Az anyatej mellett szóló érvek
Az Ébredjetek! nigériai tudósítójától
KÉPZELJ el egy bébieledelt, amely ízletes, könnyen emészthető és a fejlődő kisbabák teljes tápigényét kielégíti. Képzelj magad elé egy olyan eledelt, amely „csodaszer”, mert egyrészt véd a betegségekkel szemben, másrészt legyűri a betegséget. Képzelj el egy olyan eledelt, amely egy fillérbe sem kerül, mégis azonnal rendelkezésére áll bárhol a földön minden családnak.
Azt mondod, ilyen eledel nem létezik? Nos, ilyen termék létezik, noha ezt nem az ipar tudósai fejlesztették ki. Ez az anyatej.
Az emberiség egész történelme során az emberek ezt a csodálatos eledelt a gyermek táplálása szempontjából létfontosságúnak tekintették. A Biblia elmondása szerint például, amikor a Fáraó leánya megtalálta a csecsemő Mózest, utasította annak nővérét, hogy hívjon hozzá egy „szoptatós asszonyt” a gyermek gondozása céljából (2Mózes 2:5–9). Később a görög és római társadalmakban a jómódú szülők gyermekeik szoptatása céljából általában robosztus szoptatós dajkákat fogadtak fel. Az utóbbi évtizedekben azonban a szoptatást igyekeztek határozottan elhagyni a kismamák, részben amiatt, mert a reklám elhitette velük, hogy az anyatej nem olyan tápláló, mint a modern technológiával előállított előírásos bébiétel. Ma ez az irányzat kezd az ellenkezőjére fordulni, ugyanis egyre több anya jön rá, hogy „nincs jobb a szoptatásnál”.
A legjobb táplálék
Tudtak-e a tudósok jobb gyermeketetési módszert kidolgozni annál, mint amit a Teremtő beépített szervezetünkbe? Aligha! Az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja) ezt mondja: „Maga az anyatej a lehető legjobb étel és ital a csecsemők számára életük első négy-hat hónapjában.” Az anyatejben megvan minden fehérje, növekedésre serkentő szer, zsír, szénhidrát, enzim, vitamin és nyomelem, amely alapvetően fontos az újszülött egészséges növekedéséhez élete első néhány hónapjában.
Azonkívül, hogy az anyatej a legjobb táplálék, az újszülötteknek voltaképpen nincs is másra szükségük. Az Egészségügyi Világközgyűlés 1992 májusában így erősítette meg ezt újra: „Az élet első négy-hat hónapjában nincs jobb eledel vagy ital, még a víz sem, az anyatejnél, amely fontos a normális csecsemő táplálékigényének kielégítéséhez.” Az anyatejben még a forró és száraz évszakokban is van elég víz a csecsemő számára szomjúságának enyhítésére. Külön víz vagy cukros oldat itatása cumisüvegből nemcsak hogy szükségtelen, de emiatt a csecsemő teljesen abbahagyhatja a szopást, ugyanis a kisbabák rendszerint jobban szeretik a — viszonylag kényelmesebb — cumisüvegből való evést. Természetesen, amikor a kisbaba betölti az első néhány hónapot, fokozatosan ki kell egészíteni étrendjét egyéb étellel és itallal is.
De semmilyen anyatejpótló nem tudja helyettesíteni az anyatejben lévő ideális tápanyag-összetételt, amely biztosítja a csecsemő egészséges növekedését és fejlődését. A Reproductive Health—Global Issues című könyv ezt mondja: „Az anyatej pótlására tett kísérletek eddig nem vezettek sikerre. A csecsemők táplálásáról írt szakirodalom azt bizonyítja, hogy a nem szoptatott gyermekek sokkal jobban ki vannak téve a fertőzéseknek és a rosszultápláltság veszélyének, mint a szoptatott gyermekek.”
A szoptatás életeket ment meg
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint évente több millió csecsemőhalálnak lehetne elejét venni, ha az édesanyák csak anyatejjel táplálnák kicsinyeiket az első négy-hat hónapban. Az UNICEF State of the World’s Children 1992 (A világ gyermekeinek állapota 1992-ben) címen kiadott jelentése ezt mondja: „Egy szegényebb társadalomban élő cumiztatott kisbaba körülbelül 15-ször nagyobb valószínűséggel fog meghalni hasmenéses betegségben és 4-szer nagyobb valószínűséggel tüdőgyulladásban, mint az a kisbaba, aki kizárólag anyatejen él.”
Miért? Részben azért, mert a tejport — eltekintve attól, hogy tápérték szempontjából messze elmarad az anyatejtől — gyakran túlhígítják vízzel, amely nem tiszta, majd nem sterilizált cumisüvegből cumiztatják a kisbabát. A cumisüvegből itatott tejbe így könnyen belekerülnek olyan baktériumok és vírusok, amelyek hasmenéses betegséget és légúti fertőzéseket okozhatnak. Legtöbb gyermekhalálnak ez az oka a fejlődő országokban. Ezzel szemben a közvetlen mellből szívott anyatej korántsem tud olyan könnyen elfertőződni, nem igényel összekeverést, nem romlik meg és nem hígul fel felettébb.
Másodszor: a szoptatás azért ment meg életeket, mert az anyatejben megvannak azok az ellenanyagok, amelyek védelmet nyújtanak a betegségekkel szemben. Még hasmenéses vagy egyéb fertőző betegség fennállása esetén is rendszerint nem olyan súlyos a betegség lefolyása és könnyebb az ilyen szoptatott gyermeket kezelni. Kutatók úgy látják, hogy a szoptatott kisbabák kevésbé hajlamosak a fogfájásra, rákra, cukorbajra és allergiára. És mivel a szopás erőteljes szívásra készteti a kisbabát, ez elősegítheti a szoptatott kisbabák arccsontjainak és arcizmainak egészségesebb fejlődését.
Előny az anyukák számára
A szoptatás nemcsak a kisbabáknak előnyös; előnyös az anyukáknak is. Először is a szopás serkenti az oxytocin-hormon termelődését a szervezetben, amely nemcsak a tejelválasztást és folyást segíti, hanem a méhre is összehúzó hatást gyakorol. Ha a méh a szülés után azonnal összehúzódik, kisebb a valószínűsége a tartós vérzésnek. A szoptatás késlelteti az ovuláció és menstruáció visszatérését is. Ez viszont késlelteti az újabb teherbe esést. A terhességek közötti hosszabb időközök egészségesebbek az anyára és a kisbabára nézve is.
Egy másik nagy előny a nők számára az, hogy a szoptatás csökkenti a petefészek- és mellrák kialakulását. Egyes szakértők azt mondják, hogy a mellrák veszélye a szoptató nők esetében feleakkora, mint a nem szoptató nők esetében.
Az előnyök felsorolásában szoptatásnál nem hagyható figyelmen kívül az anya és a gyermek egymáshoz való kötődése. Ugyanis itt nem egyszerűen az étel odaadásáról van szó, hanem szájon át történő érintkezésről is, hiszen a kisbaba és a mama egymást érzékeli bőrön keresztül, érzik egymás melegét, a szoptatáskor segít egy fontos kapcsolat összekovácsolásában az anya és a kisgyermeke között, és ez hozzájárul a gyermek érzelmi és társas fejlődéséhez.
Döntés a szoptatás mellett
Majdnem minden kismama fizikailag képes elég tejjel ellátni a gyermekét, ha bizonyos feltételek adottak. A szoptatást amint lehet a szülés után el kell kezdeni, a szülés utáni első órában. (A kezdeti anyatej, ez a föcstejnek nevezett sűrű sárgás folyadék, nagyon szükséges a kisbabának, mivel védőanyagot tartalmaz a fertőzésekkel szemben.) Ezután annyiszor kell szoptatni a kisbabát, ahányszor az éhségérzete kívánja, többek között éjjel is, és nem egy pontos időrend szerint. Fontos az is, hogy az anya jól fektesse a kisbabát a mellére. Ezekben egy tapasztalt és együttérző tanácsadó segíthet.
Természetesen annak eldöntése, hogy egy édesanya szoptatja-e a kicsinyét vagy sem, nemcsak attól függ, hogy fizikailag képes-e rá. A State of the World’s Children 1992 című jelentés erről számol be: „Az anyáknak kórházi segítség szükséges, ha a gyermekeknek már a lehető legjobb kezdetet szeretnék biztosítani; de ha a szoptatást szeretnék folytatni, ehhez szükséges a munkáltatónak, a szakszervezeteknek, a társadalomnak — és a férfiaknak is — a támogatása.”
[Kiemelt rész a 13. oldalon]
Szoptatás a fejlődő világban
1. Maga az anyatej a lehető legjobb táplálék és ital a kisbaba számára életének első négy-hat hónapjában.
2. A kisbabák szoptatását megszületésük után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Gyakorlatilag minden anya alkalmas a szoptatásra.
3. A többszöri szoptatás azért szükséges, hogy elegendő tej termelődjék a kisbaba számára.
4. A cumiztatás súlyos betegséghez és halálhoz vezethet.
5. A szoptatást a csecsemő életének bőven a második évéig kellene folytatni, és tovább is, ha lehet.
Forrásmű: Facts for Life. Megjelent az UNICEF, WHO és UNESCO közös kiadásában.
[Kiemelt rész a 14. oldalon]
Szoptatás és az AIDS
A WHO és az UNICEF 1992. április végén nemzetközi szakértői csoportot hívott össze az AIDS és a szoptatás összefüggésének kivizsgálására. Dr. Michael Merson, a WHO AIDS-világprogramjának igazgatója ismertette az értekezlet fontosságát. Ezt mondta: „A szoptatás nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a gyermek életben maradjon. Mérlegelni kell, mennyi az esélye annak, hogy a kisbaba AIDS-ben meghal, ha szopik, és mennyi az esélye a más okból bekövetkező halálnak, ha nem szopik.”
A WHO szerint minden HIV-vírussal fertőzött anyától született kisbaba egyharmada maga is megfertőződik. Jóllehet a terhesség és szülés alatt nagy a fertőzés átvitelének az esélye anyáról a kisbabára, de arra is van bizonyíték, hogy ez szoptatáskor is bekövetkezhet. De — jelenti a WHO — a HIV-vírussal fertőzött anyáktól született kisbabák zöme nem fertőződött meg a szoptatásnál.”
A szakértői csoport következtetése ez volt: „Ahol elsősorban a fertőző betegségek és rosszul tápláltság okozza a csecsemők halálát s ahol magas a csecsemőhalandóság, ott a terhes nőknek, még a HIV-vírussal fertőzötteknek is a szoptatást kellene általában ajánlani. Miért? Mert a szoptatással a kisbabák HIV-vírussal való megfertőződésének a veszélye valószínűleg kisebb, mint a más okból bekövetkező halál veszélye, ha nem szopnának.
Másrészt, azokban az esetekben, ahol a csecsemőknél a halált nem elsősorban a fertőző betegség okozza, és ahol a csecsemőhalandóság elég alacsony . . ., ott a HIV-vírussal fertőzött terhes nőknek rendszerint azt tanácsoljuk: válasszák a biztonságosabb etetési formát és ne szoptassanak.”