Afrikai játékok szabadon választott stílusban
Az Ébredjetek! Sierra Leone-i tudósítójától
Egy kisfiú, csupán egy kifakult rövidnadrágot visel, fel s alá járkálva húzogatja játék kamionját — egy rozsdás szardíniásdobozt. Rakományt is szállít benne — egy csomó kavicsot.
Kissé feljebb az úton egy csoport mezítlábas fiú futballozik. A labdájuk zsinegekkel szorosan átkötözött, gömbölyűre formált rongyokból készült. Kapufa gyanánt pedig köveket raktak le.
Szemben egy hároméves kislány öleli magához babáját — egy puha, piros szövetbe csomagolt barna botot.
Ilyen gyerekeket mindenfelé lehet látni az afrikai országokban. Az iparilag fejlett országokban élő olvasóknak azonban furcsának tűnhetnek. Talán úgy hiszed (mert a reklámipar is arra bíztat, hogy azt higgyed): játékokat csak üzletekben lehet vásárolni. Pedig régen, a gyárilag készített játékok elterjedése előtt, a gyerekek saját maguk készítették játékaikat. És Afrikában még élénken élnek az alkotás eme hagyományai.
A fiúk játékai
A fiúkat már ősidőktől fogva elbűvölik a járművek. A görög és római fiúk kicsiny kordékkal játszottak. Nem meglepő, hogy a gépesített szállítás még mindig elbűvöli és megmozgatja a fiatal fiúk alkotófantáziáját.
Abraham, a ghánai iskolás fiú, hosszú késsel levág néhány ágat egy kókuszpálmáról és kis teherautót barkácsol belőlük. A kerekek eldobott műanyagtárgyakból kivágott lemezekből állnak.
Lesothoban egy Chepa nevű legényke LandRovert készít sörösdobozokból és drótból. A karosszériát úgy alakítja ki, hogy kisimítja a széthasított konzervdobozokat, méretre vágja őket, és a darabokat ráhajtogatja a drótvázra. Félbevágott sörösdobozok alkotják a jármű kerekeit.
Igen, konzervdobozokból, botokból, kartonlapokból, drótból és bambusznádból építenek az afrikai fiúk repülőket, buszokat, kerékpárokat, kamionokat, traktorokat, autókat és csónakokat. És nincs két egyforma játék!
Huzalszerkezetű autó készítése
Az ilyen leleményesség legjobban talán a huzalirányítású autónak nevezett játékban nyilvánul meg. Ezeket a járműveket lecsupaszított vezetékekből és bádogkannákból szerelik össze.
A huzalszerkezet készítőjének azonban először még meg is kell találnia az alkatrészeket. Tamba például kora reggel elindul otthonról, hogy elkezdje a keresést. Az egyik szomszéd ad neki néhány régi kabátakasztót — ideális alapanyag az alvázhoz és a karosszéria vázához. Egy szeméttárolóban talál néhány villanyvezetéket. A kerekek 8 cm-es bádogfedők lesznek. Útban hazafelé pedig megengedik Tambának, hogy egy törött kerítésből kihúzzon egy 1,2 méter hosszú vastag drótot.
Most következik a tervezési fázis. Miután Tamba nagyjából felvázolta a tervrajzot egy kartonlapra, hozzáfog a tulajdonképpeni szereléshez. Nagyapa harapófogójával a tervrajz szerint feldarabolja, hajlítja és csomózza a kabátakasztót. A kész vázra rászereli a tengelyt és a bádogfedő kerekeket. Ezután következnek a tartozékok: ajtók, padlózat, ülések, ablakkeretek, rácsozat, lökésgátlók és a világítás. Természetesen Tamba autóján lesz még néhány olyan kiegészítő is, mint például egy kis tükördarab és valamiféle szőnyegpadlózat. Átlátszó cukorkászacskók szolgálnak „üvegként” az ablakokhoz.
Most érkezett el az idő, hogy felszerelje a kormánytengelyt, amely az autó tetején keresztül nyúlik hátrafelé derékmagasságig. Ebből a kinyúló végből Tamba kormánykereket alakít ki, amellyel képes lesz maga előtt tolva „vezetni” az autóját. Mennyi időt vett igénybe a szerelés? Két napot. Az igazi élvezet azonban csak most jön — az autóvezetés! Tamba tolja az autóját, miközben ügyesen manőverezik vele az akadályok között. Az éjszakai vezetéshez néhány fiú zseblámpakörtékből elemes fényszórókat készít.
Afrikai babák
A babákat ’az emberiség legősibb játékainak’ tartják. Az afrikai babák azonban egyáltalán nem hasonlítanak az áruházakban vásárolható babafajtákhoz.a Képzelj el például egy banánbabát! Ezek nagyon kedveltek a nyugat-afrikai kislányok között. Miután szemet, szájat és orrot rajzoltak a gyümölcsre, megfelelő öltözetet adnak a babára. Némelyik kislány még a hátán is cipeli játékgyermekét —, mint az anyu!
A dél-afrikai kislányok azt is tudják, hogyan lehet kukoricacsövekből „kisbabákat” készíteni. Botocskákat erősítenek fel kezek és lábak gyanánt. Néhány szövetdarabka lesz a babaruha. A hajként szolgáló kukoricahéjat pedig nagyszerűen be lehet fonni.
Cynthia, a Sierra Leone-i kislány, szabótól szabóig jár és összegyűjti a maradék anyagot, mert ő másfajta babát készít. Rongybabát. Édesanyjától ollót, tűt és cérnát kér kölcsön, kiszabja a szövetet és abból varr babát magának. Az apró szövetdarabkákat a baba belsejének a kitöméséhez használja fel, vagy kívülre varrja.
Változnak az idők
Az utóbbi években azonban nagy mennyiségű drága, gyárilag készült játék áradt be Távol-Keletről Afrikába. Például műanyag babák, amelyeket már 40 centért is meg lehet vásárolni. Mivel tartósabbak, és jobban hasonlítanak egy valódi kisbabára, a kislányok gyakran szívesebben játszanak ezekkel, mint a kukoricacsőből vagy rongyból készített babákkal.
Egy Saffie nevű tizenéves lány stilizált rongybabákat árul Sierra Leone forgalmas fővárosának, Freetownnak egyik utcáján. Csekély 2,50 (USA-)dollárba kerül. Kik a vásárlói? Saffie elismeri: „Főleg amerikai és európai turisták vásárolnak rongybabákat mostanában. Az afrikai gyerekek jobban szeretik a műanyag babákat.”
De vajon a fiúk is jobban szeretik az üzletben vásárolható játékokat? A tizenhárom éves Raymond éppen egy teljes hetet töltött el egy bonyolult huzalszerkezetű kamion összeszerelésével. „Ha valaki felajánlana neked egy gyárilag készített kamiont cserébe a tiedért — kérdeztük tőle —, elfogadnád?” Azonnal rávágta a választ: „Hát persze!” Sokkal jobban hasonlít egy igazira.”
Igen, a gyárilag készített játékautók elterjedésével a házilag barkácsolt járművek elvesztik népszerűségüket. Patricia Davison a következő kijelentést teszi az African Arts folyóiratban: „Úgy tűnik, hogy e játékok előállításával foglalkozó közösségekre általánosan jellemző szegényes szociális-gazdasági körülmények serkentik az alkotóképesség megnyilvánulásának ezt a formáját, az anyagi bőség viszont elfojthatja ezt a tevékenységet.”
Vajon a gyárilag készített játékok végül ki fogják szorítani Afrikából a saját készítésűeket? A jövő fogja eldönteni. Érdekes, hogy Afrika-szerte számos szervezet játékkészítő-versenyek támogatásával próbálja életben tartani a játékok házilag történő készítésének hagyományát. Némely múzeum a kiállításaihoz összegyűjti ennek a mesterségnek a remekeit. A gyerekek azonban, ha választani lehet, majdnem mindig a gyárilag készített játékokat részesítik előnyben, azok élethűsége miatt.
Talán sajnálkozhatunk emiatt. Mert ellentétben az üzletekben vásárolható játékféleségekkel, a házilag készített játékok fejlesztik az alkotókészséget, az eredetiséget, a találékonyságot, a művészi érzéket és a képzelőerőt. Elkészítésük jó szórakozást és sikerélményt nyújt. Pénzbe pedig szinte nem is kerülnek.
[Lábjegyzet]
a Az afrikai gyerekek ritkán játszanak fából faragott bábukkal, mivel Afrikában a fabábuk gyakran a vallással és a spiritizmussal voltak kapcsolatban a múltban. Továbbá Mr. H. U. Cole a freetowni Sierra Leone Museum igazgatója elmondta az Ébrejetek!-nek, hogy nyugati befolyásra inkább dísztárgyaknak használják az ilyen ábrázolásokat.
[Oldalidézet a 19. oldalon]
Régen, a gyárilag készített játékok elterjedése előtt, a gyerekek saját maguk készítették a játékaikat