Segíts gyermekeidnek megbirkózni a stresszel!

„Sok gyermek senkit sem talál otthon — sem fizikailag, sem érzelmileg —, amikor beszélni szeretne valakivel.” (Depression—What Families Should Know)

TALÁLÓAN nevezte valaki a családot egy érzelmi laboratóriumnak. A család egy kutatóközpont, ahol a gyermek kipróbálja a vélekedéseit, megfigyeli az eredményeket és bizonyos következtetéseket kezd levonni az életről. Hogyan biztosíthatják a szülők, hogy gyermekeik ezt az életfontosságú kísérletet egészséges, nem pedig egy stresszhatásokkal teli környezetben végezzék?

Figyelj!

A The Child in Crisis című könyv figyelmezteti a szülőket: „Tarts fenn állandó párbeszédet!” Mint egy mentőkötél a szülő és a gyermek között, a párbeszéd különösen életfontosságú szerepet kap akkor, ha valamilyen nyomasztó esemény történt a családban. Sohase gondold azt, hogy azért, mert a gyermek csendben van, már túltette magát a gondokon, vagy már helyreállt a belső egyensúlya. Lehet, hogy egyszerűen csak magába fojtja a szorongását, és csendben szenved, amint egy hétéves kislány esetében történt, aki 15 kilót hízott a szülei különválását követő hat hónap alatt.

A „párbeszéd” szó azt jelzi, hogy abban legalább két beszélő személy vesz részt. Ezért nem csak a szülőnek kell beszélnie. Rick és Sue egy tanácsadóhoz fordultak, amikor hatéves fiuk fékezhetetlenül durván kezdett otthon viselkedni. A tanácsadó, miután megismerkedett az egész családdal, észrevett valamit. „A szülők sokat magyaráztak, mégpedig hosszú és gyakran túl aprólékos okfejtésekkel — mondta. — Ráadásul a szülők hajlamosak voltak kisajátítani maguknak a beszélgetést, és láttam, hogy a gyermekek egyre türelmetlenebbé váltak.” Előnyös, ha egy gyermek lehetőséget kap arra, hogy kifejezze magát. (Vö. Jób 32:20, Katolikus fordítás.) Ha nem tudja szavakkal kifejezni gondjait akkor, amikor azok kifejlődnek, később tettekkel fogja azokat kifejezni. (Vö. Példabeszédek 18:1, Ökumenikus fordítás.)

Fontos a párbeszéd akkor is, ha fegyelmezésre van szükség. Hogyan fogadja a gyermek a helyreigazítást? Megérti azt, hogy miért kapja? Ahelyett, hogy egyszerűen elmondod, hogyan kellene éreznie, inkább próbáld meg kideríteni azt, ami a szívében van! Érvelj neki oly módon, hogy helyes következtetésre juthasson! „Késztesd gondolkodásra — írja Elaine Fantle Shimberg —, de hagyd, hogy a gyermek rágódjon rajtuk.”

Ismerd el az érzéseket!

Némelyik szülő ilyen kijelentésekkel fojtja el a párbeszédet: „Ne bőgjél már!” „Nem szabadna így érezned!” „Ez nem olyan rossz, mint amilyennek te gondolod!” Sokkal jobb, ha elismerjük a gyermek érzéseit. „Látom, hogy valami elszomorított téged.” „Valóban lehangoltnak látszol.” „Tudom, hogy most biztosan csalódott vagy.” Ez nem vágja el a párbeszéd fonalát.

A How to Talk so Kids Will Listen & Listen so Kids Will Talk című könyv indokolt megfigyelést tesz ebben a tekintetben: „Minél inkább megpróbálod elnyomni a gyermek boldogtalan érzéseit, annál inkább megmarad mellettük. Minél nyugodtabban tudod fogadni a kellemetlen érzéseket, annál könnyebb a gyermekeknek azoktól elszakadni. Gondolom, most azt mondhatod magadban, ha boldog családot szeretnél, el kell készülnöd arra, hogy sok boldogtalan kijelentést leszel kénytelen elviselni.” (Vö. Prédikátor 7:3.)

Legyél együttérző!

„Mivel a legtöbb felnőtt a saját szemszögéből nézi a gyermek világát — írja Mary Susan Miller —, nehéz elképzelni nekik, hogy nem csak az ő életükben tapasztalhatók stresszhatások.”

Igen, a szülők könnyen elfelejtik azokat a fájdalmakat és szorongásokat, amelyeket ők éltek át addig, amíg felnövekedtek. Ezért kicsinylik le gyakran a gyermekek által érzett stresszhatásokat. Jó lenne, ha a szülők visszaemlékeznének arra, hogy milyen érzés volt tudomásul venni egy kedvenc állatuk elvesztését, egy barát halálát vagy egy új környékre való költözést. Fel kellene idézniük a saját gyermekkori félelmüket, még azokat is, amelyek alaptalanok voltak. A visszaemlékezés az együttérzés kulcsa.

Mutass jó példát!

Az, hogy a gyermeked miként kezeli a stresszhatásokat, nagy mértékben függ attól, hogy mint szülő, te hogyan kezeled azokat. Erőszakkal próbálod tompítani a stressznek a hatását? Akkor ne csodálkozz, ha a gyermeked is hasonló módon vezeti le szorongásait! Magadba zárkózol, ha komoly gondokkal küszködsz? Akkor hogyan várhatod el, hogy a gyermeked nyílt és őszinte legyen hozzád? A stresszérzések annyira el vannak titkolva a családodban, hogy inkább letagadjátok azokat, mintsem elismernétek és megoldanátok a gondokat? Akkor ne háborítsanak fel ennek a gyermekre gyakorolt fizikai és érzelmi hatásai, mert a feszültségek eltemetésére tett bármilyen kísérlet rendszerint csak növeli azok súlyosságát, amikor végül felszínre kerülnek.

A gyermeknevelés egy stresszhatásokkal teli világban különleges kihívásokat jelent a szülők számára. A Biblia tanulmányozása már sokaknak segített megfelelni ezekre a kihívásokra. Ezt el is várhatjuk, mivel a Biblia Szerzője a családi élet Létrehozója is egyben. „Isten bölcsességét annak eredményei bizonyítják helyesnek” (Máté 11:19, The New English Bible). Ha a szülők alkalmazzák a gyakorlatban a Biblia alapelveit, meg fognak győződni arról, hogy az Írás „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16).

[Kép a 10. oldalon]

Az egészséges gondolatközlés enyhíti a stresszhatást

[Kép a 11. oldalon]

A kisfiú kilöttyinti a tejet, bátyja kicsúfolja, de az édesapa megértően vigasztalja fiát