Van hely mind az ember, mind az állatok számára?

MIÉRT van csökkenőben a vadvilág Afrika oly sok részén? (Lásd a bekeretezett részt a szemközti oldalon.) Egyesek a kontinens népességének gyors növekedését okolják.

Igaz, Afrika néhány része, különösen a városok környéke túlnépesedett. A vidéki területeket szintén teljesen lelegelte a gazdálkodó földművesek állatállománya. Például figyeld meg a Venda, Gazankulu és Kangwane nagy népsűrűségű területeit, amelyek a Krüger Nemzeti Parkkal határosak. Ezek a fekete lakóhelyek Dél-Afrika korábbi apartheid politikájának részeként alakultak, népsűrűségük 70-től 100 főig terjed négyzetkilométerenként. Az átutazás ezeken a területeken, hogy egy vakációt élvezzen az ember a Krüger Nemzeti Parkban, lehangoló lehet. „Az emberek, akik a Park határain élnek . . . szegények, többnyire munkanélküliek és éheznek” — fejtegeti egy dél-afrikai újság, a Sowetan. „Az állatok — jegyzi meg egy másik helyi újság, a The Natal Witness — buja növényzetű, pompás vidéken élnek a kerítés másik oldalán.”

Egy nem régi jelentés szerint a Krüger Park hatósági szerve többet szándékozik tenni, hogy segítsen a park határain élő embereknek. Mi történne azonban, ha minden kerítést eltávolítanának és korlátozás nélküli belépést engednének a vadászoknak, a pásztoroknak és a telepeseknek? A természetvédők attól félnek, hogy végül a legtöbb vadállatot kiirtanák, ahogy az más országokban is történt.

A jól vezetett vadrezervátumok életfontosságú szerepet játszanak a vadvilág védelmében, különösen sűrűn lakott területeken. A rezervátumok a külföldi turistáktól hozzájuthatnak ahhoz a készpénzhez is, amelyre égetően szükség van. (Lásd a bekeretezett részt az 5. oldalon.) „Ezek a területek — vonja le a következtetést Musa Zondi, afrikai újságíró a Sowetan előbb említett cikkében — munkalehetőségről is gondoskodnak emberek ezrei számára, különösen azoknak, akik e rezervátumok mellett laknak. Továbbá ez a mi örökségünk. Nem hagyhatnánk jobb ajándékot gyermekeinknek ezeknél a területeknél.”

Túlnépesedés — az egyetlen fenyegető veszély?

A népességrobbanás nem az egyetlen fenyegető veszély Afrika vadvilágára. Figyeld meg például azt a négy nagy afrikai országot, amelyeknek közös határa van: Namíbia, Botswana, Angola és Zambia. Ezek nagyobb területet alkotnak, mint India, mégis az összevont népsűrűségük csak 6 személy négyzetkilométerenként. Ez nem sok, ha összehasonlítjuk olyan országok népsűrűségével, mint Németország 222 fővel négyzetkilométerenként; Nagy-Britannia 236 fővel négyzetkilométerenként; és India 275 fővel négyzetkilométerenként! Valójában egész Afrika népsűrűsége — 22 fővel négyzetkilométerenként — jóval alatta van a 40 fős világátlagnak.

„A népesség gyorsan növekszik Afrikában — ismeri be a zambiai Richard Bell a Conservation in Africa című könyvében —, a népsűrűség összességében véve azonban még mindig viszonylagosan kicsi, kivéve bizonyos helyi tömörüléseket.”

A betegségek, a pusztító szárazságok, a nemzetközi orvvadászat, a polgárháborúk és a vidéki földművesek helyzetének elhanyagolása mind hozzájárul Afrika vadvilágának csökkenéséhez.

A világhatalmi harc a korábbi Szovjetunió és a Nyugat között konfliktusokat eredményezett mindenütt Afrikában azzal, hogy mindkét oldal bonyolult fegyverekkel árasztotta el a kontinenst. Gyakran az automata fegyverek közül néhányat a vadvilágra irányítottak, hogy abból táplálják az éhező hadsereget, és hogy több fegyverhez jussanak az elefántagyarak, rinószarvak, valamint más állati trófeák és termékek eladásából. A vadvilág gyors pusztulása nem állt le a hidegháború végével. A fegyverek még mindig Afrikában vannak. Afrika egyik polgárháborújára vonatkozóan Angolában az Africa South című újság ezt jelentette: „Az orvvadászat, amely már mindenütt általános a háborúban, fokozódott a tűzszünet óta, mert nem ellenőrizték a leszerelt katonákat.” És ez a háború azóta kiújult.

Sok orvvadász kockáztatja életét, mivel hatalmas mennyiségű pénz jár együtt ezzel. „Egyetlen [rinó]szarv 25 000 dollárt is érhet” — jelentette egy afrikai újság, a The Star. Dr. Esmond Martin, természetvédő egy ázsiai országot látogatott meg 1988-ban, és megállapította, hogy egy kilogramm rinószarv ára három éven belül 1532 dollárról 4660 dollárra növekedett.

Ki fog rátalálni először?

Drasztikus intézkedésekkel hívták fel a figyelmet arra a fenyegető veszélyre, amelyet az elefántcsontra és a rinószarvra irányuló igény okoz. 1989 júliusában az egész világon több millió tévénéző látta azt a hatalmas, 12 tonnás elefántcsonthalmot — értékét három és hat millió dollár közötti összegre becsülték —, amelyet Daniel arap Moi, Kenya elnöke gyújtott fel. Dr. Richard Leakey-t, Kenya vadgazdálkodási igazgatóját megkérdezték, hogyan tudna magyarázatot adni erre a szemmel látható pazarlásra. „Nem lettünk volna képesek meggyőzni az embereket Amerikában, Kanadában vagy Japánban, hogy ne vásároljanak több elefántcsontot, ha mi még mindig árusítanánk azt” — válaszolta. Valóban, ezek az intézkedések rengeteg embert ráztak fel, hogy működjenek együtt az elefántcsont-kereskedelemre vonatkozó nemzetközi tilalommal. Az igény az elefántcsont termékekre határozottan csökkent.

Ettől eltérő a helyzet a rinóval. Bár Kenya elnöke több millió dollár értékű rinószarvat gyújtott fel 1990-ben, az igény továbbra is fennáll. (Lásd az „Amiért a rinószarv olyan népszerű” című bekeretezett részt a 9. oldalon.) Ahhoz, hogy megvédjék a fogyó rinó populációkat, néhány ország ezen teremtmények szarvainak a lefűrészeléséhez folyamodott. Néha ez egy kétségbeesett verseny, hogy ki fog rátalálni először, a környezetvédő a bénító hatású lövedékkel vagy az orvvadász a gyilkos, automata fegyverrel.

Új irányzat a környezetvédelemben

A nyugati vadászok és a környezetvédők nagyra becsülik a vidéki lakosok nyomolvasó képességét. Valóban sok afrikainak figyelemre méltó ismerete van a vadvilággal kapcsolatban. „Ezen ismeretek közül — fejti ki Lloyd Timberlake az Afrika in Crisis című könyvében — sokat szájról szájra adnak tovább, ugyanakkor ez az ismeret veszélyben forog, amint az afrikaiak elmennek vidékről a nagyvárosokba . . . A világot így az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti azt, amit . . . Leslie Brownrigg, antropológus »sok ember által végzett tudományos kutatás évszázadainak« nevezett.”

A múltban a gyarmati kormányzatok nemzeti parkokat állítottak fel, kizárva onnan azokat a földműveseket, akik évezredeken át élelem tekintetében a vadvilágtól függtek. Ma néhány afrikai kormányzat ezeknek a hosszú ideig elhanyagolt vidéki földműveseknek a segítségét kéri. „Több, Afrika déli részein élő nemzetben — jelenti a Worldwatch Institute — az állam feladata a kizárólagos ellenőrzés a vadvilág felett. Zambia 31 vadgazdálkodási területéből 10 területen az ott élő vidéki közösségeknek jogokat biztosítottak a vadvilággal kapcsolatban; az orvvadászat jelentősen csökkent és a vadvilág populációi ennek eredményeképpen újra éledni látszanak.” Vannak más jelentések is a sikerekről, ahol a vidéki földművesek is bekapcsolódtak a saját környezetük védelmébe, amely érinti a fekete rinót és a sivatagi elefántot a namíbiai Kaoko Veldben, a dél-afrikai Kangwane vadrezervátumában, valamint más afrikai országokban.

Ezen ígéretes irányzat ellenére a környezetvédőket még mindig aggódás tölti el a jövő miatt. Ez az új megközelítés még a legjobb esetben is csak ideiglenes megoldás. Hosszú távon az emberiség gyors népességnövekedése fenyegető veszély marad. „A következő évszázad folyamán — fejti ki a U.S.News & World Report — az emberiség népessége várhatóan közel 5 milliárddal növekszik, különösen a fejlődő országokban, ezek a területek, nem véletlenül, a vadvilágnak is az utolsó menedékei a földön.”

Amint az emberi népesség kiterjed a vadon területeire, konfliktus fejlődik ki az ember és az állatok között. „Afrika nagyvadjai közül sok faj — például az elefánt, a víziló, az orrszarvú, a kafferbivaly, az oroszlán és a krokodil, valamint néhányan a nagyobb antilopok, főemlősök és disznófélék közül — nem tud alkalmazkodni a vidéki fejlődés legtöbb formájához” — fejti ki a Conservation in Africa című könyv.

Mivel az ember úgy tűnik nem tudja megoldani az afrikai vadvilág hosszú távra szóló életben maradását, ki tudja megvalósítani ezt?

[Kiemelt rész/térkép a 7. oldalon]

„A kafferbivalyok száma 55 000-ről kevesebb mint 4000-re csökkent, a vízi antilopoké 45 000-ről kevesebb mint 5000-re, a zebráké 2720-ról körülbelül 1000-re és a vízilovaké 1770-ről mintegy 260-ra” — jelentette egy 1979-ben és egy 1990-ben a mozambiki Marromeu deltája felett végzett légi felmérés összehasonlítása az African Wildlife című újság 1992. március/áprilisi számában.

„1981-ben körülbelül 45 000 zebra vándorolt a legelőkön és az erdőkön keresztül [észak Botswanában]. 1991-re azonban csak mintegy 7000 járta végig ugyanazt az útvonalat.” (A Getaway című folyóirat 1992. novemberi számának a Patterns in the Grass című vadvilágról szóló videofilmről készült beszámolójából.)

„[Togóban, Nyugat-Afrikában tett] látogatásunk alatt az erdei elefánt érdekes és nem várt populációjára bukkantunk a Fosse aux Lions Természetvédelmi Területen . . . Egy 1991 márciusában végzett légi összeírás összesen 130 állatot számolt meg . . . [Nem egészen egy évvel később azonban] az elefántok száma a Fosse aux Lions-ban 25-re esett vissza” — jelentették az African Wildlife című újság 1992. március/áprilisi számában.

[Térkép]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az afrikai vadrezervátumok életfontosságú szerepet játszanak sok faj megőrzésében

AFRIKA

MAROKKÓ

NYUGAT-SZAHARA

MAURITÁNIA

ALGÉRIA

MALI

TUNÉZIA

LÍBIA

NIGER

NIGÉRIA

EGYIPTOM

CSÁD

SZUDÁN

DZSIBUTI

ETIÓPIA

KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

KAMERUN

KONGÓ

Cabinda (Angola)

GABON

ZAIRE

UGANDA

KENYA

SZOMÁLIA

TANZÁNIA

ANGOLA

ZAMBIA

MALAWI

NAMÍBIA

ZIMBABWE

MOZAMBIK

BOTSWANA

MADAGASZKÁR

DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

SZENEGÁL

GAMBIA

BISSAU-GUINEA

GUINEA

BURKINA FASO

BENIN

SIERRA LEONE

LIBÉRIA

ELEFÁNTCSONTPART

GHÁNA

TOGO

EGYENLÍTŐI-GUINEA

RUANDA

BURUNDI

SZVÁZIFÖLD

LESOTHO

Fosse aux Lions

Természetvédelmi Terület

Masai Mara Vadvédelmi Terület

Serengeti Nemzeti Park

Marromeu Delta

Krüger Nemzeti Park

Földközi-tenger

Vörös-tenger

Indiai-óceán

A területek, amelyekre utalt a cikk

Nagyobb nemzeti parkok

[Kiemelt rész/képek a 9. oldalon]

Amiért a rinószarv olyan népszerű

„HÁROM LÁB védjegyű rinocéroszszarv lázcsillapító víz.” Ez a neve egy népszerű gyógyszernek, amelyet Daryl és Sharna Balfour, a Rhino című könyv szerzői szerint Malajziában árulnak. A címke ezen az állítólagos gyógyszeren ezt az üzenetet tartalmazza: „Ezt a gyógyszert gondosan készítették el a legjobban kiválasztott rinocéroszszarvból és lázcsillapító szerből szakemberek közvetlen felügyelete alatt. Ez a csodálatos gyógyszer úgy hat, mint egy varázslat, azonnal megnyugvást ad azoknak, akik a következőktől szenvednek: malária, magas láz, a szívre és a négy végtagra kihatással levő láz, valamint klímaváltozás okozta szédülés, elmebetegség, fogfájás stb.” (Kiemelés tőlünk.)

Az ilyen hiedelmek széles körben elterjedtek Ázsia országaiban. A rinószarv folyékony vagy por formában könnyen elérhető sok ázsiai nagyvárosban. Abban a reményben, hogy semlegesítik a népszerűségét, Balfourék ezt jelentik ki: „Bevenni egy adagot a rinószarvból orvosilag egyenértékű azzal, mintha lerágnád a körmeidet.”

Jemenben a rinószarvat egy másik okból értékelik — mint tőrök nyeléhez való anyagot. Több mint 22 tonnát importáltak az országba a 70-es években, és nehéz megfelelő helyettesítő anyagot találni. „A jemeniek úgy találták — fejtik ki Balfourék —, hogy nincs semmilyen más anyag, amely olyan jó volna, mint a rinószarv a tartósság, valamint a megjelenés tekintetében . . . Minél régebbiek [a tőrnyelek], annál jobban néznek ki, a borostyánhoz hasonló áttetszőséget öltve fel az évek múlásával.”

[Grafikonok/képek a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

2720

1000

1979 zebra populáció 1990

55 000

3696

1979 kafferbivaly populáció 1990

1770

260

1979 víziló populáció 1990

45 000

4480

1979 vízi antilop populáció 1990

Összehasonlító fejlődési irányvonalak a Marromeu Delta vadvilág populációiban 1979-ben és 1990-ben

[Forrásjelzés]

Balra lent: Safari-Zoo of Ramat-Gan, Tel Aviv