Olvasóink írják

Ólommérgezés Az imént fejeztem be az „Ólommérgezés — veszélyt jelent-e számodra és gyermekeid számára?” című cikket (1992. november 22.), és szeretném megköszönni nektek ezt az időszerű, kiegyensúlyozott cikksorozatot. Remélem, valamikor írtok majd egy hasonló cikket az alumínium és az Alzheimer-szindróma közötti összefüggésről is.

D. C., Kanada

Erről a témáról már röviden szóltunk az Ébredjetek! 1990. május 8-i számában „Szennyeződés — Kik okozzák?” című cikkben. (A Kiadók.)

Legkisebb gyermek Tizenhárom éves vagyok és öt testvérem közül én vagyok a legfiatalabb. A „Fiatalok kérdezik . . . Miért nekem kell a legfiatalabb gyermeknek lennem?” című cikket (1992. október 8.) igen nagyra értékeltem. Én is ugyanúgy éreztem, mint a cikkben idézett gyermekek közül néhányan, és remélem, ez a cikk hasznos lesz az egész családomnak. Hálásan köszönöm a fiataloknak nyújtott segítségeteket.

S. M., Egyesült Államok

Hármunk közül én vagyok a középső gyermek, de sok minden vonatkozik rám is, amiről a cikk szólt. Én is azt érzem, mintha nekem kellene lakolnom a testvéreim hibáiért. Testvérem miatt nekem is megszabták, hogy már 9 órára legyek itthon. Húgommal egy szobában lakom és nincs lehetőségem arra, hogy egyedül legyek. De azért boldog vagyok, hogy középső gyermek vagyok, mert bátyámtól tudok tanulni, húgomat viszont én tudom tanítani. Tulajdonképpen sohasem vagyok egyedül. Nagyon köszönöm, hogy ilyen témáról írtok; igaz, nem vagyok a legkisebb gyermek, de én is hasznot tudtam meríteni a cikkből.

N. R., Egyesült Államok

Kezek Amikor elolvastam a „Bámulatba ejtő kezünk” című cikket (1992. augusztus 8.), nem tudtam ellenállni, hogy ne nézzek a kezeimre. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos eszközt kaptunk Jehovától. Hogyan is hiheti valaki, hogy az emberek az evolúció szülöttei? Véleményem szerint sokak nézete megváltozik, ha elolvassák ezt a cikket.

E. M., Brazília

Vastüdő Még most is könnyes a szemem, amikor e sorokat írom, miután elolvastam Laurel Nisbet élettörténetét „Még a vastüdő sem tudta megakadályozni őt a prédikálásban” címmel (1993. január 22.). Hite mindannyiunk számára példa. Megindító volt azt olvasni, mennyire fel tudta használni helyzetét mások megsegítésére, hogy megismerjék Jehovát. Eltökélte magában, hogy semmilyen körülmények között nem sérti meg a vér szentségét, s minden erejével azon volt, hogy megmagyarázza álláspontját orvosának, még akkor is, amikor közel volt a halálához. Tiszta szívből köszönöm nektek, hogy közöltétek ezt a tapasztalatot.

Y. K., Olaszország

Bírálgató szülők A „Fiatalok kérdezik . . .” sorozatban megjelenő cikkek „Miért nem elég jó soha semmi, amit csinálok?” (1992. november 22.), és „Mit tegyek, ha szüleim bírálnak?” (1992. december 8.) éppen jókor jelentek meg. Nagyon elkeseredettnek éreztem magamat amiatt, hogy édesapám mindig talált bennem valami hibát. Most valódi erőfeszítéseket akarok tenni arra, hogy nyugodtan fogadjam a bírálatot és ne utasítsam vissza azt sértődötten.

M. Z., Olaszország

A cikkek közvetlenül nekem szóltak. Mindig azt gondoltam, hogy szüleim azért kritizálnak, mert semmit sem csinálok jól. Cikketek segítségével megértettem, hogy fegyelmezésük szeretetből fakad és azt szeretnék, ha minden sikerülne nekem is. Mióta elolvastam cikketeket, szüleim sokkal kevesebb okot találnak a bírálatra.

S. P., Egyesült Államok

Édesanyám nem keresztény, és soha nem tudtam kedvére tenni. De ennek a cikknek a segítségével most jobban meg tudom őt érteni. Mivel járt végül is az erőfeszítésem? Azzal, hogy most már meghallgat és eljutott odáig, hogy elhiszi azt, amit Isten Szavából mondok neki.

M. T., Fülöp-szigetek