Amikor egy sziget megmarad szigetnek
„ÖNMAGÁBAN senki sem egy sziget” — írta John Donne XVII. századi költő. Ez annyira igaz, hogy valójában még a szigetek sem maradnak meg mindig szigeteknek. Ennek egyik találó példája Tírusz, az ősi szigetváros. Nagy Sándor figyelemre méltó bibliai jövendölést teljesített be, amikor töltést épített ahhoz a szigethez és elpusztította annak büszke városát. Az elmúlt évszázadokban ez a töltés eliszaposodott, s a szigetből félsziget lett.
Franciaországban a Mont-Saint-Michel szigetet is az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti szigetjellegét. A két francia megye Bretagne és Normandia határán találjuk a Mont-Saint-Michelt, a kicsiny szikláshegyet, amelynek tövében egy kis falucska van, a hegy csúcsán pedig egy erődszerű apátság foglal helyet. A dagály járta öböl óriási sima hegyfalaiból mint valami piramis emelkedik magasba az apátság, amely évszázadok óta csalja ide a turistákat. S azóta, hogy a VIII. század elején egy püspöknek állítólag megjelent „Szent” Mihály, a zarándokok tömegei özönlöttek a templomhoz, majd később a templom helyén épült monostorhoz. Az idő múlása nem volt mindig kegyes e helyhez. A tovatűnő évszázadok tanúi voltak, amint tűzvész pusztította, háborúk ostromolták, a francia forradalom idején bezárták, börtönnek használták, majd végül a múlt században helyreállították, amikor is visszanyerte a bástyáját és a csúcsos tornyát is.
Hosszú ideig a tenger látszott a legveszélyesebb ellenségnek. A hegyet olykor a Tenger Irgalmától Függő Saint-Michel-nek nevezték. Évszázadokon át a zarándokok csak az apály idején gyalogosan tudtak átkelni a szárazföldről ide, de mindig vigyázni kellett az alattomos folyós homokra. Az emelkedő dagály újabb veszélyt jelentett — ilyenkor szokták azt mondani az emberek, hogy jön a dagály, mint ha lovon vágtatna!
A Mont-Saint-Michel legnagyobb ellenségévé azonban nem a tenger, hanem a szárazföld lett. Az 1870-es években egy 900 méteres töltést építettek, amely végre összekötötte a szigetet a szárazfölddel. Ettől kezdve a dagály nem árasztja el az öblöt, ahogyan azt régen tette, így homok rakódik le a hegy körül. Ma már csak a legnagyobb dagály borítja be a sziget sziklás gátjait. Rengeteg munkát fordítanak arra, hogy ezt a jelenséget kiküszöböljék, nehogy a híres hegy végül félszigetté váljék, miként Tírusz, vagy puszta gránit-nyúlvánnyá váljék egy hatalmas száraz tengerparton.