A Biblia nézőpontja

Jótékony adakozás — Keresztényi kötelesség?

NEM egészen tíz évvel ezelőtt a PTL (Dicsérd az Urat) Társaság, melynek központja az Egyesült Államok délkeleti részén van, vallási célokra könyöradományokért folyamodott. Egy műholdas tv-hálózati rendszert és a posta intézményét igénybe véve több száz millió dollárt gyűjtöttek össze, melyek befolyva megtöltötték pénzszekrényeiket — állítólag azért, hogy az evangéliumot terjeszszék.

Képzeld el, hogy azok az ezrek, akik pénzt küldtek a PTL Társaságnak, hogyan éreztek, amikor olyan újsághíreket olvastak, mint amilyenekről az Associated Press számolt be. Eszerint Jim Bakkernek, a PTL volt elnökének és feleségének, Tammynek „jelentések szerint 1,6 millió [USA-]dollárt fizettek ki illetmény és jutalom címén 1986-ban”. S ami még ennél is rosszabb, a beszámoló hozzáteszi: „Ezek a kifizetéseket kézhez kapták annak ellenére, hogy a lelkészi hivatalnak legalább 50 millió [USA-]dollár adóssága van . . . Mintegy 265 000 [USA-]dollárt helyeztek letétbe [Jessica] Hahn számára, hogy megvásárolják hallgatását a Bakkerrel folytatott [szexuális] kapcsolatáról.”

Mielőtt jóváhagyták Bakker börtönbüntetését a követői megkárosítása miatt, tárgyalásán a bíró azt mondta: „Azokat közülünk, akiknek van vallásunk, undorral tölt el, hogy anyagias prédikátorok és papok kiszipolyoznak bennünket.”

Nem a vallás az egyetlen, amely lelkesen érzelmi szálakat pendít meg, és aztán a pénz legnagyobb részét maga zsebeli be. Némely harácsoló részéről nem szokatlan, hogy az általa kéregetett adományoknak több mint 90 százalékát megtartja.

Meglepő-e hát akkor, hogy az embereknek elegük van az ilyen jótékonykodásokból? De mit kell tenniük ilyenkor a keresztényeknek? Kötelesek-e szervezett jótékonykodáshoz hozzájárulni? Milyen irányelveket ad a Biblia a pénz bölcs felhasználására vonatkozóan, amikor másoknak segítünk? Mi a legjobb és leggyakorlatiasabb módja mások megsegítésének?

Adakozás — mikor igen és mikor nem

Az igazat megvallva a Biblia azt tanácsolja, hogy a szükségben levők felé legyünk kedves és nagylelkű adakozók. A Biblia ősidők óta arra buzdítja Isten népét, hogy „legyenek szíves adakozók” (1Timótheus 6:18; 5Mózes 15:7, 10, 11). A keresztényeket valójában arra szólítja fel a Biblia az 1János 3:17-ben: „A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?”

Igen, adakozz; de légy óvatos! Rendszeresen bombáznak minket a jótékonysági intézmények, vallások és az évenkénti közszolgálati kampányok; melyek legtöbbje kikényszeríti az adományokat. Amikor azonban kiértékeljük ezeket, jó, ha nem feledkezünk meg a bibliai példabeszédről: „Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz” (Példabeszédek 14:15). Más szóval: óvakodj attól, hogy hitelt adj csak látszólag jóindulatú követeléseknek, ígéreteknek. Hogyan használják fel ténylegesen az összegyűjtött pénzt? Segélyezhetnek-e a keresztények anyagi támogatásra épült szervezeteket? Tevékenységük vajon politikai, nacionalista vagy kapcsolatban áll a hamis vallással? Bevallott szándékuk vajon gyakorlatias, és nem ütközik Írás szerinti alapelvekkel?

Némely jótékonysági intézmény valóban sok jót tud tenni a szükségben levő emberekért. Amikor természeti csapások vagy katasztrofális betegségek sújtották őket, sokszor maguk a keresztények is elfogadtak adományokat az ilyen jótékonysági szervezetektől. Más jótékonysági szervezeteknek azonban magas adminisztratív vagy forrásköltségei vannak, ami azt eredményezi, hogy az összegyűjtött pénznek csak egy kis részét használják fel ténylegesen a meghirdetett célra. Például egy legújabb felmérés megállapította, hogy az Egyesült Államok 117 legnagyobb nem profitorientált szervezetének — közöttük a jótékonysági szervezetek is — több mint egynegyede 200 000 [USA-]dollárt, vagy még annál is többet fizet ki egy évi fizetésként a magas beosztású adminisztratív hivatalnokoknak. A számlaellenőrzések alkalmával gyakran fedeztek fel luxuscikkekre és fényűző életmódra valló költségeket. Tekintet nélkül a jótékonysági célok megnevezésére, jó képzelőtehetség kellene ahhoz, hogy az ember elhiggye: az ilyen célokra tervezett hozzájárulások beteljesítik azt a bibliai parancsot, hogy segítsük a szükségben levőket.

Kiegyensúlyozott nézőpont

Bár senki sem akarja elpazarolni pénzét — vagy ami még rosszabb, látni, hogyan tömik tele azzal a saját zsebükre dolgozó emberek —, attól is őrizkednünk kell, hogy cinikussá váljunk az adakozás tekintetében. Ne használd fel ürügyként némely „jótékonysági intézmény” eredménytelenségét vagy becstelenségét arra, hogy semmibe vedd a szükséget szenvedőket, vagy elfojtsd a szánalom érzéseit. A Példabeszédek 3:27, 28 ezt tanácsolja: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér”. (Vö. 1János 3:18.) Ne feltételezd, hogy minden jótékonysági intézmény pazarló vagy tisztességtelen. Vizsgáld meg a tényeket, majd hozz személyes döntést azt illetően, hogy adsz-e vagy sem.

Sokan jobban szeretnek személyesen, közvetlen adományokkal segíteni a szükségben levő egyéneknek és családoknak. Az adományozók így biztosak abban, hogy hozzájárulásaik gyakorlatias módon és azonnal felhasználhatók arra, amire szánták. Ez lehetőséget nyújthat arra is, hogy építő légy és kedvességet nyilváníts ki szavakkal s tettekkel. Még ha kevés adományra szánt anyagiakkal rendelkezel is, azért érezheted az adományozás nyújtotta örömet. Legközelebb, ha ilyen tényleges szükségletről hallasz, adakozz, amennyire képes vagy a 2Korinthus 8:12 szellemében: „Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.”

Ne felejtsd el azt sem, hogy néha a legnagyobb jó, amit tehetsz, másvalami, és nem pénz adományozása. Jézus azt mondta követőinek: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa . . . Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Máté 10:7, 8). Ehhez hasonló a helyzet ma is: a keresztények tudják, hogy az idő, az energia és a pénz, amivel a Királyságról szóló tanúskodást támogatják — amely jobbá teszi mások életét és reménységet ad — a jótékonykodás legjobb fajtája.

A Biblia nézőpontja tehát, hogy légy kedves, nagylelkű és gyakorlatias. Ez arra emlékeztet minket, hogy gyakran van szükség anyagi segítségre, ezt a szükséget pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor ne érezd azt, hogy bárkinek és mindenkinek kötelességed adni, aki talán pénzt kér tőled. Mérlegeld, hogyan használhatod fel legjobban pénzedet, hogy elnyerd Isten tetszését, és hogy a legnagyobb gyakorlati segítséget saját családodnak, s felebarátodnak add! (1Timótheus 5:8; Jakab 2:15, 16). Utánozd Jézust, aki figyelmes és készséges volt mások szükségletei iránt — szellemi és anyagi téren. A Zsidók 13:16 azt mondja: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.”