Vörös foltok a havon — hacsak nem kora tavaszról van szó

„EGYSZER látod, soha nem feleded; meglepő a szűrt napfényben a ragyogó vörös, az erdei avar sötét tónusával a háttérben.” Így kommentálja az Audubon Társaság által kiadott Western Forests című természetkalauz a „hónövényt”, a kaliforniai fenyőspárgát, a Sarcodes sanguineá-t. És még meglepőbb, ha kissé korábban pillantod meg, akkor, amikor áttöri magát a még foltokban megmaradt havon. „Rendkívüli növény, ellenálló, húsos, teljes egészében ragyogó vörös, pikkelyszerű levelekkel, melyek szárának alsóbb részét borítják, felső részével virágfürtök közé bodorodik” — fogalmaz a Western Forests. Előfordulási területe Kalifornia és Oregon állam déli, tűlevelű erdőkkel borított hegyeire korlátozódik.

A fenyőspárga egyike a szaprofitáknak, egy olyan növénycsoportnak, melyben a zöld szín nyomokban sem található meg, melyben nincs klorofill, minek következtében nem megy végbe benne fotoszintézis. A szaprofiták növényi korhadékon vagy rothadékon avagy rovarhullán élnek. Gombák, penészgombák és néhány egyéb gomba, valamint bizonyos baktériumok tartoznak a szaprofiták csoportjába, de idetartozik néhány virágzó növény is. Ezek egyike a kaliforniai fenyőspárga.

Néhány magasabb rendű szaprofita táplálék tekintetében teljes egészében bizonyos gombáktól függ, amit mikorrhizális kapcsolatnak neveznek — ez egyfajta kölcsönösen hasznos együttélés a gomba (myco) és egy magasabb rendű növény gyökérzete (rhiza) között. Ilyen esetekben a szaprofiták gyökereire jellemző, hogy egyáltalán nincs hajszálgyökérzete. A gomba veszi át az ásványok és a talajnedv felszívásának feladatát. A The Encyclopedia Americana (Nemzetközi kiadás) ezt írja: „A mikorrhizák — mint szimbiotikus társulások — jelentőségét a XIX. század vége felé fedezte fel Albert Bernard Frank német botanikus a szarvasgomba-termesztésről tenyésztéséről a porosz kormány számára készített tanulmány velejárójaként.”