Ha ez a porcelánszobrocska beszélni tudna!

„KÉRLEK, vigyázz rá! Nem szeretném, ha összetörne!” Jane szokta ezt mondani, valahányszor megmutatnak engem a barátaiknak, különösen, ha valamelyikük meg akarna érinteni. Hát ami azt illeti, becses tárgy vagyok. És tudom, hogy John és Jane is értékesnek tart — igazi gondossággal bánnak velem. De őszintén szólva, azért nem török el olyan könnyen.

Ha kitekintek és szépen festett szemeimmel ránézek csodálóimra, gyakran kuncogok magamban, mi mindenen kellett keresztülmennem, míg elkészültem. Senki emberfia nem lenne képes kiállni azokat a szigorú próbákat, amelyeket én kiálltam. Érdemes meghallgatni a történetemet.

Nem könnyű már a kezdetem sem

A kaolint, amely fő alkotórészem, fehér gránitból és kiégetett állati csontból őrlik össze megfelelő víz hozzáadásával. A helyes egyensúlyt el kell találni. Elektromágnessel kivonják a krémszerű iszapban, ipari nevén: agyagpépben lévő esetleges vasrészecskéket, majd a vizet kipréselik belőle, így végül olyan lesz, mint a gyurma.

Az agyagpépet ezután egy agyagmalomba töltik, amely mint egy óriási keverőgép nyomkodni és dagasztani kezdi. Egy vákuumszivattyú segítségével minden légbuborékot eltávolítanak a masszából, amely repedéseket idézhetne elő az agyagomban, amikor kiégetnek az égetőkemencében.

Mesterem, amikor megformálja alakomat, a valóságos nagyságomnál 13 százalékkal nagyobbnak készít el. Ez nem meglepő! Hiszen háromszor vagy négyszer is kiégetnek 800—1200 °C-on, ezért hát összezsugorodom. Ó igen, sok hónap eltelik addig, amíg a megmunkálás után úgy tudok rád mosolyogni, mint ahogyan most. De erről hadd beszéljek egy kicsit részletesebben.

Ahogyan a darabok összeállnak

Véleményed szerint egy darabból állok? Legtöbben így gondolják, de távolról sem ez az igazság! Kiöntésem több gipszmintában történik, amely a nedvességet magába szívja, így testem agyaga meg tud szilárdulni. Amikor öntőmesterem végül kinyitja az öntőformát, ott állok ízekre szedve — a fejem itt, a lábam ott, a szoknyámat pedig gondosan valahova máshova tették. Ó, milyen sokára állok össze!

Összeállítóm most gyengéden kézbe vesz. Örülök, hogy észrevette rajtam az öntőminták által okozott durva éleket. Ezeket gondosan eltávolítja rólam, többek között a fejem körüli csúnya repedéseket is. Már jobban érzem magam! Ezután nagy szakértelemmel a testemhez rögzíti karjaimat, vigyázva arra, hogy a muffom helyesen álljon. Egy sebész ügyességével összeölt és összeforraszt úgy, hogy a végén senki sem tudja megmondani, hogy életem valamikor bizony több darabból állt.

Ezzel készen is állok arra, hogy kiszáradjak. Amikor nincs már rajtam semmilyen árulkodó repedés, indulhatok a tűzpróbámra. Óvatosan a befűtött égetőkemencébe tesznek, ahol már több társam is várakozik.

Díszítés

Egy szaktekintély megállapítja rólam: „Remek!” Jóváhagytak, s máris beállok a sorba, hogy a díszítéssel foglalkozó osztályra kerüljek. Először úgynevezett üvegmázzal vonnak be, amely gyakorlatilag úgy történik, hogy egy folyadékkal teli kádba bemártanak. Ezután újra visszakerülök az égetőkemencébe, de innen már ragyogón és csillogón kerülök ki. Ezután kerülnek rám sorban a különböző színek.

A festőművész szabadkézzel fest meg engem, ezért nincs belőlünk két egyformán megfestett porcelánszobor. Ahhoz persze évek kellenek, hogy valaki remekül értse a dolgát. Az a fiatal lány, aki engem fog megfesteni, azt mondja, hogy egyenletesen, gyorsan kell elvégeznie a festést. Különben az ecsetvonások száradás után meglátszanának rajtam.

Tetszenek a szemeim? Hát ezt a legnehezebb eltalálni. A minap hallottam egy bizalmas beszélgetés során, hogy egy festőművész azt mondta a barátjának: kénytelen engem egy festőágyba fektetni, hogy el ne mozduljak, majd vesz egy nagy levegőt és a lélegzetét is visszafojtva festi meg a szememet, a pupillámat és a szemöldökömet. A levegővétel vagy a legkisebb elmozdulás is egy pillanat alatt tönkreteheti az ecsetvonásokat. Így hallottam beszélni.

Most már fel vagyok öltöztetve, s már nevet is kaptam: „Őszi szellő”. Talpam alatt gondosan odabélyegezve olvasható a nevem és a szobrászom neve — mondhatni az elismerés zálogául. Egy utolsó kiégetéssel külsőm végérvényesen megszilárdul és utána indulhatok világkörüli utamra.

Voltaképpen hazai piacra készülök, így Angliában maradok. Itt látott meg engem John is. Annyira örülök, hogy észrevett. Jane, a felesége majd kiugrott a bőréből örömében, amikor átadott neki 25 éves házassági évfordulójuk alkalmából. Akkor hallottam Jane-től ezeket a szavakat: „Ó, vigyáznunk kell rá. Nem szeretném, ha összetörne!” Jó tudni, hogy biztonságban érezhetem magam a kezükben! De az is nagyszerű, ha másoknak örömet szerezhetek és mások értékelni tudnak.

[Képek a 26. oldalon]

Az összeállító egymáshoz illeszti a porcelánszobor különböző darabjait, mielőtt az égetőkemencébe tenné

Az agyagmalomból kijövő pép gipszmintába kerül

A gipszminta kinyitás után

Üvegmáz után szabadkézzel festik meg a szobrocskát, miközben több rétegben viszik fel a színeket

Nagy szakértelemmel elkészített arcrészletek

[Forrásjelzés]

Valamennyi fotó: a Royal Doulton szíves engedélyével

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

„Őszi szellő” — a Royal Doulton szíves engedélyével