A kincskeresés szokatlan módja

AZ EMBEREK már a régi korokban is értékelték a teremtés lelakatolatlan kincseit, amelyeket a föld mélye rejteget. Például: Havilah — az ókori Arábia egyik részének feltételezett terület — a színes ónix köveiről volt híres (1Mózes 2:11, 12). Vagy képzeld el az ókori Izrael főpapja által viselt, ónixból, rubinból, smaragdból, topázból és más — összesen 12 — aranyba foglalt drágakőből álló mellvértet. Káprázatos látvány lehetett! (2Mózes 28:15–20). A Jehova imádatára fenntartott jeruzsálemi templom építésénél is nagy mennyiségű drágakövet használtak fel (1Krónika 29:2). Számos ilyen drágakövet valószínűleg tündöklően fényesre csiszoltak. A legújabb régészeti leletek azt mutatják, hogy az emberek már több ezer évvel ezelőtt is használtak egyszerű, pedállal hajtott gépeket a köszörűkő működtetésére, amellyel a kavicsot csiszolták. Tehát a napjainkban dívó kőgyűjtő hobbi nem egy új találmány.

Felszerelés és lelőhelykeresés

„Milyen felszerelésre lenne szükségem a kőgyűjtéshez?” — kérdezheted. Egy kőgyűjtő kalapácsra, amelynek a feje az egyik végén négyszögletes és lapos, a másik végén pedig hegyes. Papírra, az egyes kőzetfajták becsomagolásához, és egy táskára, amelyben vihetjük azokat. Más nem is kell. Látod, hogy egyáltalán nem költséges?

„Hol kezdjek kövek után kutatni?” — teheted fel a következő kérdést. A völgyek és a folyómedrek jó kiindulási pontok lehetnek a kereséshez. Miért ilyen helyeken kezdjük a keresést? Mert a magasabban fekvő nagyobb sziklákról ritka kődarabok töredezhetnek le, és a hegyoldalakon vagy a patakokban lesodródhatnak, miközben simára és fényesre csiszolódnak. Azokon a helyeken, ahol a folyók a tengerbe ömlenek, szintén találhatsz a folyók által a torkolathoz sodrott köveket, valamint a tenger alatti zátonyokról lemosott és partra vetett kavicsokat. A kőgyűjtők számára izgalmas lehetőségeket kínálnak még az olyan sokat ígérő helyek, mint az útépítésekhez feltört talajok, és az elhagyatott kőfejtők és bányák közelébe eső területek. Legyél azonban óvatos az ilyen helyeken! Fennáll mindig annak a veszélye, hogy egy lazán illeszkedő szikla leomlik. Néhol engedélyt is kell kérned mielőtt hozzákezdenél a kutatáshoz.

Ha Dél-Afrikában vagy Brazíliában élsz, akkor jó esélyed van arra, hogy gyémántkristályokat is találsz. Rubinokat és zafírokat India, Myanmar és Thaiföld folyómedreiben lehet találni, smaragdokat pedig Kolumbiában, Indiában, Dél-Afrikában és Zimbabwéban. Kínában és Japánban a jade és a jadeit a legkedveltebb kövek, amelyeket felhasználnak ékszerek, dísztárgyak és tömjénégető szelencék készítéséhez. Jade található Myanmarban, Új-Zélandon, Alaszkában és Japánban is.

Az egyik legszebb drágakő az opál, amely egy nem kristályos szerkezetű kovafajta. Az Ausztráliában és Mexikóban talált opálok káprázatos színváltozatokban fordulnak elő — a vörösnek, a sárgának, a zöldnek és a kéknek elbűvölő színárnyalataiban. Az opálok viszonylag lágy kövek, és kicsiszolt példányait gyakran vonják be vékony kvarcréteggel, hogy megóvják a karcolódástól.

Műkedvelőknek való kövek

Az ilyen és ezekhez hasonló kövek felkutatása szakértők feladata, és műkedvelők ritkán akadnak rájuk. A kvarc azonban egy bőségesen és könnyen található kőzet. Az összes kőzetformájú ásvány közül ez fordul elő a leggyakrabban, és három fő típusa van. Találhatsz olyan kvarcpéldányokat, amelyek teljesen átlátszóak, míg mások áttetszőek vagy nem átlátszóak. Némelyekben vörös, sárga, bíbor, zöld vagy barna színű minták láthatók. Természetesen a kvarckeresés mellett gyűjthetsz bármilyen más érdekes színű vagy mintájú kődarabot is. Amikor majd a követ kicsiszoltad, kellemesen meglepődhetsz a szépségén, és talán még barokk ékszerként ki fogod tenni egy vitrinpolcra, vagy beépíted a kertedet ékesítő kis sziklakertbe.

Miután elegendő mennyiségű követ gyűjtöttél össze, meg kell ismerkedned valamilyen csiszolási módszerrel. Némely kőgyűjtő klub szerint a köveket éles szemcséjű dörzshomokkal és vízzel keverve egy kicsiny villanymotorral forgatott, üreges dobban kell görgetni. Először egészen durva homokot, majd finomabb dörzshatásút, végül pedig csiszolóport kell használni. Ez a munka türelmet és időt igényel — talán egy hetet —, de az eredmény megéri a fáradságot.

Másfajta kövek

A kőgyűjtés nem csupán kis darab kövekre korlátozódik. Japánban gyakran használnak fel nagyobb köveket a tájkertészetben. Ez lélegzetelállítóan drága lehet. Például egy vöröses színű 700 kilogramm súlyú kőnek az ára meghaladja a 2300 dollárt. Mitől ilyen drága? Az érték a kő természetes alakjának a szépségében rejlik. Kialakíthatsz egy vízipatakot, amely kicsinyített vízesések sorozatán át folyik alá e kő tetejéhez közeli kehely alakú képződményből.

Nos, kedvet kaptál a kőkereséshez? Ha igen, remélhetőleg találsz majd kincseket szokatlan módon. (Beküldött cikk.)