra. Ugyanez a hír beszámolt arról is, hogy „a küldetést fontos nyitánynak tekintik, hogy azután Japán is bekapcsolódjon az [amerikai] Freedom űrállomás programjának megvalósításába”. E terv kivitelezése magában foglalja európai és kanadai űrtudósok együttműködését is.
A bolygók benépesítése
Van még egy másik cél is, amely sok tudós becsvágyát és fantáziáját megmozgatja — ez a más bolygók benépesítése és hasznosítása. George Henry Elias a Breakout Into Space—Mission for a Generation című könyvében ezt írja: „Fajunk fennmaradása érdekében indokolt egy bolygóközi civilizáció létrehozása . . . Mi, emberek már teljesen benépesítettük bolygónkat — itt az ideje, hogy tágasabb élettér után nézzünk. Egy üres naprendszer vár bennünket.” Az első bolygó, ahová szerinte költöznünk kellene — a Mars.
Michael Collins, volt űrhajós, aki 1966-ban a Gemini—10-et vezette, és aki az Apollo—11 parancsnoki egységének is irányítója volt, amely embert vitt a Holdra, szintén azt vallja, hogy az emberek legközelebbi úti célja: a Mars. A Mission to Mars című könyvében ezt mondja: „A Mars barátságosnak, megközelíthetőnek, sőt lakhatónak látszik.”
Bruce Murray, a pasadenai sugárhajtással foglalkozó kutatólaboratórium igazgatója egy orosz—amerikai közös Mars-utazást szorgalmaz. A Planetáris Társulat egyik alapítótagjaként nemrég erőteljesen sürgetett egy „Együtt . . . a Marsra!” vállalkozást. Ezt mondja: „A Mars a jövő nagy bolygója. A jövő nemzedékek kalandra vágyó tagjai itt fognak majd ténykedni.”
Marshall Brement, izlandi volt amerikai nagykövet ezt írja: „Két ország sok mindenre megtaníthatja egymást az [űrkutatás] terén. Eddig a pilótás űrrepülést megvalósító szovjet űrprogram bizonyult a legjobbnak. A szovjet űrhajósok igazi rekordokat állítottak fel a Föld körüli pályán töltött idő tekintetében . . . E két nemzet kötelezettségvállalása a Holdon egy közös űrállomás létesítésére, a Vénusz körülrepülésére és a Marsra-szállásra rendkívül nagy tudományos értékű lenne.”
A Planetáris Társulat, amelynek egyik alapítótagja a Cornell Egyetem csillagásza, Carl Sagan, ismertette a „Mars-deklarációt”, amely kimondja: „A Mars az a legközelebbi ajtó, legközelebbi bolygó, amelyen mi emberek felfedező utazókként biztonsággal megvethetnénk lábunkat . . . A Mars a tudományos információk tárháza — s már önmagában ezért is érdemes lenne ellátogatni oda — de azért is, mert az élet eredetére és Föld környezeti megóvására némi fény derülhetne.” A tudósokat általában izgatja az élet eredetének rejtélye. A Biblia következő egyszerű válasza nem elégíti ki őket: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból volt és teremtetett” (Jelenések 4:11, Ökumenikus fordítás; Róma 3:3, 4).
Nehézségek, amelyekkel szembe kell nézni
Murray, más tudósokkal együtt elismeri, hogy a távoli bolygókra való utazás számos nehézséggel jár. Például az asztro- vagy kozmonautáknak körülbelül egy évig tartana a bolygóközi repülés, amíg eljutnának a Marsra. Így az oda-vissza út legalább két évet venne igénybe, és akkor még nem is töltöttek időt a Marson. A súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt összes hatását még nem sikerült teljesen tisztázni. Az egyik NASA-kiadvány ezt mondja: „A súlytalanság egyik várható hatása bizonyos ásványi anyagok kiválasztódása a csontokból; az izmok elsorvadása a használat hiánya miatt; vagy az űradaptációs szindróma, vagyis az űrhajón a korlátozott mozgásból eredő bezártsági érzés.”
Mind ez ideig egyetlen ember sem volt ilyen hosszú ideig a súlytalanság állapotában. E tekintetben az orosz kozmonautáké a pálma. 1992. március 25-én tért vissza a Földre a 33 éves Szergej Krikaljev, aki tíz hónapot töltött az orosz MIR-űrállomáson. Amikor kiemelték a visszatért űrkabinból, egy kicsit támolygott, de esete azt bizonyítja, hogy az ember képes hosszabb időt is elviselni a súlytalanság állapotában. Persze, ahogy az oroszok is rájöttek, nem a súlytalanság állapota az egyetlen nehézség, amellyel szembe kell nézniük az űrhajósoknak.
Amikor hosszabb időre összezárnak embereket egy szűk helyre, előbb-utóbb kiütköznek a személyiségbeli és lélektani fogyatékosságok. A Time-Life Outbound című könyvének Voyage Through the Universe sorozata ezt mondja: „A hetek múlásával az arroganciát már kisebb erősségű inger is kiváltja az út során. A [szovjet] Szaljut-repülések során a földi irányítók azt tapasztalták, hogy a kozmonauták egyre ingerültebbek lettek, amikor kérdést intéztek hozzájuk, mert a kérdéseket ostobáknak tartották . . . Grecsko és Romanyenko hosszabb űrutazása alatt 1977-ben a földi megfigyelők létrehoztak egy ’pszichológiai segítő csoportot’ abból a célból, hogy figyelemmel kísérjék a kozmonauták lelki egészségét.” Grecsko elmondta: „Az egyik legártalmasabb dolog a legénység közt folyó versengés, különösen, amikor mindegyik űrhajós azt akarja bizonyítani, hogy ő a legkiválóbb. — Hozzáfűzte: — Mivel az űrben nincs mód arra, hogy valaki levezesse az indulatait, ezért ez a helyzet itt sokkal veszélyesebb.”
Így hát minden huzamosabb ideig tartó bolygóközi utazás igen nagy tapintatot és szakértelmet kíván, és tekintettel kell lenni a tudományos, műszaki és lélektani tényezőkre is. Még itt a Földön sem könnyű az embereknek egymást elviselniük; mennyivel nehezebb egy űrhajóban összezárt állapotban. (Vö. Kolossé 3:12-14.)
Eljut-e az ember a bolygókra?
A híres amerikai Űrszekerek című filmek millióknak adtak ízelítőt, milyen is az űrutazás. De mik a jövő távlatai: sikerül-e az embereknek felfedezőútjukon más bolygókra is eljutniuk? Nos, itt kétféle szemléletet is mérlegelni kellene — mind az isteni, mind az emberi szemléletet. A Biblia végtére is azt mondja, hogy Jehova „teremtette a mennyet és a földet. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adata” (Zsoltárok 115:15, 16; 1Mózes 1:1).
Amint már láttuk, sok tudós bizakodik abban, hogy az ember képes lesz eljutni a Marsra, hogy ott letelepedjen. Nem kétséges, az emberi kíváncsiság és tudásszomj továbbra is arra serkent majd férfiakat és nőket, hogy kiszélesítsék a felfedezés horizontját. A NASA híradása szerint a Hubble-űrtávcsövet többek között azért létesítették, hogy „más világokat és galaxisokat is ki lehessen kutatni, és sikerüljön megfejteni a világegyetem eredetének titkát”. A NASA ezt is mondja: „A XXI. századi űrtevékenység izgalmasnak és felettébb kihívónak ígérkezik. Arra számítunk, hogy sikerül megvalósítani olyan dolgokat, mint például Föld körüli pályán működő iparágak, holdbázisok kiépítése vagy expedíciók indítása emberekkel a Marsra. Most, hogy átléptük a határt az űrbe, nincs többé visszakozás.”
Mit mondhatunk viszont a Biblia nézőpontjáról? Tény, hogy az ember Istentől azt a parancsot kapta, hogy ’sokasodjon, és töltse be a földet” (1Mózes 1:28). Ugyanakkor értelmet és csillapíthatatlan tudásszomjat is kapott arra, hogy mindent kikutasson, ami a környezetében van, így a bioszférát, a sztratoszférát és az azokon túli dolgokat. Ez a környezet magába foglalja kicsinynek számító saját Naprendszerünket és az azon túli világokat is. Dávid király ihletés alatt közel 3000 évvel ezelőtt ezt írta: „Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember — mondom — hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltárok 8:4, 5).
A Hubble-űrtávcső nemrég az M87-es óriásgalaxisról küldött képet. E kép tanúsága szerint ez [a galaxis] olyan, mint egy fényfolt, amely kétbillió csillagból áll! El tudod képzelni, milyen óriási ez a szám? És mekkora távolságra van ez az M87? 52 millió fényévnyire a Földtől — „a galaxisok közötti távolságot tekintve, ez viszonylag nem is olyan nagy távolság”! De hogy őszinték legyünk, az ember és a Föld végtelenül picike ehhez az elképzelhetetlenül óriási világegyetemhez képest! Az, amit Jehova most és a jövőben tesz majd ebben a végtelen űrben, meghaladja a jelenlegi felfogóképességünket. Függetlenül attól, mik a céljai az embereknek a világűrrel kapcsolatban, itt a mi bolygónkon merült fel az a vitakérdés, amelyet mindenekelőtt rendezni kell Isten közbelépésével (Jelenések 16:14–16).
A lerendezendő vitakérdés
Ez a vitakérdés a következő: Isten uralmát választjuk vagy a Sátánét? Jehova Tanúi pontosan ebből a célból hirdetik világszerte, hogy Isten hamarosan beavatkozik az emberi ügyekbe, hogy megtisztítsa a földet a gonoszságtól, a korrupciótól, a gyilkosságtól, az erőszaktól és a háborútól (Márk 13:10; 2Korinthus 4:4).
Az űrhajósok, akik több száz mérföld magasságból letekintettek Földünkre a világűrből, csodálattal szemlélték, milyen gyönyörű ez a bolygó, akár egy ékszer. Onnan a magasból nézve nem látszanak a földön a politikai határok, amelyek az embereket elválasztják és elkülönítik. Csupán egy gyönyörű bolygó látszik, amely otthont ad az emberi családnak. De itt lent a világunk tele van kapzsisággal, irigységgel, hazugsággal, kizsákmányolással, igazságtalansággal, rettegéssel, félelemmel, bűnözéssel és bűncselekményekkel. Mi tudná az embereket józan belátásra bírni?
A Biblia rámutat, hogy Jehova Isten mint a föld Alkotója és jogos Tulajdonosa hamarosan lépéseket tesz, hogy megszabadítsa bolygónkat annak garázda és engedetlen bérlőitől. Csak az igazán szelíd emberek maradnak meg és ők fogják örökölni a földet. Csakis akkor tudhatjuk majd meg, milyen további célja van Istennek az engedelmes emberi családdal (Zsoltárok 37:11, 29; Jelenések 11:18; 16:14–16).
[Kiemelt rész a 14. oldalon]
Műholdmentés
A NASA az idén májusban sikeres mentési akciót hajtott végre, amikor az Endeavor űrrepülőgépről három űrhajós egy űrséta során befogott egy 4080 kg súlyú rakoncátlan távközlési műholdat. A műholdat beterelték a rakodótérbe, ahol egy új gyorsítórakétát kapcsoltak hozzá. A műholdat ezután kilőtték egy magas körpályára, majd visszahozták a Földtől 35 900 km-re levő működési helyére.
[Képek a 15. oldalon]
1. A tervezett „Freedom” űrállomás művészi ábrázolása;
2. A súlytalanság az egyik olyan gond, amivel a bolygóközi utazóknak szembe kell nézniük;
3. A Föld látképe a Holdról;
4. Vénusz;
5. Mars
[Forrásjelzés]
1—4 fotó: NASA fotó; 5. fotó: NASA/JPL