Ha én le tudtam fogyni, másoknak is sikerülhet!

GYŰLÖLÖD-E a fürdőszobamérlegedet? Nos, én gyűlöltem. Emlékszem, tavaly milyen undorral tekintettem a skálájára, amint a mutató megint magasabbra ugrott és egy nagyobb súlyt, majdnem 110 kg-ot mutatott. ’Súlyosabb vagyok, mint a nehézsúlyú világbajnok és nehezebb mint sok hivatásos amerikai futballista — gondoltam magamban. Ez több mint nevetséges. Ez már kezd veszélyessé válni!’

Lehet, hogy ismersz olyanokat, mint én — aki ülőmunkát végző hivatalnok, középkorú férfi vagyok, aki fiatal korában rendszeresen sportolt, most azonban kiterjedt újságolvasási küzdelmei között folytat csak néha görcsös tornagyakorlatokat. A vérnyomásom határvonal magasságú, a koleszterinszintem „kissé” magas, a súlytöbbletem 20 kg, és én még mindig azt hiszem, hogy a probléma nem is olyan komoly.

Nos, a probléma igazán komoly. Naponta halnak meg szívroham következtében éppen olyan emberek, mint én — egy egész sereg ember kap szívrohamot. Könnyen idézhetnék itt statisztikát a minden egyes többlet kilogrammal járó veszélyeket illetően, de a probléma nem statisztikai jellegű. A problémát — kertelés nélkül kimondom — az özvegyek és az árvák jelentik. A problémát az én két kislányomhoz hasonló gyerekek jelentik, akik akkor apukájuk nélkül nőnek fel.

Gondolkodjatok csak el rajta, apukák!

Amikor elhatároztam, hogy lefogyok, eszembe jutott a kiváló információ az Ébredjetek! 1989. május 22-i (angol) számában megkezdett sorozatból: „Elveszett csata-e megkísérelni a fogyást?” Különösen az a része keltette fel a figyelmemet, amelynek a címe: „Négy győzelemre vezető módszer” a pocak ellen folytatott küzdelemben. A négy javasolt mód a következő: 1. megfelelő táplálék, 2. megfelelő időben, 3. megfelelő mennyiségben, 4. megfelelő testedzés kíséretében.

Írd és mond, ezek az irányelvek hatásosak! Miután megfogadtam őket, 30 kg-ot fogytam; ha te is megfogadod őket, te is lefogyhatsz. Miközben fogyókúráztam, rájöttem néhány dologra, amelyeket te is hasznosnak találhatsz.

A fogyás az agyban kezdődik

Legtöbbünkre, akik túlsúlyosak vagyunk, a többletsúly lassanként rakódott ránk, néhány kiló évenként, gyakran, amikor a 30-as éveinkben jártunk. Időről időre diétázni kezdünk és le is adunk pár kilót, csak azért, hogy aztán kamatostul újra felszedjük. Amikor ez velem is megtörtént, egyfajta beidegződött tehetetlenséget eredményezett nálam — olyan érzést, hogy úgysem segít semmi, akkor hát minek próbálkozzam?

Ennek a beidegződött tehetetlenségi ciklusnak azzal vethetsz véget, ha diétázni kezdel; nem, nem a derék karcsúsításával, hanem az agyadban, megváltoztatva az ételről alkotott felfogásodat. Ez talán könyörtelen becsületességet kíván részedről, enélkül azonban a diétád már kezdettől fogva halálra van ítélve.

Az én esetemben, amikor egy héten át tudatosan figyeltem, hogy mit eszem és iszom, megnyílt a szemem. Igaz, étkezésekkor általában mértéktartó voltam, de az esténkénti szüntelen nassolás tönkretette azt a haladást, amit napközben önuralommal elértem. Amikor végül összeadtam a vacsora után elfogyasztott sajt, dió, földimogyoróból készült vaj és sütemények kalóriaértékét, igen meglepődtem. S amire még rádöbbentem: ezek mind töménytelen mennyiségben tartalmaztak zsírt és cukrot. Beláttam, nekem egyetlen diéta sem használ, hacsak az esti nassolásról le nem mondok. Ugye ismerősen hangzik ez?

A következő fájdalmas felismerés számomra az volt, hogy nem tudok tartósan leadni a súlyomból, hacsak nem zárom ki az étrendemből a szeszes italokat. Nemcsak az a baj, hogy a szeszes italoknak magas a kalóriaértékük és könnyen átalakulnak zsírrá, hanem nekem egy pohárka bor is elég esténként ahhoz, hogy meggyengítse az önuralmamat, valamint azt az elhatározásomat, hogy esténként nem nassolok. Egy pohárka bor nekem igazából nem csak egy pohárka bor. Számomra úgyszólván hat sütemény és egy kis tálka dió elfogyasztásával jár együtt! És ekkor felfedeztem, hogy a gyógynövényteák kitűnően pótolják a szeszes italt! Most, hogy már elértem a magam elé célként kitűzött súlyt, még mindig kevesebb alkoholt iszom, mint azelőtt.

Ezek a becsületes felmérések meggyőztek két erőteljes irányvonal értékéről étrendem fogyókúrás periódusában.

1. Kerüld az esténkénti nassolást!

2. Kerülj minden szeszes italt!

Ismerd meg a diétádat meghíúsító ételeket!

Van a franciáknak egy mondásuk: En mangeant, l’appetit vient, ami azt jelenti: minél többet eszel, annál éhesebb leszel. Sokunk számára ez szó szerint igaz. Talán nem is érzünk éhséget, amikor kedvenc ételünk mellé leülünk, de amint enni kezdünk, valami hirtelen megváltozik a bensőnkben, és nyomban úgy érezzük, hogy éhhalál fenyeget. Így azután jól megtömjük a bendőnket, amíg minden étel el nem fogyott, vagy négyszer is merítünk a tálból, amíg végül sajgó bendőnk kegyelemért nem könyörög. De hát mi történt?

Az én esetemben a nehézséget a kenyér, különösen a házikenyér jelentette. Hosszan tűrő feleségemnek, aki nagyon finom kenyeret készít, bizonyos ideig abba kellett hagynia a kenyérsütést. Csak egy férfi tud ekkora kísértésnek ellenállni! Nálad a nehézséget talán a csokoládé vagy valami más jelentheti. A lényeg az, hogy ismerd meg az ellenségedet. Írj egy listát azokról az ételekről, amelyek fogyasztásától még éhesebb leszel, és kerüld ezeket. Hisz bőséges a választék egyéb ételekből is. Úgy találtam, hogy a saláták és a párolt zöldségfélék jó ízűek és telítő hatásúak anélkül, hogy fokoznák az étvágyamat.

Túljutás a nehezén

A yo-yo diétázás — a fogyás csak azért, hogy aztán újra rárakódjanak az emberre a kilók — naív emberek szórakozása, ami csakis arra jó, hogy meggazdagítsa a diétából anyagi hasznot húzó vállalkozókat, akik a legtöbb fejlett nyugati országban ugyancsak jól megélnek belőle. Miután már kivettem a részemet a yo-yo diétából, eltökéltem magamban, hogy most másképp lesz. No, de hogyan?

Ne szégyenkezz, kérj segítséget! Beszélj az orvosoddal! Keress olyan embereket, akik hétről hétre dicsérettel jutalmaznak meg téged, amint a fölösleges kilók eltűnnek rólad! Lehet ez egy barát, aki szintén diétázik, egy családtag, vagy egy fogyókúrával foglalkozó jónevű klinikán azonos célért fáradozó emberek. A csapatmunka és az erősítésként szolgáló bátorítás segíteni fog neked, hogy túljuss a nehezén — túl légy azon a ponton, ahol korábban a fogyásért tett erőfeszítéseid kudarcot vallottak. Ekkorra már jobban érzed magad és az emberek bókokkal kezdenek elhalmozni az előnyösen megváltozott külsőd miatt. Ettől a ponttól kezdve a pszichológiai tényezők már a te oldaladon állnak ahelyett, hogy ellened lennének.

Egy további megoldás, ami segít túljutni a fogyókúra nehezén, az olyan diéta bevezetése, amely ésszerű és nem kelti benned az éhenhalás és a böjtölés érzetét. A legjobb diétára vonatkozó tanácsok, amelyekhez a megfelelő táplálékot illetően hozzájutottam — úgy gondolom — csakis azokra a szempontokra támaszkodtak, amelyeket az Ébredjetek! 1989. május 22-i száma [angolban] taglal. Reggelire fogyókúrás diétám alacsony zsírtartalmú zab- és kukoricapelyhet tartalmazó műzliből, vagy diétás teasüteményből és egy fél grépfrútból áll, ebédre tekintélyes adag saláta kis mennyiségű zsírt tartalmazó salátaöntettel, vacsorára pedig párolt zöldségfélék sovány hússal; kenyér vagy desszert nélkül. 1200—1500 kalória naponta szigorú diéta, de drákóinak aligha nevezhető. Egy alma kapóra jön tízóraiként, és azon ritka alkalmakkor, amikor a gyomorkorgást már nem lehet elnyomni, minduntalan egyik titkos fegyveremhez fordulok, a diétázó egy csodálatos titkához, amelyről neked is tudomást kell szerezned.

Titkos fegyverek

Hogy mi az a titok? Egy olyan anyag, amely számodra jó, majdnem azonnal megtölti a gyomrodat, nincs semmi kalória értéke, és még olcsó is! A víz. Elképesztő, hogy napi hat–nyolc pohár víz, milyen segítséget jelent azon a téren, hogy siker koronázza a diétádat. Amint a tested tudomásul veszi, hogy a gyomorkorgásra egy pohár víz az eltökélt válaszod, a korgások elmaradnak. És nekem a víz volt az, ami minden másnál jobban segített, hogy legyőzzem az élethossziglan tartó szokásomat, az esti nassolást.

A súlyunk feletti hoszú lejáratú ellenőrzés további titkos fegyvere a rendszeres testgyakorlás. Persze mindenki hallotta már, hogy a testgyakorlás segít a fogyásban, akkor hát mi a titok benne? Nos, ebben az esetben a titok abban az erkölcsileg felemelő érzésben rejlik, amelyet a jobb közérzetből és a jobb megjelenésből nyersz. Ez a jutalom több, mint kárpótlás azért, hogy bizonyos ételekről lemondtál. Segít, hogy folytasd a diétát és még csak ne is érezz irigységet, amikor körülötted mindenki csokoládéhabot eszik, te pedig fagyasztott szőlőt majszolsz.

A diéta és a testedzés tökéletesen kiegészítik egymást. Azért, mert fogyókúrázol, még nem kell betegnek kinézned. A rendszeres testgyakorlás egészséges színt kölcsönöz az arcodnak, izmaid pedig megerősödnek. Az igazat megvallva, az izmaim állapotában bekövetkezett előnyös változás azt az illúziót keltette másokban, hogy gyorsabban fogyok, mint ahogyan igazában fogytam! Rájöttem, hogy olyan sportot kell találnom, amelyet egy partnerrel közösen űzhetek, mint például a teniszt, és ezt olyan tornagyakorlatokkal kell kombinálnom, melyeket egyedül és bármikor végezhetek, mint például a súlyemelést. Annyival eredményesebbnek tüntette fel a testgyakorlás a diétát, amennyivel eredményesebbnek tüntette fel a diéta is a testgyakorlást, mivel a tíz éve petyhüdt izmaim most erőtől duzzadóan feszültek. Amint súlyom 110 kg-ról 80 kg-ra csökkent, már kezdtem felkészülni arra, hogy összemérjem az erőmet néhány egészséges helybeli tinédzser erejével, vajon kiállják-e a próbát!

Ha valaki oly hosszú időn keresztül cipel akkora túlsúlyt mint én, talán megszokottá válik számára, hogy terheltnek és elnyűttnek érezze magát, amikor reggelenként felkel, naphosszat csak vonszolja magát, esténként meg kényelmes karosszékben szendereg. Ha valaki 20—30 kg többletsúly terhét hordja, az olyan, mintha egész életén át súlyos láncot cipelne magán, melyhez nehéz fémgolyó van erősítve! A szó szoros értelmében már nem emlékeztem rá, milyen érzés is reggel kipattanni az ágyból lelkesedve a felkelésért, tudva azt, hogy még több energiával is rendelkezem, mint amire az egész napi tevékenységeimhez szükségem van. Most már tudom.

A háború, mely soha nem ér véget

Amikor eléred azt a súlyt, melyet célként magad elé kitűztél, úgy érzed, megnyertél egy véget nem érő csatát. Jóllehet az első csata talán véget ért, de az igazi háború éppen csak, hogy elkezdődött. Nekünk középkorúaknak és ülő foglalkozásúaknak, mindig rajta kell tartanunk a fél szemünket azon, hogy mit eszünk, ha azt akarjuk, hogy a nagy küzdelmek árán leadott kilók ne rakódjanak újra ránk. A megoldás kulcsa tehát ez: úgy gondolj a diétádra, mint egy egész életre szóló programra. Persze lehet módosítani rajta: tartod a súlyodat fogyás helyett, de a diétás életmód igazában soha nem ér véget. Ha visszatérsz a korábbi táplálkozási szokásaidhoz, akkor súlyod ismét a régi lesz.

S ha a célként kitűzött súlyt elérted, miért ne ünnepelnéd meg ezt azzal, hogy új ruhákat szerzel magadnak? Aztán vedd fontolóra azt is, hogy megszabadulsz a régi ruháidtól. Ha puszta óvatosságból megtartod azokat a régi, lötyögős ruhákat, az már azt jelenti, hogy eleve sikertelenségre számítasz. Ne hordj túl bő öltözéket, ez aztán rögtön felhívja a figyelmedet arra, ha nem kívánatos centiméterekkel szűkebb lesz számodra a ruha. Bár a súlyszintet tartó diétád változatosabb lesz, mint a fogyókúrázási diétád, a zsírszegény és a kevés cukortartalmú ételek fogyasztására azonban feltétlenül állandó jelleggel, egész életre szóló elhatározással állj át. A rendszeres testedzést se hagyd abba. Ez segít hozzá, hogy mindig jól érezd magad. (Beküldött cikk.)