„Az emberiség leghasznosabb fája”

Az Ébredjetek! kenyai tudósítójától

A LEGTÖBB ember szemében a kókuszpálma a lustaság érzetét keltő fa — a pihenés és a kikapcsolódás szimbóluma. De a Kenya partvidékéhez tartozó Mombasa-szigetén lakók szemében sokkal többet jelent. Egyesek ezt a kecses óriást az „élet fájának” tekintik. E partlakók a kókuszpálmában nemcsak a megkapó szépséget látják, hanem azt a fát, amely az emberi élet alapszükségleteinek jó részét biztosítja.

A kókuszpálmát sok hasznos célra fel lehet használni. Nem meglepő tehát, hogy a pálmafát a „bőség fájának”, vagy amolyan „házhoz szállított tejnek” és „az emberiség leghasznosabb fájának” nevezik. A The Coconut Palm​—A Monograph című könyv megjegyzi: „Talán több hasznos terméket szolgáltat az emberiségnek, mint bármely másik fa.”

Mi minden készül a kókuszdióból?

A kenyai tengerpart lakói a kókuszpálmát igen leleményes módon sokféle formában hasznosítják. Vegyük például Kadiit, egy ott lakó háziasszonyt. Gyermekkora óta itt él e trópusi környezetben. „Mindig fontos szerepe volt a kókuszdiónak otthonodban?” — kérdezzük tőle.

Válasza így hangzik: „Élénken vissza tudok emlékezni arra, hogy kislánykoromban mi mindenre használtuk a kókuszdiót a konyhában. Mivel a héja igen kemény és meglehetősen tartós, ezért ízléses csészék, evőkanalak és merőkanalak készültek belőle. A nagyobb kókuszdióhéjat levesestálak és merítőkanalak készítésére használtuk. Az iskolai oktatás keretében megtanultuk, miként lehet ilyen háztartási eszközöket tervezni és készíteni belőlük.”

Kadii férje, Mbagah, aki szintén itt nőtt fel a tengerparton, rengeteget tud beszélni arról, hogy a konyhán kívül még hol lehet felhasználni a kókuszpálmát. „Mint kisfiú, ahogy egyre nagyobb lettem — emlékezik vissza Mbagah —, azt láttam, milyen nélkülözhetetlen része életünknek a kókuszpálma.”

Például a pálmafa kemény és szívós fájáról ezt mondja: „Szarufákat, támfákat, cölöpöket, póznákat és különböző épületelemeket készítünk belőlük.”

Mi a helyzet a pálmalevelekkel? „A legtöbb faluban a nőknek az jelenti a kenyérkereseti lehetőséget, hogy a pálmaleveleket megfonják, és nagy zsindely formában tetőfedő anyagot készítenek belőle” — fejtegeti Mbagah. Még ha egy ház teljesen ki is van téve a trópusi nap tűző sugarainak, a ház lakói bent kellemesnek, hűsnek érzik a levegőt. Az ilyen zsúptető nemcsak a tűző nap sugarai ellen nyújt védelmet, hanem hűsítő légmozgást is biztosít a házban. Nehéz elképzelni jobb tetőszerkezetet. A fonott pálmalevelekből kitűnő falak, kerítések és ajtók készülnek.

„Ne feledkezzünk meg a kókuszdió héjáról sem — teszi hozzá Mbagah büszke mosollyal. — Ez úgy nyerhető ki, hogy a földbe erősített vasnyársra vagy egy hegyes fára a kókuszdiót felszúrjuk. Ezután a kókuszdiót mindkét kézzel megfogjuk, a nyárshegyre erősen ráhúzzuk és úgy megcsavarjuk, hogy a héj lejöjjön magáról a kókuszdióról.” A kókuszhéjnak szép arany rostjai vannak, amelyekből padlószőnyegeket, pokrócokat, szőnyegeket, keféket, söprűket, sőt még matractömőanyagot is lehet készíteni.

„Ízletesebb a bornál”

A kókuszdió fontos része az étkezéseknek is, és növekedésének csaknem minden szakaszában fogyasztható. Az éretlen kókuszdió leve (a helybeli kiswahiliek nyelvén, dafu) igazán egészséges és kellemes ízű tápláló ital. Ezt az italt fel lehet szolgálni természetes „poharában” úgy, hogy csak egy lyukat kell fúrni a dió tetején — épp megfelelő ital a trópusi szomjúság csillapítására. A híres utazó, Marco Polo állítólag ezt mondta erről az italról: „Olyan tiszta ez az ital, mint a víz, s emellett hűsítő, ízletesebb a bornál és különb az aromája, mint a boré vagy más italé.”

A turisták is gyakran hasonló véleménnyel vannak róla, amikor először szürcsölik ki ezt a helyi italt. És ha már kiitták az italt, a kókuszdió héjának megtört része felhasználható arra, hogy a kocsonyás gyümölcspépet kikanalazzuk. Ez a pép omlós, édes ízű és üdítő. Jóllehet az éretlen kókuszdió finom íze újdonság a turistáknak, a parti lakosok mindennap ezt isszák és igen nagyra értékelik, főleg, ha szűkében vannak az ivóvíznek.

Kókuszdióból készült ételek

Az érett kókuszdió legértékesebb része a húsa vagy termése. Mindjárt ehető, ahogyan kikerül a héjból, aztán különböző ételekre lehet reszelni vagy kipréselve értékes kókusztejet lehet nyerni belőle.

Kadii így emlékezik vissza: „Mint kislánynak nekem kellett gondoskodnom arról, hogy legyen mindig elegendő kókusztej a főzéshez.” Hagyományosan kókusztejet adagolnak az ételekhez, hogy ízletesebbé tegyék a halat, a csirkét, a babot, a rizst, a burgonyát, a maniókát és a kenyeret. Még a curry íze is jobb tőle. Ezek után az érdekelt bennünket, hogyan nyeri ki Kadii a kókusztejet.

„Mbuzit szoktunk használni” — magyarázza Kadii. Mbuzi a kiswahiliek mindennapi beszédében egy földből 15 centiméterre kiálló kis faszékre utal. Ennek éles kiálló fűrészes éle van, s úgy van elkészítve, hogy kézzel lehet reszelni rajta a kókuszdiót. Nekünk, gyermekeknek szórakoztató volt ülni a mbuzin. Kezünkbe vettünk egy félbevágott kókuszdiót és a fogazott élű pengével a belsejét kikapartuk, annyira tisztára, hogy végül nem maradt benne semmi, csak maga a kókuszhéj. Következő lépésként fogtuk a reszelt kókuszdiót és egy hosszú, tölcsérszerű, pálmalevelekből készült szitába tettük. Ezután következett az ízletes kókusztej kipréselése.

A kókuszdió voltaképpen gyümölcs, és jól tálalható más trópusi gyümölcshöz. Ha a frissen szeletelt papaya, ananász, mangó, banán, narancs és golgotavirág terméséből készült gyümölcstálra gondolunk, amelynek tetején frissen reszelt kókusz vagy sűrített kókusztej van, máris összeszalad a nyál a szánkban.

Egy régi közmondás ezt mondja: „Aki kókuszpálmát ültet . . . gondoskodik ételéről, italáról és hajlékáról, sőt gyermekeinek még az örökségéről is.” A lustaság érzetét keltő kókuszpálma távolról sem lusta. Bár lehetne arról vitatkozni, hogy csakugyan az emberiség leghasznosabb fája-e vagy sem, ebben az afrikai országban mindenképpen bőségszaru.