Niagara-vízesés — az amerikai kontinens kortalan ékszere
Az Ébredjetek! kanadai tudósítójától
„AZ EGYIK legbámulatosabb, leggyönyörűbb és legelképesztőbb látvány, amelyet a természet erői valaha is alkottak!” — kiáltott fel Lord Dufferin, Kanada főkormányzója az Ontario Society of Artists előtt tartott beszédében, Torontóban. 1878-at írtak, és egy nyilvános park kialakításához adta meg az engedélyt, amelynek célja az volt, hogy megvédje és megőrizze a Niagara-vízesés „félelemmel vegyes tiszteletet keltő jellegzetes vonásait”.
E pompás természeti csoda fenségességét szavakba önteni szinte lehetetlen. Milyen elragadó látvány tárul a szem elé! A világ minden tájáról idevonzza az embereket, hogy csodálattal adózzanak az amerikai kontinens e kortalan ékszerének.
A történelem révén tudjuk, hogy az európaiak valamivel több mint három évszázaddal ezelőtt hallottak először erről a „mennydörgő víz”-ről, a Niagara-vízesésről. Egy francia orvos, Le Sieur Gendron külön megemlítette ezt a látványosságot 1644-ben francia barátainak küldött leveleiben. Később azután misszionáriusok, kereskedők és felfedezők beszámolói keltettek érdeklődést és gyújtották fel mások képzeletét, amikor az Erie-tó és az Ontario-tó között levő óriási, dübörgő vízesésről beszéltek.
A Niagara-vízesés ténylegesen két vízesésből áll, melyek Kanada és az Egyesült Államok határán találhatók. A Patkó-vízesés a határ kanadai oldalán, az Amerikai-zuhatag pedig a határ egyesült államokbeli oldalán van. Ahhoz, hogy az amerikai kontinens ezen nagyhírű ékszerét láthassák, a korai idők utazóinak mocsaras vízmosásokon és meredek, indiánok által kitaposott keskeny csapásokon kellett átvergődniük, melyeket a folyó évezredek során vájt és vésett ki a meredek sziklás kanyonból.
Valódi aggodalmak
És azután megjelentek a vállalkozók egy sereg turista attrakcióval. Ellenőrizetlen üzleti szellem egy ilyen látványos természeti csoda körül bizony sok látogatót zavart. Lépéseket akartak tenni annak érdekében, hogy ezt a kortalan ékszert, a Niagarát megőrizzék. A tájképfestő F. E. Church úgy érezte, az üzleti szellem elvonja az emberek figyelmét, s ezért semmi szükség rá. Egy látogató 1847-ben így siránkozott: „A csodálatos jelenség környékét most mindenféle gombamódra szaporodó förtelmesség árasztja el — az ízléstelenség netovábbjává vált.”
E. T. Coke 1832-ben úgy érezte, kénytelen papírra vetni ezeket a sorokat: „Kár, hogy ezt a földet nem őrizték meg örökké szent földként; hogy az erdei fákat nem hagyták, hogy buján, a maguk vad és rendezetlen szépségében növekedjenek egy olyan hely körül, ahol az emberi kéz műve mindig is hitványnak fog látszani.” Jó ítélőképességű emberek előre látták, hogy gyökeret verhet az üzleti szellem és tönkreteheti ezt az elbűvölő természeti tájat, amely Jehova teremtésművének ezt a csodálatos alkotását körülveszi.
Ma, Lord Dufferin és más előrelátó férfiak erőfeszítései nyomán, gyönyörű parkok ékesítik a Niagara folyó mindkét oldalát a folyó alsó folyásánál levő vízeséstől kezdve le egészen a Whirlpool Rapidsig. Megvédték a teremtés csodájának e festői szépségét a visszatetsző üzleti szellemtől. A turistákat vonzó látványosságokat ezért a két állam határán fekvő városokba telepítették, távolabb a vízesésektől. Újabban azonban komoly gondot okoz a környezetvédelemmel foglalkozó szakembereknek, hogy az amerikai kontinens e csodálatos ékszerét a feledés homályába sodorhatja a könyörtelen erózió. (Lásd az erózióval foglalkozó bekeretezett részt.)
A kortalan ékszer felderítése
Felfedeztük, hogy a világ e látványos csodája felderíthető, sőt akadálytalanul alaposan szemügyre is vehető az összes lehetséges szögből. A vízesések például egy magas megfigyelő toronyból izgalmas légi látványt nyújtanak, de egy közvetlenül a helyszín fölött lebegő helikopterből kitekintve kifejezetten lélegzetelállítóak. Még szimpatikusabb lehet a felfedező számára egy kellemes séta vagy egy autózás a Niagara-parkokon átvezető úton. A Whirlpool Rapids csak kis távolságra van a vízesésektől lefelé a folyón, és igazán megér egy látogatást.
Egy lefelé a sziklafal oldalába vágott útvonalon és alagutakon keresztül haladva a vízesés alatt „a színfalak mögé” vezet az út. Innen átpillanthatunk azon a vízfüggönyön, ami olyan vonzóvá és híressé teszi a Patkó-vízesést. A vízesés dübörgése fülsiketítő. Edzett emberek és kalandvágyók számára felejthetetlen a szilaj vizeken, a vízesés alja közelében rendszeresen közlekedő valamelyik turistahajó fedélzetéről elénk táruló látvány. Amikor a dübörgő víztömeg teljes súlyával alázuhan a folyóba, ködfátyol képződik és ámulatba ejtő szivárványok válnak láthatóvá. Újabb és újabb szivárványokban gyönyörködhetünk minden egyes cseppecske-zuhatag érkezésével. Ebből a kedvező helyzetből most megízlelhetjük, s védőruhánkon érezhetjük az alázuhanó víz permetét.
Az egyik Niagara-park ismertető így fogalmaz: „A Niagara-vízesést éjszaka látni olyan, mintha az ember az álmok földjén járna.” Ezért természetesen nem szeretnénk elmulasztani az erős színes fények különböző kombinációjával megvilágított éjszakai vízesést. 1860-ban, amikor a walesi herceg először pillantotta meg a vízesést kivilágítva, Nicholas A. Woods, a londoni The Times riportere az alábbiak szerint írta le ennek a látványnak a pompáját: „Egy pillanat alatt az egész víztükör, amely élénken csillogott a verőfényben, úgy tűnt, mintha folyékony ezüstté vált volna. A vízesés mögül a megvilágítás olyan káprázatos ragyogással szórta a fénysugarakat, hogy a közvetlenül előtte levő víz olyannak látszott, mint egy gyémántzuhatag, amelynek minden gyöngyszeme és sugara szökellt, szikrázott és vakító fénnyel árasztotta el az egész helyszínt, mint egy foszforeszkáló folyó.”
Télen a csodák világa
A nyirkosság illata és érzete a nyári levegőben a vízeséstől ered, és friss, egészséges külszínt kölcsönöz a körötte levő virágoknak, bokroknak és fáknak. Télen azonban ugyanez a ködfátyol az uralkodó szelektől hajtva megfagy és jégréteggel vonja be a folyópart menti fákat és növényeket. Valósággal sziporkáznak és szikráznak áttetsző jégköpenyükben. Napsütéses napon a hófödte tájjal méltó keretet alkotnak a tündöklő vízesésnek, amelyen a visszatükröződő napfény káprázatos táncot lejt.
Télen még terjedelmes jégtáblák is úsznak a Niagara folyó keskeny torkolatába. A múló évek során a torkolatot eltorlaszolták az Erie-tó felől érkező feltorlódó jégtáblák. Zajlott a jég, és a tavon a töredezett jégtáblák letódultak a Niagara folyón, látványosan átbuktak a vízesésen, végül pedig felhalmozódtak a keskeny torkolatban. A jégtáblák lerakódása jég- és hóhegyeket alkotott, amíg azután a jégtorlaszok a folyó két oldalát hídként össze nem kötötték. Az utóbbi években acélkábelekből és szerkezetgerendából gátat építettek a Niagara folyó és az Erie-tó találkozásánál, hogy így útját állják a jég nagyobb mértékű beékelődésének.
A Niagara-félsziget
A vízesések a termékeny Niagara-félszigettel együtt képeznek egy teljes egészet; a félsziget egy keskeny földnyelv az Ontario-tó, az Erie-tó és a Niagara-szakadék között. A védelmet nyújtó környék és a tavak együttesen egyedülálló mikroklímát biztosítanak a félsziget számára.
A szakadék és a tavak között légörvények keringenek, melyek mérséklőleg hatnak az éghajlatra télen és nyáron egyaránt. E védett festői félsziget otthont nyújt gyümölcsöskerteknek, melyekben ízletes alma, cseresznye, körte, szilva és őszibarack terem, és szőlőskerteknek, ahol gazdagon teremnek különböző szőlőfajták. A borgazdaságok és a szőlőlét előállító üzemek, amelyek az elbűvölő kisvárosokban működnek, feldolgozzák a szőlőtő gyümölcsét, s egyben megkülönböztető vonást kölcsönöznek ennek a vidéknek Ontarióban. Mind e tényezők együttvéve a vidék kellemes bebarangolására ösztönöznek, különösen a tavaszi virágzás és az őszi aratás idején.
Ékszer az összes évszakban
Az amerikai kontinens híres-nevezetes ékszere gyönyörű ajándék Istentől. (Vö. Zsoltárok 115:16.) Mindenkit elbűvöl, aki eljön, hogy ebben a szemet gyönyörködtető látványban részesüljön.
Jöhetnek látogatók az év bármely szakában, hogy csodájára járjanak a művészi kéz alkotta változatosságnak Jehova ezen teremtésművében. Tavasszal belélegezhetik a gyümölcsfák virágainak üdítő illatát, megkóstolhatják az étvágygerjesztő gyümölcsök különböző fajtáit, és felfedezhetik Teremtőnk finom ecsetvonásait egy sereg nyári virág köntösének gazdag, vibráló színeiben, melyeket a hatalmas vízesés öntöz. De élvezettel belefeledkezhetnek a ragyogó őszi színekben pompázó vörös juharfák, meg a közöttük levő sok másik arany és narancssárga színének bűvöletébe, amelyek Ontario állam déli részén honosak.
Mások télen óhajtják élvezni a Niagara-vízesés ragyogását, amikor jég- és hóhegyek képződnek a vízesés alján, a fák és a bokrok tiszta, fehér hóba öltözöttek vagy jégpáncél borítja őket, és úgy csillognak a téli napsütésben, mint a finom kristály.
A Niagara-félsziget és a látványos vízesések a legszebb oldalukról mutatják be az év négy évszakát, és elmélyítik Jehova iránt érzett hálánkat, aki évezredekkel ezelőtt megígérte: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (1Mózes 8:22, Ökumenikus fordítás).
[Kiemelt rész a 16. oldalon]
A vízesés eróziója — Hogyan szabályozható?
Az idők múlásával az erózió teljes pusztulásra ítéli a két vízesést. Az utóbbi években az eróziót évi 8 cm-re minimalizálták a Patkó-vízesés, és pusztán 2,5 cm-re az Amerikai-zuhatag esetében. Ezt két jelentős módon érték el: 1. A folyó ágyának mélyítésével és a vízáramlás irányának elterelésével a központi mederből, és 2. azáltal, hogy nagy mennyiségű vizet tereltek át hidroelektromos generátorokon, ily módon csökkentve a víztömeget, amely a vízesés fölött kifolyik. Ezt a vizet egy, a folyó felső folyásában levő duzzasztó szabályozza, amely 18 zsilipkapuval rendelkezik. Így most csak a turizmus fő idényében engedik a víz teljes tömegét átfolyni a vízesésen.
Kiszámították, hogy a Patkó-vízesés mintegy 53 méter magas és 792 méter széles. Az Amerikai-zuhatag a folyón keresztül mérve 55 méter magas és 305 méter széles. A két vízesésen átfolyó szabályozatlan víztömeget másodpercenként összesen 7,6 millió literre becsülték.
[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]
Kötéltáncosok és szenzációhajhászok
A két leghíresebb kötéltáncos vagy akrobata, aki számtalan alkalommal kelt át a levegőben a Niagara folyó torkolatánál, Blondin és Farini volt.
Blondin leglátványosabb mutatványánál egy vaslemez tűzhelyet vitt magával a kifeszített kötélen, maga elé állította, tüzet gyújtott benne és omlettet készített. Az omlettet kis darabkákra vágta, melyeket leengedett a messze lent várakozó Maid of the Mist turistahajó fedélzetén tartózkodó utasoknak.
Farini — hogy hírnevét senki el ne homályosítsa — egy mosógépet vitt magával a kötélre, letette, vödörben vizet húzott fel a folyóból, és kimosott néhány női zsebkendőt. A zsebkendőket ezután a mosógép függőleges és vízszintes kiszögelléseire akasztotta száradni, majd visszatért kiindulási pontjára, mialatt a zsebkendők lebegtek a szélben.
Szenzációhajhászók hordókba, gömbökbe és másféle tartályokba zárva be magukat merészkedtek a Patkó-vízeséshez, hogy átkeljenek a vízesésen. Bár egyesek túlélték az elszenvedett sérüléseket, sokan megfulladtak, a vízbe fúltak, vagy úgy veszítették életüket, hogy nekicsapódtak a vízesés alján levő sziklatömböknek. Az effajta mutatványokat ma már nem engedélyezik.
[Forrásjelzés]
H. Armstrong Roberts
[Képek a 16., 17. oldalon]
A Patkó-vízesés dübörgő zuhataga egy turistahajó (az előtérben) fedélzetéről nézve feledhetetlen
Az Amerikai-zuhatag (lent) és a Patkó-vízesés (fönt) teljes lélegzetelállító szépségükben
Szikrázó jég és hóréteg veszi körül a vízesést télen
[Forrásjelzés]
Niagara Parks Commission
A Frederick Church által 1857-ben készített festményen megörökített szivárvány
[Forrásjelzés]
Frederick Edwin Church: NIAGARA/Corcoran Gallery of Art, Museum Purchase, 76.15