Szafári busszal Ausztrália szívébe

Az Ébredjetek! ausztráliai tudósítójától

HAJÓZTÁL már valaha krokodilusoktól hemzsegő folyón? Gyönyörködtél már holdvilágos éjszakán közös éneklésben tábortűz körül, több száz mérföldnyire a civilizációtól? Vettél-e már részt keresztény összejöveteleken, miközben a jármű óránként 100 km-es sebességgel robogott az autósztrádán? Íme, csupán néhány ízelítő azokból az élményekből, amelyekben azon több száz fős küldöttségnek volt része, akik különböző helyekről érkeztek, hogy egy szafári kirándulás keretében eljussanak Jehova Tanúi Alice Springsben, Ausztrália e napsütötte középpontjában megtartott kerületkongresszusára.

„A ’szafári’ szó nagyon találó volt — mondta az egyik küldött —, ugyanis kétszemélyes sátrakban aludtunk a szabad ég alatt. Mire elértük Alice Springset, már elég volt három perc, hogy felüssük a sátrainkat! Majdnem úgy festett a kép, mintha videón gyorslejátszóval néztük volna mindezt: A buszok megálltak, s az üres parkban pillanatok alatt sátrak tucatjai nőttek ki a földből.”

Üdvözlünk benneteket „Alice”-ban!

Alice Springs (a helybelieknek csak „Alice”) virágzó oázis, amelyet a vörös sivatag ostromgyűrűje vesz körül. Lakossága 23 000 fő és az ausztrál kontinens mértani középpontjában délre fekszik. Jelenleg turistaközpont, amelynek fő jellegzetességét Ausztrália őshonos bennszülöttei és páratlan művészetük jelenti.

A Tanúk számára azonban az egész szafári fénypontja a háromnapos kerületkongresszus volt. Sokak számára ez örömteli összejövetelekre adott lehetőséget. Egy csésze gőzölgő forró tea: ez Ausztrália ezen mindentől oly távoli helyén megnyilvánuló vendégszeretet egyik jelképe; a kongresszuson is tovább élt ez a kedves szokás annak a sátornak a képében, ahol tábori teaforralóval készült teát és harapnivalót lehetett kapni. A tábori forralóban készült tea úgy készül, hogy nyílt tűz fölé tesznek egy kormos aljú bádogkannát, az úgynevezett tábori csajkát; ebben forrázzák le a teát. Időnként egy-egy eukaliptusz, másnéven gumifa ágacskával kavarják meg a forrásban lévő vizet, miközben a tealeveleket a csajkába dobják. A tábori csajka fölé tett eukaliptuszág megakadályozza, hogy füst és korom szálljon a teába.

A harapnivaló egyszerű kenyérféle volt. Mindössze önmagától megkelő [sütőporos] liszt, víz és só kell hozzá. A még forró tésztát vastag szeletekre vágják, majd egy kevés vajjal és aranysárga színű szörplével öntik le. Ez a teázó-falatozó sátor volt a legkedveltebb találkozóhely a kongresszus területén.

Hűséges szolgálatelszigetelt helyen

Az Alice Springs-i Gyülekezet 72 Tanúból áll, és közel 200 000 négyzetkilométer bemunkálásáért felelős. Darwin körülbelül 1800 km-re északra, Adelaide pedig mintegy 1600 km-re délre fekszik. Az idelátogató küldöttek igencsak elámultak azon, hogyan lehet ilyen mindentől oly távoli helyen megélni, ahol a nehézséget a rendkívüli távolságok, az állandó hőség, a por és a mindenkitől való elzártság jelenti.

Ennek tipikus példája az uránérctermelő Jabiru városka. Csupán egyetlen Tanú él itt, egy testvérnő, akitől a legközelebb eső gyülekezet 260 km-re van. Ez az elszigeteltség mégsem gyengítette meg szellemileg. A kongresszuson való jelenléte nagy buzdításul szolgált a többiek számára. A távoli Északi területhez tartozó Arnhem-föld szélén lévő Jilkmingan bennszülött lakóközösségéből négy Bibliát tanulmányozó jött el és ők is a kongresszus 26 alámerítkezője között voltak.

A küldöttek fényüket kibocsátják

A kongresszus után az összes busz elindult északra az ausztrál kontinens felső része felé. Szafárink fénypontja ezen az útszakaszon egy hajókirándulás volt a Katherine Gorge friss, tiszta vízein fel egészen a közismert Kakadu Nemzeti Parkig. Az utazók itt pillantottak meg először vadon élő krokodilokat. Elbűvölő látvány volt, de egyben félelmetes is! Az Északi terület fővárosában, Darwinban, egy kellemesen eltöltött éjszaka után szafárink következő állomáshelye Mataranka volt; ez kristálytiszta hévízforrásairól és tavairól híres, amelyet pálmafák szegélyeznek.

Persze a látnivalók nem szorították ki a szellemi tevékenységeket. Az autóbuszok átalakultak mozgó Királyság-termekké. A nap mindig egy írásszöveg és a hozzátartozó kommentár megvizsgálásával kezdődött és útközben tartottuk meg a heti gyülekezeti összejöveteleket. Az egyik buszsofőrre — aki nem volt Tanú — oly nagy hatással volt mindez, hogy önként vásárolt egy hosszabbító zsinórt, mikrofont és egy dugaszt, hogy ezt a busz hangosító berendezéséhez csatlakoztatva még tisztábban lehessen érteni a napiszöveg megbeszélésekor elhangzó magyarázatokat.

A túra során egy idős útitársnő annyira megbetegedett, hogy sürgősen az egyik helyi kórházba kellett szállítani. Egyik barátnője vele maradt, a buszainknak azonban folytatni kellett az utat. Két nappal később, amikor a testvérnő jobban lett, mindketten nagyon elkeseredtek és levertek voltak, hogy kénytelenek lemondani a szafári hátralevő részéről. A krisztusi szeretet azonban hamarosan véget vetett szomorúságuknak.

Két helybeli Tanú — foglalkozásra nézve pilóta — tudomást szerzett a helyzetről. Az események gyorsan követték egymást. Hamarosan mind a négyen felszálltak egy kis könnyű repülőgépre, s elindultak Port Augustaba, hogy utolérjék a buszokat. Az egyik útitárs könnyes szemmel felkiáltott: „Telve vagyunk szeretettel és hálával azért a csodálatos testvériségért, amelyben részünk volt!” De ez még nem minden. A repülőgép megérkezésekor több küldött kezdeményezte, hogy gyűjtsenek pénzt a pilóták költségeinek a fedezésére! A buszsofőr láthatóan elérzékenyült a testvéri szeretet ilyen megnyilvánulása láttán, és azt mondta: ilyet ő még soha nem tapasztalt eddig.

„A háromhetes Alice Springs-i túrára visszagondolva — mondta az egyik férfi utas — azt mondhatom, ez volt életem legbuzdítóbb és leghiterősítőbb élménye. De amire a legszívesebben emlékszem vissza, az az általunk tapasztalt összetartozás szelleme volt. Földrajzi értelemben bárhol is voltunk — az igazi kincs: szellemi és elmebeli egységünk volt!”

[Térkép a 18. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A szafári utazás útvonala az Alice Springs-i kongresszusra, majd onnan tovább

Nyugat-Ausztrália

Északi terület

Queensland

Új-Dél-Wales

Dél-Ausztrália

Victoria

Tasmania

Darwin

Perth

Alice Springs

Brisbane

Sydney

Adelaide

Melbourne

Hobart

Uluru (Ayers Rock)

Port Augusta

Kakadu Nemzeti Park

[Kép a 16., 17. oldalon]

Őshonos bennszülöttek az Alice Springs-i kerületkongresszuson az alámerítkezésre várakozók között

[Kép a 17. oldalon]

Tábortűz a tábori csajkában készült teával és némi harapnivalóval

[Kép a 17. oldalon]

A Kakadu Nemzeti Parkban krokodilok sütkéreznek a napon

[Képek a 18. oldalon]

Uluru (Ayers Rock) 470 km-re Alice Springstől délnyugatra

Jellegzetes kép az Északi területhez tartozó Kakadu Nemzeti Parkban