Bádogvárosok — Nehéz idők a nagyvárosi dzsungelben
Az Ébredjetek! afrikai tudósítójától
A BÁDOGVÁROSI kislány mezítláb megy végig az egyik nyugat-afrikai nagyváros utcáján. Fején egy kéttucat naranccsal megrakott lapos, kerek tálcát cipel. Sovány kis testén másokról levetett sárga ruha lötyög. Csurog róla a veríték.
A többi szegény családból jött fiatallal együtt versengve kínálgatja áruját az utcán. „Narancsot vegyenek!” — szokták kiabálni. Ez a kislány azonban csendes; talán éhes vagy beteg, de az is lehet, hogy fáradt csupán.
Az ellenkező irányból két, mélykék színű iskolai egyenruhába öltözött diáklány közeledik. Mindketten fehér harisnyát és fehér szandált viselnek. Könyvekkel tömött iskolatáskát visznek. Élénken lépdelnek és boldogan csevegnek egymással. Észre sem veszik ezt a kislányt, ő viszont észreveszi őket. Kifejezéstelen szemekkel pillant rájuk.
A diáklányok végül kényelmes és biztonságos otthonukhoz érkeznek. Ez a kislány azonban egy egészen más világba érkezik, amikor hazatér a nap végén. Számára az otthont egy zsúfolt telep jelenti, ahol a lakásokat deszkából és bádogból összetákolt hajlékok alkotják.
A bádogváros
A főutca itt egy keményre taposott földút, amely az esős évszakban sártengerré változik. Olyan keskeny, hogy autó nem is tudna végig haladni rajta. Az út mentén nincs rendőrörs, tűzoltóállomás, orvosi rendelő, de még egy magányos fa sem. Fent nem húzódik sem villany-, sem telefonvezeték. Lent nincs sem vízvezeték, sem szennycsatorna.
Nyüzsögnek az emberek. A levegőt hangos lárma tölti meg. A beszélgetésekbe nevetés, vitatkozás, kiabálás és ének hangjai vegyülnek. Hosszú padokon fehér köntösbe öltözött férfiak ülnek — beszélgetnek. Asszonyok rizst kavargatnak, amely fával táplált tűz fölött gőzölög. Mindenfelé gyermekek — játszanak, alszanak, dolgoznak, beszélgetnek, árusítanak. A narancsos kislányhoz hasonlóan, a legtöbbjük soha nem fog eljutni állatkertbe, nem fog biciklizni, és nem látja meg, milyen egy iskola belülről.
Egy olyan országban, ahol az átlagéletkor 42 év, az ilyen környezetben élő emberek még fiatalabban halnak meg. A 9 éves kislány azzal, hogy túlélte a negyedik életévét, a világ legellenállóbb testi szervezetével rendelkezik. Eddigi élete során itt 40—50-szer több alkalommal volt kitéve a halálnak, mintha egy fejlett országban született volna. Számos kortársa nem érte meg az ötödik életévét. Ha elég hosszú ideig életben marad, akkor az ő esetében sokkal nagyobb annak a kockázata, hogy meghal a terhesség vagy a szülés ideje alatt, mint egy európai vagy észak-amerikai nő esetében — 150-szer nagyobb valószínűséggel leselkedik rá ez a veszély.
Százmilliók élnek az ehhez hasonló, gyorsan növekvő nyomornegyedekben és bádogvárosokban. Az Egyesült Nemzetek statisztikája szerint 1,3 milliárd ember zsúfolódik össze a fejlődő országok városaiban, és minden évben 50 millióval többen lesznek.
Élet a fejlődő országokban
Neked van-e lehetőséged az otthonodban bizonyos mértékű magánéletnek, vezetékes víznek és fürdőszobának örvendeni? Elszállítják tőled a szemetet? A fejlődő országokban emberek százmilliói nem élvezhetik ezeket a dolgokat.
A szegény területek számos nagyvárosában olyan nagy a zsúfoltság, hogy az sem szokatlan, ha egy szobában tíztagú család lakik. Egy emberre gyakran még egy négyzetméter sem jut. Keleten az egyik nagyváros bizonyos negyedeiben még a kicsiny szobákat is többszörösen felosztják oly módon, hogy drótketreccel veszik körül az emeletes ágyakat, így teremtve lehetőséget a magánélet számára, és védelmül a tolvajok ellen. Egy másik országban az emberek „melegváltásos” rendszerben bérelhetnek ágyat óradíj fejében úgy, hogy naponta két-három személy alszik ugyanazon az ágyon egymás után.
Az UNICEF (az ENSZ Gyermekvédelmi Alapja) 1991-es évi beszámolója szerint világszerte 1,2 milliárd ember nélkülözi a biztonságos vízellátást. Milliók kénytelenek vízárusoktól vásárolni, vagy patakokból és egyéb fedetlen felszíni forrásokból merni a vízüket. Ahol van vízvezeték, ott olykor ezernél is többen küzdenek azért, hogy osztozhassanak egyetlen közkút használatán.
Az UNICEF becslést készített arról is, hogy 1,7 milliárd ember nélkülözi az emberi ürülék eltakarítását szolgáló egészségügyi berendezéseket. A bádogvárosi lakások 85 százalékában általában nincs mellékhelyiség. A legtöbb egymilló lakos feletti afrikai és ázsiai nagyváros semmilyen szennyvízcsatorna-rendszerrel nem rendelkezik. Az emberi ürülék csermelyekbe, folyókba, árkokba, csatornákba és hegyi patakokba kerül.
Egy másik probléma a szemét. A fejlődő országok nagyvárosaiban nem szállítják el a szilárd hulladék 30—50 százalékát. Leginkább a szegényebb területeket hanyagolják el. Ennek egyik oka az, hogy a szegények kevesebb olyan hulladékot dobnak ki, amelyet a szemétszállítók vagy a hulladékfeldolgozók értékesíteni vagy felhasználni tudnának. A második ok az, hogy mivel számos szegénytelepet törvényes engedély nélkül hoztak létre, a kormányzatok megtagadják azoktól a közszolgáltatásokat. A harmadik gond pedig az, hogy a szegény területeket az elhelyezkedésük és zsúfoltságuk miatt nehéz és költséges szolgáltatásokkal ellátni.
Mi történik a szeméttel? Kiöntik, hogy az utcákon, tisztásokon, folyamokban és a tavakban rothadjon.
Egészségügyi veszélyek
A városi szegények körülményei helyenként eltérőek egymástól. Három tényező azonban majdnem mindenhol egyformán megtalálható. Az első: az otthonaik nem csupán kényelmetlenek, hanem veszélyesek is. A The Poor Die Young című könyv megállapítja: „A harmadik világ városi területein legalább 600 millió ember él olyan lakásban és környezetben, amelyet életveszélyesnek és az egészségre ártalmasnak lehet nyilvánítani.”
Hogyan károsítják az elégtelen lakásviszonyok az egészséget? A szegény városi területek zsúfoltsága elősegíti az olyan betegségek terjedését, mint a tüdőbaj, influenza és az agyhártyagyulladás. A túlzsúfoltság növeli a háztartási balesetek veszélyét is.
Az iható, tiszta víz hiánya elősegíti a víz közvetítésével terjedő betegségeket, például a tífuszt, a fertőző májgyulladást és a vérhast. A fertőzött víz hasmenéssel járó betegséget is okoz, amelynek következtében átlagosan 20 másodpercenként meghal egy gyermek a fejlődő országokban. A mosásra és fürdésre alkalmatlan víz hajlamosabbá teszi az embereket arra, hogy szemfertőzéseket és bőrbetegségeket kapjanak. Amikor pedig a szegényeknek magas árat kell fizetniük a vízért, kevesebb pénzük marad élelemre.
A víz és az élelem szennyezettsége fecal-orális betegségeket okoz, és kedvez az olyan bélférgek elszaporodásának, mint a horogférgek, orsóférgek és a szalagférgek. Az el nem szállított szemét vonzza a patkányokat, legyeket és a csótányokat. A poshadt vízben jól tenyésznek a maláriát és a fonalféregfertőzést hordozó moszkitók.
A szegénység mocsara
A bádogvárosi élet második jellemzője az, hogy az ott élők rendkívül nehezen tudnak kitörni onnan. A nagyvárosba költözött személyek legtöbbjét a szegénység indította el vándorútra a mezőgazdasági területekről. Nem engedhetik meg maguknak, hogy rendes lakásba költözzenek, ezért városi életük a nyomornegyedekben vagy a bádogvárosokban kezdődik, és gyakran ott is végződik.
Számos ember közülük iparkodó és nem fél a nehéz munkától, szembe kell nézniük azonban azzal, hogy nincs más választásuk, mint hogy elfogadják a hosszú munkaidejű, ámde alacsony fizetéssel járó állásokat. A nehéz helyzetben levő szülők gyakran nem iskolába, hanem dolgozni küldik a gyermekeiket, és az iskolába alig, vagy egyáltalán nem járó gyerekeknek nincs sok esélyük arra, hogy a szüleiknél jobb helyzetbe kerüljenek. Noha a fiatalok kevés pénzt keresnek, keresetük döntő fontosságú a családjuk számára. Ezért a városi szegényeknek nem sok reményük van sorsuk jobbra fordulására; céljuk a túlélés egyik napról a másikra.
Tehernek, nemkívánatosnak tekintve
Életük harmadik jellemzője: lakóhelyük bizonytalansága. Számos kormányzat számára a bádogvárosok és a nyomornegyedek léte zavaró tényezőt jelent. A kormányzatok ahelyett, hogy megjavítanák a bádogvárosi életkörülményeket, gyakran buldózereket vezényelnek ki.
A kormányzatok azzal indokolhatják a bádogvárosok eltörlését, hogy szépíteni kell a városképet, ki kell irtani a bűnözést, vagy újjá kell építeni a területet. Bármi legyen is az indok, a szegények a szenvedő alanyok. Általában sehol sem jut hely számukra, és kevés, vagy semmilyen kártérítést nem kapnak. Amikor azonban a buldózerek beindulnak, a szegények — mivel más választásuk nem nagyon van — továbbindulnak.
A kormányzat szerepe
Miért nem gondoskodnak a kormányzatok mindenki számára megfelelő lakásról, amelyben van víz, szennyvízcsatorna, és ahonnan elszállítják a szemetet? A Squatter Citizen című könyv így válaszol a kérdésre: „Számos harmadik világbeli nemzetnek olyan szűkösek az erőforrásai, és fejlődése olyan kevés esélyt ad arra, hogy maradandó és előnyös szerephez jusson a világpiacon, hogy életképessége, mint nemzeti államé komolyan megkérdőjelezhető. Senki sem marasztalhat el egy kormányzatot azért, hogy nem gondoskodik az állampolgárai szükségleteiről, ha maga az egész nemzet nélkülözi azokat a megfelelő erőforrásokat, amelyek a jelenlegi körülmények között kielégíthetnék az alapvető igényeket.”
Számos országban romlik a gazdasági helyzet. Tavaly az Egyesült Nemzetek leköszönő főtitkára a következőképpen számolt be erről: „A legtöbb fejlődő ország helyzete egy idő óta egyre csak romlik a világgazdaságon belül . . . Jelenleg több mint 1 milliárd ember él abszolút szegénységben.”
Várható-e külföldi segítség?
Miért nem nyújtanak nagyobb segítséget a gazdagabb nemzetek? A szegényebb országoknak nyújtott segítség hatásáról értekezve a World Bank’s Development Report elismeri: „A kétoldalú segélyek nyújtásának [ilyen az összes külföldi segély 64 százaléka] . . . számos célja lehet — politikai, katonai, kereskedelmi és humanitárius. A szegénység csökkentése csupán egy ok a sok közül, de rendszerint messze nem ez a legfontosabb ok.”
Másrészt a kormányzatoknak, még ha módjukban is állna könnyíteni a szegények sorsán, nem mindig teszik azt meg. Számos nemzetnél az a probléma, hogy bár a helyi önkormányzatnak gondoskodnia kell lakásról és szolgáltatásokról, a kormányzat magasabb szintjeitől viszont nem kapja meg sem a szükséges hatalmat, sem az erőforrásokat feladatának a teljesítéséhez.
A jövő nagyvárosai
Az elmúlt évtizedek irányvonalait figyelembe véve a szakértők sanyarú jövőt jósolnak a fejlődő országok városi szegényeinek. A városok gyors növekedése — mondják — tovább folytatódik, és a kormányzatok képtelenek lesznek a legtöbb nagyvárosi lakos számára vízvezetékről, szennyvízelvezetőről, csatornahálózatról, kövezett utakról, orvosi ellátásról, rendőrségről, tűzoltóságról és mentőszolgálatról gondoskodni.
A telepek egyre veszélyesebb helyeken épülnek majd, például domboldalakon, ártereken vagy szennyezett területen. Az emberek egyre jobban szenvednek majd az olyan betegségektől, amelyeket a túlzsúfolt és egészségtelen környezet vált ki. A városi szegények egyre inkább ki lesznek téve a kényszerű kilakoltatás állandó fenyegetésének.
Vajon ez azt jelenti, hogy a bádogvárosi lakosok számára — amilyen ennek az írásnak az elején bemutatott narancsot áruló kislány is — semmilyen remény sincs? Egyáltalán nem azt jelenti!
Gyökeres változás következik be
Isten Szava, a Biblia azt mutatja, hogy egy jobb állapotokat eredményező, gyökeres változás fog történni — mégpedig hamarosan. Ez a változás nem emberi kormányzatok erőfeszítései által jön el, hanem Isten Királysága, egy égi kormányzat által, amely hamarosan átveszi az egész föld irányítását (Máté 6:10).
Isten Királysága alatt, a gyalázatos nyomornegyedek és bádogvárosok csapdájába esett családok helyett istenfélő családok laknak majd a földön egy paradicsomban (Lukács 23:43). A kiköltöztetés állandó félelme helyett a Biblia azt állítja, hogy „kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket” (Mikeás 4:4).
Isten Királysága alatt, ahelyett hogy az emberek fiatalon meghalnának a túlzsúfolt lakásokban: „Házakat építenek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét . . . mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete” (Ésaiás 65:21, 22).
Talán nehéz elhinned ezeket az ígéreteket, azonban biztos lehetsz abban, hogy igazán valóra válnak. Miért? Mert Isten nem hazudik, és „az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:37; 4Mózes 23:19).
[Kép a 13. oldalon]
Isten Királysága alatt a szegénységet és a bádogvárosokat paradicsomi állapotok váltják fel