Égi szeleken száguldó titokzatos lovasok
„Istenen kívül ki más lenne képes kigondolni ilyen végtelenül dicsőséges jeleneteket? Istenen kívül ki más lenne képes produkálni ilyeneket, miközben az egekre ilyen káprázatos tüneményeket fest?”
MI VÁLTOTT ki Charles F. Hall, XIX. századi északi-sarki kutatóból ily áhitatot? Az egyik leglenyűgözőbb természeti jelenség, amelyet az emberi szem láthat — az aurora borealis — ismertebb nevén: az északi fény.
Az égi fényjelenségek igézete már visszanyúlik az i. e. IV. évszázadba, amikor a görög filozófus, Arisztotelész megírta erről az elméletét. De csak 1621-ben ismerte meg a világ az „aurora borealis” (vagyis az északi fény) elnevezést, ahogyan ma is emlegetjük a francia tudós és matematikus, Pierre Gassendi révén. Aurora a klasszikus mitológiában a római rózsaszín ujjú hajnal istennőjének az elnevezése volt. Szelek anyjának is nevezték, az északi, Boreas szélről elnevezve.
Mi idézi elő az északi fényt? Vajon a napsugarak okozzák, amelyek a levegőben lévő apró jégkristályokról viszszaverődnek? Vagy a jéghegyekről visszatükröződő napfény? Vagy a meleg és hideg levegő összetalálkozásából eredő robbanások? Egyik sem. A fejlett tudományos kutatómunka szerint ez a jelenség „összefüggésbe hozható a naptevékenység és a Föld mágneses mezeje közötti közvetlen kölcsönhatással.
A csodálatos északi fény látványa tőlünk százötven millió kilométerre, Naprendszerünk középpontjából indul ki. A Napban és a Nap felszínén előforduló nukleáris robbanások nagy mennyiségű gázt lövellnek ki az űrbe, amelyek sebessége némelyek becslése szerint elérheti az óránkénti 4 000 000 kilométert is. Ezek a viharos napszelek, amelyekben nagy energiájú részecskék áramlanak, a Föld külső légkörét 24—48 órán belül érhetik el. Mihelyt belépnek a Föld mágneses terének külső erővonalaiba, a töltéshordozó részecskékből elég sok csapdába esik és a pólusok magukhoz vonzzák őket. Ezután a nitrogén molekulákkal és oxigén atomokkal összeütközve felgerjesztik azokat és fényjelenséget keltenek. Hasonló folyamat játszódik le akkor is, amikor felkapcsoljuk a neonvilágítás kapcsolóját.
Időnként úgy tűnik, mintha az északi fény függönyei majdnem elérnék a Földet. Ám ez a jelenség a Föld felszíne fölött csak 100—1000 kilométer távolságban fordul elő. Az alacsonyabb magasságban a nagy energiájú részecskék összeütközése sárga és zöld árnyalatú fényt ad, a magasabb légkörben viszont vörös és kék fényjelenséget idéz elő. Egyes fények óriásiak — mértek már 3—5 kilométer vastag és több mint 160 kilométer hosszú fényt is — amely szó szerint több ezer kilométerre terjedt ki.
Hol láthatók és milyeneknek látszanak?
Sajnos a föld lakosságának csak egy kicsiny hányada láthatja valaha is az északi fényt. A trópusokon élő embereknek majdnem teljesen ismeretlen ez a jelenség. De ha Grönland déli részén, Izlandon, Észak-Norvégiában vagy Észak-Alaszkában élsz, az északi fényt évente akár 240 éjszakán is láthatod. Észak-Szibériában és Közép-Kanadában évente körülbelül 100 éjjel látható, míg Dél-Alaszka lakói évente mindössze öt éjjel gyönyörködhetnek e tüneményben. Közép-Mexikóban minden 10 évben egyszer lehet ilyen fénytüneményt látni. A déli féltekén ezek a fel-felvillanó fények, más néven: a déli-sarki fény főleg a fókáknak, bálnáknak és pingvineknek jelent látványosságot. Ám Új-Zéland, Ausztrália bizonyos részei és Argentína még beletartoznak abba a ritkán lakott sarki fényövezetbe, és így láthatják az égi jelenséget.
A tiszta éjszakai égbolt tökéletes háttér a változatos, függönyös, ívelt és vízesésszerű alakban megjelenő panorámának, amely hol feltornyosul, hol elhalványul az égen. Úgy tűnik, hogy ott, ahol egy láthatatlan öv átfogja a Föld északi és déli mágneses pólusait, valahol az 55. és 75. szélességi fok között, a legerősebb a fény. William H. Hooper sarkkutató elismeri: „Szavaink túl szegényesek ahhoz, hogy ecsetelni tudjuk a folyton változó és káprázatos fázisokat; nincs olyan toll vagy ecset, amely képes lenne lefesteni az északi fény változó színárnyalatait, ragyogásait és pompáját.”
Csakugyan lehet hallani őket?
Jóllehet egyes tudósok nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy hangok is keletkezhetnek az északi fény eredményeként, viszont nem tisztázódott, hogyan származhatna bármilyen észrevehető zavar magából a fényjelenségből. E fényjelenség igen nagy távolságban játszódik le a Föld felett. Mivel a hang 3 másodperc alatt tesz meg 1 kilométer utat, így a hangnak észrevehetően jóval később a látható fény megjelenése után kellene csak hallatszania.
Érdekes módon, egy ragyogó északi fény során egy férfit teljesen elvakított a fény, és „majdnem minden ragyogó fényfelvillanásnál felkiáltott: »Nem hallod?«” Egy amatőr csillagász ezt mondta: „A zaj olyan volt, mint amikor valaki celofánt gyűröget, vagy mint amikor a forrásban lévő víz sistereg. Ez volt életem legtitokzatosabb pillanatainak az egyike.” Fort Chimo (Ungava, Kanada) egyik bennszülött inuit lakosa, kérésünkre elmondta, mit hallott egy tiszta éjszakán, amikor hazafelé tartott kutyáival. „A fényjelenséget süvítő, sziszegő hangok kísérték. Nem szél volt. Nagyon csendes éjszaka volt . . . Ám a kutyák is megijedtek. S ijedtségükben szétszaladtak minden irányba.”
Vajon ezek a hangok csak hallucinációk, azaz csak magukban hallják az emberek ezeket a hangokat? Egyesek erre gondolnak. De William Petrie a Keoeeit—The Story of the Aurora Borealis című könyvében egy lehetséges magyarázattal szolgál. Így érvel: „A rossz villanykapcsoló is halk, sistergő vagy recsegő hangot hallathat, amikor az elektromos töltés kisül és a felkapcsoláskor az áram nem folyik a megfelelő helyre. Na már most, mivel az északi fény voltaképpen elektromos töltésű részecskék légkörbe való belépésének az eredménye, elképzelhető, hogy a Föld felszínének közelében az elektromosság feltételei megváltoznak. Újabban tényleg azt figyelték meg, hogy olyan alaposan megváltoznak a feltételek, hogy ez azzal jár, hogy az elektromosság töltései a felszínről »elvezetődnek«, miközben feltehetőleg halk hang hallatszik.”
Milyen erős ez? Az Alaska Geographicban negyedévenként megjelenő Aurora Borealis—The Amazing Northern Lights 1979-ben beszámolt arról, hogy „az északi fénykisüléssel járó elektromos áram igen erős, körülbelül 1000 milliárd watt, vagy egy év viszonylatában 9000 milliárd kilowattóra — ez több, mint az Egyesült Államok jelenlegi évi elektromos áramfogyasztása, amely nem egészen 1000 milliárd kilowattóra”! Az északi fény hullámokat bocsát ki, úgynevezett rádiózavart, amelyeket rádióvevővel foghatunk is, de ezek az emberi fül számára nem hallhatók. Szerencsére az ionoszféra megvéd bennünket ettől a rádiózavartól, úgyhogy zavartalanul tudjuk rádiónkat használni.
Sarki fény hatására keletkezett heves mágneses viharok már megzavarták a nagy távközlési rendszereket. Egy alkalommal egy rádióadó könnyűzenei adását éles telefonhívás zavarta meg. A Transzalaszkai Kőolajvezeték egyszer feltöltődött 100 amper erősségű árammal az északi fény miatt. Az északi fény még a radarrendszereket is becsapta és nukleáris rakétatámadást jeleztek. Észak-Amerika fölött 1941-ben egy óriási égi jelenség Toronto (Kanada) vízpartján a tengeri sirályokat is felébresztette.
Tartós benyomások
Edward Ellis, XIX. századi kalandor és író, az északi fény látványának hatására ilyen szavakat volt kénytelen használni: „Sajnálatra méltó az az ember, aki azt mondja: »Nincs Isten«, vagy akit nem tud lelke mélyéig megindítani egy ilyen végtelen erejű fénytünemény.” Aki első ízben szemtanúja a napszél e száguldó titokzatos lovasainak, csak szuperlativuszokban tud beszélni élményéről: Milyen lenyűgöző! Milyen fenséges! Milyen pompás! Ez a jelenség annyira vonzó, hogy emberek képesek a távoli Japánból repülőgépre szállni és elmenni Kanadába az Északnyugati területeken lévő Yellowknife-ba, csak hogy láthassák az északi fényt! Egy helybeli férfi az egyik ilyen csoportról ezt mondta: „Egyesek sírtak a látvány után, mert szerintük annyira szép volt.”
Igazában csak Tervezőmesterünk munkája képes belőlünk ilyen érzéseket kiváltani. Miképpen a zsoltáros is indíttatva érezte magát arra, hogy ezt írja: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsoltárok 19:2).
[Kiemelt rész a 26. oldalon]
Az északi fényhez kapcsolódó legendák és babonák
Sok nemzedéken át az északi kultúrközösségekben az északi fényről azt gondolták az emberek, hogy ezek: „Szellemek kezében levő fáklyák, amelyek éppen meghalt személyek lelkeit vannak hivatva elvezetni a boldogság és a bőség földjére”
„Rozmárfejjel labdázó halottak szellemei”
„A háború és pestis baljós jelei”
„Harcban megölt ellenségek szellemei”
Időjárási jel: „Rosszabbra fordul az idő”
„Tüzek, amelyek fölött egy óriási katlanban a nagy varázslók és harcosok . . . sütögetik megölt ellenségeiket”
„Fényes kígyó, amely az égbolton táncol”
„Születés közben meghalt gyermekek szellemei”
„Jótékony hatásúak a szívbetegek gyógyítására”
[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]
NASA fotó