Egy nap Ázsia legnagyobb állatvásárában

Az Ébredjetek! indiai tudósítójától

CSODÁLATOSAN feldíszített elefántok hátán ülő maharadzsák és egyszerű parasztok által hajtott nagy szarvú ökrök fogata — nos, gyakran lehet ilyen jeleneteket fényképezni itt, Indiában. De hol lehet ezeket a nagy testű és értékes állatokat megvásárolni?

Válasz végett, tarts velünk Szonepurba, Északkelet-India Bihar államába. Ott olyan vásárt láthatunk, amilyet talán sehol a világon másutt nem lehet látni. Ez állítólag Ázsiában, de talán az egész világon is, a legnagyobb állatvásár. Körülbelül két hétig tart, októberben és novemberben.

Lebilincselő esemény

Micsoda nagy tömeg! A nők díszes, fényes szárikba vannak öltözve. Feltűnő a férjes asszonyokon az a piros pont, amely homlokukon a haj elválasztásánál van. Legtöbben kisbabát tartanak karjukban, de ott csimpaszkodik szárijukba egy másik és egy harmadik gyermek is, amint sietve haladnak, hogy férjükkel lépést tartsanak.

Ilyen óriási tömegben azon csodálkozunk, hogyan sikerül megóvni gyermeküket, hogy el ne vesszenek. Persze azért sokan elvesznek. Ahogyan megtudtuk, egyetlen hét alatt 50 gyermek tűnt el, és csak 17 gyermek került elő. Beleborzongunk, ha arra gondolunk, mi történik az eltűnt gyermekekkel, mivel hallhatók olyan hírek is, hogy lelkiismeretlen személyek gyakran elfogják és később koldulásra vagy erkölcstelen életre kényszerítik őket.

Út menti árusító helyek tovább növelik a tumultust, ettől függetlenül, érdekes a tömeg látványa. Az egyik standon pénzérme ellenében egy madárka jön ki a kalitkájából, és felvesz egy kártyát. A szolgálatos személy e kártyából megjósolja az illető jövőjét. Gyors borotválásra van valakinek szüksége? Nos, egyszerűen csak le kell ülnie a borbély elé és ő hosszú, éles borotvájával azonnal simára borotválja az illető szappanhabos képét. Mindössze három perc, és már kész is a borotválás, amely talán különb, mint amit bármilyen modern borotváló készülék nyújthat.

Az utcai standokon széles választékban kaphatók karperecek, amelyeket az indiai nők szívesen viselnek mindkét karjukon. A színeket úgy választják meg, hogy harmonizáljanak szárijukkal. Az ügyes eladó egyik karperecet a másik után csúsztatja le s fel a nők karján, míg végül is megtalálja a megfelelő méretű és fazonú karperecet. Egy tipikus indiai nő egy-egy karján akár egy tucat karperecet is viselhet, s ezek lehetnek üvegből, fémből és műanyagból.

A standokon apró csecsebecséket is árulnak az állatok számára. Végtére is ez állatvásár. Pezsgő üzleti élet folyik itt, ugyanis a falusiak szeretik kicicomázni az állataikat. A díszek között találunk az állat nyakába való gyöngyöket és különböző méretű színes csengettyűket.

De mi az a nagy kiabálás? Egy koldus kiabál! Porosan és összetöpörödve kúszik az úton és tartja oda perselyét a járókelőknek. Tekintettel a nagy tömegre, csoda, hogy el nem tapossák! A vásár ideje alatt az emberek szívesen adakoznak a koldusoknak, így ennek az embernek a perselye már félig van pénzzel. A templom közelében több száz koldus kéreget alamizsnát — sánták, vakok és leprások. Egyesek sorsukat átkozzák fennszóval, mások isteneik nevét hívják segítségül, ismét mások áldást mondanak a jószívű adakozókra.

Sokféle állatot hajtanak ide a vásárra. Az elefántokat kifestik és élénk színekkel díszítik. Mindegyik hátán egy-egy hajtó ül és pattogó parancsszóval ösztökéli állatát gyorsabb vagy lassúbb haladásra azáltal, hogy gyengéden böködi az elefánt füle mögötti részt. Az ázsiai bivalyok magasra tartott fejjel, lassan cammognak, és mit sem törődnek a mögöttük összetorlódott tömeggel.

Az úton persze tehenek és néhány teve is látható. Rengeteg viszont a majom, többnyire hulmánok. Bozontos szemöldökük és pofaszakálluk feltűnő. A szárnyasok repertoárja is nagy, kezdve a díszes páváktól és papagájoktól, a hosszú farkú törpe papagájokig és galambokig. Közelről és messszi távolból érkeznek a vásárra.

Néhány különleges látnivaló

A színes látnivalók közé tartoznak a Pandzsábból érkező díjnyertes tehenek. Némelyik tehén tejhozama naponta kétszer 25 liter. Meg kell hagyni, valóban szép tehenek! Sokan csakis azért jönnek el, hogy ezeket megszemléljék, másokat viszont komoly vásárlási szándék hoz ide. Amikor üzletkötés történik, a tulajdonos ezt kiáltja: „Bolo Hariharnath Ki!” — ezzel köszöntve a helyi istenséget, mire a tömeg egyetértően ráfeleli: „Jai.” Egy indiai tehén ára átlagosan 3000—5000 rúpia között mozog, de a díjnyertes külföldi tehénfajták 20 000 és 40 000 rúpia között lelnek gazdára.a

Az idén mindössze 15 teve várt eladásra a vásáron. Ezek a „sivatagi hajók” egyenként 5000 rúpiába kerülnek. Hosszú órákon át képesek kitartóan dolgozni, miközben útjukon eltűrnek hideget, hőséget, szomjúságot és éhséget. A tevék szekerek és ekék vontatására vagy kútkerekek hajtására is használhatók, tehát olyan munkára, amelyre rendszerint ökröket szoktak befogni.

A legnépszerűbb állatok persze az ökrök vagy tulkok. Szinte kizárt, hogy ne találkozzunk össze az indiai utakon ilyen teljesen megbízható ökörfogatokkal, amelyek a gazdálkodók áruit és családtagjait szállítják a városba. Egy vállalkozó szellemű eladó ezt a táblát tette ki rájuk: „Szupersztár ökrök.” De úgy is néznek ki! És hogy ne merjen senki arra gondolni, hogy meglopja vagy becsapja az eladót, ott van kéznél két díszes puska is. Egy szupersztár ökör ára 35 000 rúpia!

Ezután a nyerítő paripák vonják figyelmünket magukra. Micsoda pompás állatok! Egyesek hátaslovak, a lovasrendőrség és a katonaság számára, mások viszont lóversenyre alkalmasak. De találhatók itt hintóba fogható vagy lovaglásra alkalmas pónilovak is. Az egyik karámban rézfúvósok játszanak egy idomított ló örömére, amely ütemes lépésben táncol a zene hangjaira.

Ezután abba az irányba indulunk, ahonnan az elefántok hangos trombitálása hallatszik. Ott, a mangóliget közepén, mintegy 250 elefánt található. Micsoda fenséges jószágok! Egész Indiából és Nepálból jöttek. Nyugtalanoknak látszanak, feltehetőleg a tömeg miatt és azért, mert sok magukfajtával vannak együtt.

Itt találkozunk Harihar Prasaddal, a 25 éves elfántbikával, aki vadul harsog. Gazdája, Gangabux Singh éppen most adta el 70 000 rúpiáért. Figyelembe véve a napi árat, ugyanis egy kiváló elefántért 130 000 rúpiát is elkérnek, ez nem is nagy összeg. De Harihar kissé nehezen kezelhető.

Hariharnak 22 napig kellett jönnie, hogy ideérjen a vásárba. Most gazdája szomorú, hogy meg kell válnia tőle. De az üzlet az üzlet, és az érzelmi szálakat el kell szakítani. Gazdája most arra kíváncsi: Harihar is olyan szomorúan veszi-e majd tudomásul, hogy meg kell válnia régi elefánthajcsárától (idomárától). Amikor az új elefánthajcsár megpróbálta kezelésbe venni, elszakította kötelékeit, úgyhogy meg kellett láncolni.

Lecsendesítése és az új elefánthajcsárhoz való zökkenőmentes hozzászoktatása végett, előző gazdája elkísérte őt új otthonába. Ott viszont mindkét elefánthajcsár együttes erővel próbálja majd annyira betörni, hogy Harihar megszokja új gazdáját, és a gazda is kiismerje az állatot. Ahogy megtudtuk, új gazdája nem kívánja sokáig magánál tartani Harihart. Valószínűleg visszaviszi Szonepurba és egy év múlva újból eladja.

Lehetséges, hogy Harihart a radzsaszthániak fogják megvásárolni, hogy egy eldugott távoli helyen templomi elefántként szolgáljon. Itt majd feldíszítik és ő fogja húzni a templomi szekeret. De az is lehet, hogy szálfát fognak vele hordatni Andaman- és a Nicobar-szigetek távoli őserdeiben, jó messze kint a Bengáli-öbölben.

Nagy múltja van a vásárnak

Bár úgy tűnt, senki sem tudja biztosan megmondani, mikor és hogyan kezdődött el Szonepurban ez az állatvásár, annyi azért kiderült, hogy már ‘Alamgīr mogul császár uralma alatt (1658—1707) is jó hírű vásár volt. Rajeshwar Prasad Singh, helyi földesúr azt mondja, hogy családja már 1887 óta rendszeresen bérbe vesz ebből a vásárterületből lóvásár lebonyolítása céljából. A XIX. századtól kezdve a brit uralom alatt az indigó-cserje ültetvényesei jöttek itt össze, és a vásár idején vízilabdatornát, lóversenyeket és táncversenyt rendeztek.

A pompás kísérettel a vásárra érkező és különleges sátrakban lakó maharadzsák további színfoltjai voltak egykor a vásárnak. Mégis mindaddig, amíg igény mutatkozik az állatvásárra, meg fogják rendezni a szonepuri vásárt. Igazán boldogok voltunk, hogy eltölthettünk egy kevés időt ebben a minden más vásártól annyira elütő vásárban, ahol a sokféle állat jelenti a fő látnivalót.

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

A vásárlátogatók feldíszített paripákban gyönyörködhetnek

[Kép a 24. oldalon]

Harihar Prasad, miután elkelt