Az a személy, aki meg fogja védeni vadvilágunkat
AZ EMBERI történelem hajnalától kezdve az ember örömet talált a vadállatok tanulmányozásában. Szomorú azonban, hogy miután Isten engedélyt adott az embernek, hogy a táplálékát hússal is kiegészítse, a vadvilág iránti értékelés szükségtelen mészárlássá és kegyetlen trófeavadászattá fajult (1Mózes 2:19, 20; 9:2; 10:9; 25:27).
Néhány embert azonban továbbra is csodálattal töltött el a föld vadvilága. 3000 évvel ezelőtt a 104. zsoltár szavait egy vadvilágot szerető ember fogalmazta meg. Név szerint megemlít olyan különböző vadon élő teremtményeket, mint a zebrák, az oroszlánok, a kőszáli kecskék, a szirti borzok és a gólya. A madarak, madárdalok és a vadállatok tanulmányozása arra indította a zsoltárost, hogy dicséretben törjön ki: „Mindazokat bölcsen alkottad meg [Jehova]” (Zsoltárok 104:10–12, 17–21, 24).
Valóban, Jehova Isten jogosan lehet elégedett a nagyszerű teremtésművével (1Mózes 1:31). Ezért biztosak lehetünk, hogy nem fogja megengedni, hogy a föld még megmaradt vadvilágát kitöröljék a létből. Ezzel összhangban Isten arra ihlette a zsoltárírót, hogy olyan tájékoztatást jegyezzen fel, amely jó hír lesz minden vadvilágot szerető embernek. Azt mondja nekünk, hogy ’nem mozdul meg a föld soha örökké’ (Zsoltárok 104:5). Bolygónk örökké tartó jóléte iránti effajta törődése bizonyosan magában foglalja a teremtményeket is, amelyek azon élnek (Ésaiás 45:18). Jézus Krisztus igazolta Isten törődését a vadon élő állatok iránt, amikor ezt mondta: „Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve” (Lukács 12:6). A 104. zsoltár 14. verse szintén kiemeli Isten törődését teremtményei iránt, ahol ezt olvashatjuk: „A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből.”
Ezekkel a tényekkel összhangban Jehova Isten nem fogja örökké eltűrni azokat az embereket, akik megtagadják őt, és akik fenyegetik a földnek valamint vadvilágának jövőjét. Kihangsúlyozva ezt, a 104. zsoltár ezekkel a megnyugtató szavakkal vonja le a következtetést: ’A bűnösök eltűnnek a földről, és nem lesznek többé gonoszok’ (Zsoltárok 104:35, Katolikus fordítás).
Milyen vigasztaló tudni azt, hogy Isten kifejezte azon elhatározását, hogy ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’ (Jelenések 11:18). Abban az időben más próféciák, amelyek most jelképes módon teljesednek, szó szerinti beteljesedést nyernek. Például Jehova Isten prófétáján, Hóseáson keresztül kijelenti: „azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik” (Hóseás 2:17; Ésaiás 11:6–9).
Képzeld magad ebbe az eljövendő földi Paradicsomba. Milyen örvendetes idő lesz ez! „De — mondhatod kíváncsian — mi a követelménye annak, hogy örökölni lehessen ezeket az áldásokat?” Mindenekelőtt Isten Szavát szükséges tanulmányozni. Utána azok számára, akik alárendelik magukat a Biblia irányításának, Jehova Isten ezt a csodálatos ígéretet teszi: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).