Vasúttal Európa csúcsára
Az Ébredjetek! svájci tudósítójától
A TIZENKILENCEDIK század emberének kedve szottyant meghódítani a természetet. Elsőnek a svájci Alpokat jelölte meg. Évszázadokon át annak jégtől és sziklától csipkézett félelmetes csúcsai tiszteletreméltó távolságban tartották az embert — de ettől kezdve immár nem. Az 1800-as évek elején a hegymászóknak sikerült felkapaszkodniuk a 4158 méteres Jungfraura. Bár nem a legmagasabb, minden bizonnyal az Alpok leglátványosabb helyeinek egyike.
Az 1800-as évek végére számos vállalkozó szellemű ember kezdett azon tűnődni, hogyan tehetnék ezt a csúcsot hozzáférhetővé egy maréknyi merész hegymászónál több ember számára. Nemsokára megszületett a csúcsra vezető vasút építésének az ötlete.
Egy merész vállalkozás
A vasútépítés egy ilyen magas helyre óriási feladat volt, különösen az akkor rendelkezésre álló korlátozott technológiával. A svájci kormány számos javaslatot mérlegelt azt illetően, hogyan lehetne mindezt megvalósítani, és Adolphe Guyer-Zellernek, egy zürichi iparosnak a terveit választotta. Neki először egy tudományos expedíciót kellett megszerveznie a magas Alpokba, annak bebizonyítására, hogy a munkások és a turisták kibírják azt a magasságot.
Terveihez merített a Wengernalp vasút megoldásaiból, amely már összekötötte a Jungfrau alatt levő Lauterbrunnen és Grindelwald alpesi völgyeit. Hogy meghosszabbítsa a csúcsra vezető pályatestet, Guyer-Zeller egy 7 kilométeres alagútat tervezett építeni felfelé az Eiger és Mönch belsejében, a Jungfrau híres szomszédcsúcsaiban. Így a pályatest védve lenne a külső kegyetlen időjárástól.
A munka 1896 júliusában kezdődött. Két évet vett igénybe, hogy befejezzék az első szakaszt a szabadban, Kleine Scheideggtől Eigergletscher állomásig, ami csak 2 kilométer távolság. A következő feladat az volt, hogy megkezdjék a fúrást az Eigeren át. Amint közeledett az 1898—99-es tél, néhány száz alagúti munkás felkészült arra, hogy a hótömeg majd teljesen elvágja őket a külvilágtól.
Az alvóhelyek a munkások számára és raktárhelyek az élelmiszernek szinte egy egész falut kitettek. Több száz tonna élelmiszert, építőanyagot és tüzelőanyagot kellett elraktározni. Az ellátmánynak ki kellett tartania addig, amíg a Wengernalp vasút a tavasz vége felé újra közlekedhet.
A munkások 24 órán át fúrtak háromszor nyolcórás műszakban. A szikla átvágásának azonban megvolt az ára. Hat munkás meghalt egy szörnyű aknabalesetben. Az alagútfúrók 1899. március 7-én mégis elérték a második szakaszt, Eigerwand állomást. Az állomás ablakaiból láthatták a most már 4,3 kilométerre mögöttük levő Kleine Scheidegget és messze alatta a Thuni-tavat.
Váratlan akadályok
1899. április 3-án a tervet nagy csapás érte, ugyanis Adolphe Guyer-Zeller hirtelen meghalt. Fiainak a vezetése alatt azonban befejezték a következő szakaszt, a 3160 méter magasan levő Eismeer állomást. 1905 júliusában nyitották meg.
A következő években lassú volt az előrehaladás. A kimerítő élet abban a barátságtalan környezetben felőrölte a munkások idegeit és meggyengítette erejüket. Mindazonáltal 1912. február 21-én a Jungfraujoch szikláján keresztül átrobbantották az utolsó alagútat (ez azt jelentette, hogy létrejött a Mönch és Jungfrau közötti gerincben a „Jungfrau összekötő”). Lélegzetelállító panoráma nyílt meg — hófödte csúcsok és alázuhanó gleccserek, mélykék égbolt, és mindez a csillogó napsütésben fürdik.
Európa legmagasabban levő vasútállomását, a 3454 méter magasságban és a kiindulási ponttól számítva 9,3 km-re levő Jungfraujocht 1912. augusztus 1-jén avatták fel. Az eredeti elképzelést, hogy elérjék a Jungfrau (700 méterrel magasabban levő) csúcsát, el kellett vetni — főleg a költségek miatt és azért, mert ott fenn nincs hely a várhatóan odalátogató tömeg számára. A létesítmény már ötmillió svájci frankkal meghaladta a tizmillióra előirányzott költségeket. A létesítmény a beütemezett 7 év helyett 16 évet vett igénybe.
Ha ellátogatsz a Jungfraujochra
Készülsz ellátogatni a Jungfraujochra? A Jungfrau vasút Kleine Scheideggtől kevesebb mint egy óra alatt elvisz téged Európa csúcsára. Rövid megállások lehetővé teszik számodra, hogy kitekints Eigerwand és Eismeer állomásainak ablakain. Ha felérsz a csúcsra, a ritka levegő abban a magasságban arra kényszeríthet, hogy először lassan mozogj, amint meglátogatod a tudományos kutatóállomás kiállítási termét, vagy megtekinted a Jégpalotában kiállított szobrokat. A felvonóval eljutsz az Aletsch gleccserre néző Sphinx teraszra. Talán módod lesz kutyaszánon is utazni.
Ha megéhezel vagy megszomjazol, találsz egy éttermet, amely minden kívánalomnak és ízlésnek megfelel. De a legjobbat ingyen kapod: A Teremtő kezemunkájának csodálatos látványa, amelyet feltehetően sem a homály, sem a felhők nem tesznek tovatűnő látvánnyá. A táj valóban a teremtés remekműve. Mi piciny szemlélődők csak tisztelettel és csodálattal szemlélhetjük azt.
[Kép a 24. oldalon]
Jungfraubahn (Jungfrau vasút)
[Ábra/kép a 25. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
A Jungfrau vasúttal megtett út:
1. Kleine Scheidegg (a szabadban);
2. Eigergletsher (a szabadban);
3. Eigerwand (alagútban);
4. Eismeer (alagútban);
5. Jungfraujoch (alagútban)