Az égbolt igáslova
Az Ébredjetek! dél-afrikai tudósítójától
„KÖRÜLBELÜL két órája repültünk. A motor fordulatszáma hirtelen csökkenni kezdett — ez volt az első jele annak, hogy motorhiba van. Azonnal emelkedni kezdtem, arra használva a megmaradt fordulatszámot, hogy a lehető legnagyobb magasságot érjem el, mielőtt a motor leáll. Amint eljutottunk az elérhető magasságba, a kuplungház szétesett és darabokra hullott körülöttünk a levegőben.
Azonnal meredeken leszálló állapotba hoztam a helikoptert, körülbelül 90 km/ó állandó haladási sebességet tartva. Már átvizsgáltam a terepet, és most egy kis tisztás felé tartottam könnyed siklórepüléssel.
Tizenöt méterrel a talaj felett kissé felfelé billentettem a helikopter orrát, hogy lassítsam a gép leszálló sebességét, majd földet érve, mintegy 1,5 métert csúsztunk egy donga [kiszáradt folyómeder] felé.”
Mindez alig egy perc alatt történt. Igaz, a helikopterek tönkremennek a kényszerleszállás végső szakaszában, de amint ebből a valós tapasztalatból is látható, nincs minden veszve, ha a motor felmondja a szolgálatot. Ez a pilóta sikeresen hajtott végre egy siklórepülést, miközben a leállt légcsavar még pörgött a levegő hatására — sokszor gyakorolta már épp ilyen kényszerhelyzetre való felkészülés közben.
Annak ellenére, hogy milyen biztonságos és sokoldalú a helikopter, sokan még sohasem utaztak rajta. Talán te is idegenkedsz attól, hogy rövid helikopterutazást tegyél. De talán szívesen megtudnál egy-két dolgot ezekről a szokatlan repülő masinákról.
Hol kezdődött?
Leonardo da Vinci volt az első, aki 1483-ban függőlegesen repülő gépezetet tervezett, egy léghajót használva a felemelkedéshez. A repülőmérnökök azonban sajnos azt mondják, hogy az általa tervezett eszköz nem képes repülni! Mindazonáltal a függőleges repülés továbbra is foglalkoztatta a feltalálókat. Ezt csak viszonylag nemrégiben valósították meg sikeresen.
A spanyol Juan de la Cierva 1923-ban, 27 éves korában sikeresen repítette fel szélmalomszárnyas repülőgépét a spanyolországi Getafében. A rendszer, amit ő tervezett, sokban járult hozzá a helikopter elmélet előbbreviteléhez. Később egy orosz származású tervező, Igor Szikorszki nagyobb előrehaladást ért el az 1939 és 1941 közötti időszakban az általunk ma ismert helikopter területén. De mi a titka annak, hogy a gép fel tud emelkedni a levegőbe?
Hogyan repül?
A szabványos, rögzített szárnyú repülőgépet elsősorban a kifutópályán elért sebesség emeli a levegőbe. Amikor eléri a megfelelő sebességet, a szárnyon átsikló levegő elegendő erőt fejleszt ahhoz, hogy legyőzze a repülőgép súlyát és a levegőbe emelje a gépet. Egy helikopter esetében azonban a felemelkedést a szárnyakhoz hasonló forgó légcsavarszárnyaik teszik lehetővé. Így a helikopter előrehaladó mozgás nélkül emelkedhet fel. Ennek érdekében a légcsavarszárnyaknak egy bizonyos szögben bele kell vágniuk a levegőbe — ezt állásszögnek nevezik —, hogy érezhető felhajtóerőt hozzon létre. A pilóta változtatni tudja a légcsavarszárnyak állásszögét vagy hosszdőlését egy közös hosszdőlés-kormányrúdnak nevezett karral. Amikor a légcsavarszárnyak által fejlesztett felhajtóerő meghaladja a helikopter súlyát, vagyis legyőzi a gravitációs erőt, a helikopter felemelkedik. A felhajtóerő csökkenése a gép leereszkedését idézi elő.
A rotortárcsa megdöntésével a helikopter kimozdítható lebegő helyzetéből. Ez a tárcsa az a képzeletbeli felszín, amely mellett forgásuk közben elsuhannak a légcsavarszárnyak. A rotortárcsa előredöntésével nemcsak a lefelé irányuló levegőt kényszerítik arra, hogy fölemelje a helikoptert, hanem a kissé hátrafelé irányulót is, hogy előretolja azt. (Lásd a lenti ábrát.) Így a helikopter bármely irányba elmozdítható, oldalirányba, sőt hátrafelé is, pusztán a rotortárcsa kívánt irányba történő megdöntésével. Az ezt végző vezérlés a pilóta jobb kezében van és vezérlőfogantyúnak vagy körben mozgó botkormánynak nevezik.
Van egy másik feladat, amelyet meg kell oldani, mielőtt fölemelkedünk a földről — a fő rotor által okozott forgatónyomaték ellenhatása. Mi a „forgatónyomaték ellenhatása”? Képzeld el, amint egy fejed feletti csavart próbálsz meghúzni egy nagy csavarkulccsal, mialatt egy görkorcsolyán állsz. Ahogy a csavarkulcsot elfordítod az egyik irányba, tested az ellenkező irányba fordul. Ez a mozgás tudományos törvény szerint történik, mert minden cselekménynek van azonos és ellentétes visszahatása. A helikopter esetében, amint a motor az egyik irányba hajtja a rotort, a repülőgép az ellenkező irányba igyekszik pörögni. A legszélesebb körben alkalmazott eljárás ennek a kiegyenlítésére egy nyomaték-kiegyenlítő farokcsavar, vagyis egy kis propeller a farokra erősítve. A pilóta két kormánypedállal tudja növelni vagy csökkenteni a farokrotor vonóerejét, és így tudja irányítani a helikopter mozgását.
A végső irányítás, amelyet figyelembe kell venni, a szabályozószelep. A pilótának állandóan figyelnie kell a motor fordulatszámát, valahányszor a vezérlő berendezést használja, és szükség esetén korrigálni a szabályozószelepet. A fordulatszámláló állandó figyelése figyelmeztette a cikk elején említett pilótát a motor esetleges hibájára, még mielőtt az teljesen felmondta volna a szolgálatot. A modern gázturbinás helikopterekben e munkák nagy részét lecsökkentette a motor sebességét vezérlő rendszer bevezetése.
Időmegtakarítás — és életmentés!
A helikoptert helyesen nevezik az égbolt igáslovának. Például 1979 augusztusában egy heves vihar szétszórta az angol Fastnet vitorlásversenyt. Tizenöt ember halt meg e versenyben, amit ’a vitorlázás történetének legszörnyűbb baleseteként’ jellemeztek. Ez a szám több lett volna, ha egy helikopter legénysége nem vett volna részt a mentési munkában. Egy akció közben a pilótának figyelnie kellett az illetőt körülvevő hullámokat, és hol fel, hol le kellett mozognia a gépével, nehogy nekiütődjenek a hullámok. Egy újságbeszámoló úgy írta le ezt, mint egy játék „élet-halál bakugrást a 13 méteres veszélyes hullámtarélyok között”.
A dél-afrikai Jóreménység foka körül elhaladó óriási tartályhajók anélkül kaphatnak új ellátmányt, pótalkatrészeket, sőt cserélhetik ki a legénységet helikopter segítségével, hogy behajóznának a kikötőbe. Ez azonban nagyon bonyolult manőver. A pilóta lebegő helyzetbe hozza a helikoptert a fedélzet felett, miközben ráhangolódik a tankhajó csökkentett haladási sebességére. Majd összhangba kell hoznia gépét a hajó himbálódzásával úgy, hogy olyan finoman szálljon le, amennyire csak lehetséges.
Mihez hasonlít a helikopterutazás?
Azok számára, akik szeretik a repülést, a helikopterrel való manőverezhetőség páratlan izgalmat nyújt, a motoros repülés más formáihoz viszonyítva. Elbűvölő élmény lebegni, hátrafelé vagy oldalt haladni, vagy körülbelül fél méterrel a talajszint felett 360 fokban átfordulni. Mivel felszálláskor nincs nekifutás, ez nagyobb biztonsággal tölti el a helikopteren utazókat; repüléskor pedig az ember hamarosan belemerül a vidéki tájba, különösen akkor, amikor talajszinthez egészen közel siklik.
A repülni tanuló pilóták először nehéznek találják a helikopterrepülést, mivel az irányítókarok nagyon érzékenyek, és a helikopter kevésbé stabil, mint a rögzítettszárnyú repülőgép. De ha egyszer megtanulták, szórakoztatónak és könnyűnek találják a repülést, talán azért, mert egyszerűbb vele fel- és leszállni, mint a repülőgéppel.
A helikopter napjainkban igen fejlett gépezet — az égbolt valódi igáslova. Igaz, Jehova néhány repülő teremtményével — például a szitakötővel és a kolibrivel — összehasonlítva ügyetlennek tűnhet. Ennek ellenére csodálatra méltó gép. S most, hogy egy kissé többet tudsz róla, talán szívesen repülnél vele egyet!
[Kép a 12. oldalon]
A Leonardo da Vinci által tervezett függőlegesen repülő szerkezet
[Forrásjelzés]
Bibliothèque de l’Institut de France, Párizs
[Kép a 12. oldalon]
Helyközi repülőtér
[Kép a 13. oldalon]
RAF tengeri mentés
[Forrásjelzés]
A londoni Védelmi Minisztérium engedélyével
[Kép a 13. oldalon]
A rendőrség is alkalmaz helikoptereket
[Ábrák/képek a 13. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
A vezérlőfogantyú ellenőrzi a rotortárcsa szögét, ami a repülés irányát határozza meg
Rotortárcsa
Lebegő helikopter
Hátrafelé repülés
Előrefelé repülés
Közös hosszdőlés-kormányrúd
Vezérlőfogantyú
Kormánypedálok