Az Egyház — Változások és zavar

„Sok hívő zavarban van a rájuk nehezedő változások miatt.” L’Histoire, 1987. július/augusztus

„Törjön ki egy pillér . . . és a [hagyomány] felépítménye elveszíti a teljes érthetőségét . . . Helyezd az ostyát [a misén használt »szentelt ostyát«] a kézre az ajkak helyett és »lerombolod sok francia ember hitét«.” (Voyage à l’intérieur de l’Église Catholique.)

„Miközben felújítja a liturgiát és átveszi a helyi nyelvet, az egyház láthatólag elveszítette a templomba járók nagy többségét, akik ragaszkodtak bizonyos megingathatatlannak tekintett hagyományokhoz . . . A kötelezettség érzése hirtelen megtört és a hit megrendült.” (Nord Eclair, 1983. április 24, 25.)

AZ ELŐZŐ idézetek világosan mutatják a zavart, amely sok katolikus elméjében létezik. A kérdés újra és újra visszatér: „Szüleink és nagyszüleink latinul mondott misére jártak és különleges módon imádkoztak. Hogyan válhatott érvénytelenné ez a cselekvési forma máról holnapra?”

Az egyház új közelítése más vallások felé szintén a problémák forrása. A francia Le Monde című napilap így magyarázza: „Sok hívő becsapottnak érzi magát. Túl sokszor mondták nekik, hogy az ő vallásuk az egyedüli igaz vallás vagy legalábbis a legjobb.” Igaz, nagyszámú katolikus kedveli a párbeszéd gondolatát „különvált testvéreivel” legyen az akár ortodox vagy protestáns. De sokan, akiket korábban arra tanítottak, hogy ’az egyházon kívül nincs megmentés’, nem értik meg ezt a szemléletváltozást. Az egyháznak ez az új magatartása nagymértékben felelős a Vatikán és a hagyománytisztelők között kialakult szakadásért, kiknek szellemi vezetőjét, Marcel Lefebvre néhai érseket II. János Pál pápa 1988-ban kiközösítette.

Visszautasított tekintély

Katolikusok gyakran azzal fejezik ki megrökönyödésüket, hogy megkérdőjelezik az egyházi tekintélyt. Még ha II. János Pál megbecsült is a világi igazságszolgáltatás érdekében kifejtett álláspontjáért, ennek ellenére sok katolikus elutasítja azt, hogy kövesse azokat az erkölcsi elveket, amelyeket a nyilvános beszédeiben támogat. Ily módon számos katolikus házaspár alkalmazza az egyház által elítélt fogamzásgátlási módszereket. Mások abortuszhoz folyamodnak.

Az egyház tekintélye minden szinten megkérdőjeleződik. Az a tény, hogy a pápa és más magas rangú egyházi személyiségek különleges álláspontot nyilvánítanak ki egy bizonyos témában, nem tartja vissza a laikusokat, a papokat és még a püspököket sem, hogy ellentmondjanak nekik. A La Réception de Vatican II című könyv így magyarázza: „Ebből a nézőpontból a zsinat által teremtett helyzet kiterjedt az egyházi életre. A római katolikus egyház most az állandó és heves viták színtere. Még a pápa előírásai is vitatottak és nagyon gyakran kifogásoltak. Növekszik azoknak a római katolikusoknak a száma, akik azt mondják, hogy képtelenek — részben vagy teljes egészében — bizonyos főpapi kijelentéseket elfogadni.”

Néhány katolikus elfogadta a változtatásokat az egyházhoz fűződő hűségéből, és továbbra is gyakorolja annak szertartásait. Mások zavarban érzik magukat a helyzet miatt és megelégednek azzal, hogy olyan tagjai legyenek az egyháznak, akik nem értenek egyet minden eszmével. A jelenlegi felmérések szerint egy harmadik lényeges csoportja is létezik a névleges katolikusoknak, akik már nem támogatják többé az egyházat.

A vallási zűrzavar nem korlátozódik a franciaországi katolikus egyházra. Hollandiában is válság alakult ki a katolikusoknál és a protestánsoknál úgyszintén, ahogy ezt a következő cikkünk majd kifejti.

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Polgárháború az anglikán egyházban?

Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától

VALÓSZÍNŰTLEN esemény? A londoni The Sunday Times szerint nem. „Az anglikán egyház szétszakadt — nyilatkozta. — A megosztott egyház polgárháború felé tart.” Mi volt az, ami Anglia fennálló egyházát ilyen szánalmas állapotba hozta? A nők tervezett felszentelése.

Az elmúlt év novemberében az anglikán egyház szinódusa egy történelmi jelentőségű döntésben kétharmados többséggel megszavazta a nők pappá szentelését. Állítólag az egyház teljes létszámának egyharmada, mintegy 3500 egyházi személy ellenkezett a döntéssel és néhányan megdöbbenésükben már elhagyták az egyházat. Mások, London előző püspökének vezetése alatt anglikán azonosságukat kívánják megőrizni, mialatt keresik a „közösséget Péter Szentszékével” Rómában.

A canterburyi érsek vezette a kampányt a változtatás támogatásában. „A nők papságba történő felszentelése — mondta — egy szót sem változtat a tantételekben, az írásokban vagy egyházunk hitében.” Majd hozzátette: „Valójában a világ többi részének véleményalkotásában ez az egyház hitelességét emelheti. Ez a valóságos gyakorlata annak, amit prédikál, amikor egyenlőségről beszél.”

De nem mindenki ért vele egyet. Egy laikus, a szinódus ítéletét „hitehagyásnak” minősítve, amint a határozat ismertté vált, azonnal elhagyta az egyházat, hogy római katolikus legyen. „A döntés a nők felszenteléséről megrázóan hatott. Szellemi zavarodottság uralkodik. A legtöbb ember nem tudja, hogy mit tegyen” — panaszkodott egy londoni lelkész. Ezen idő alatt, miközben a Vatikán gyanakvóan üdvözli az átpártolókat, a rendelkezést „a teljes anglikán és katolikus kiegyezési folyamat egy új és súlyos akadályának” tekinti.

Becslések szerint 1400 nő vár a felszentelésére, de a döntést még jóvá kell hagynia a Brit Parlamentnek, amelynek még a Királynői Szentesítést is el kell nyernie. Mindez két évet is igénybe vehet. Érdekes lesz majd megfigyelni az anglikán egyház akkori állapotát.

[Kép forrásának jelzése a 7. oldalon]

Camerique/H. Armstrong Roberts