A Biblia nézőpontja
Vajon Jehova egy háborús isten?
A BIBLIA néhány olvasója régóta azzal vádolja Jehovát, hogy ő háborús isten és ráadásul vérszomjas is. George A. Dorsey a The Story of Civilization—Man’s Own Show című könyvében például azt állítja, hogy a Biblia Istene, Jehova „a fosztogatások, a kínzások, a harcosok, a hódítás s a mindenféle vad szenvedély Istene”. Roland H. Bainton félreérthetetlenül kijelenti: „A háború, ha kihagyjuk belőle Istent, sokkal emberségesebb.”
Jehova csakugyan háborús isten? És csakugyan gyönyörködik — mint ahogyan némelyek gondolják — az ártatlan emberek lemészárlásában?
Ítélkezések a múltban
Tény, hogy a Biblia őszintén beszél Jehova Isten múltbeli kedvezőtlen ítéleteiről. Ezek az ítéletek mindig istentelen emberek ellen szóltak. Például Noé idejében, csak amikor „megtelék a föld erőszakoskodással”, akkor jelentette ki Jehova először: „Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek (életerő, NW) van” (1Mózes 6:11, 17). Egy másik ítélkezéssel kapcsolatban csak azért bocsátott Isten „kénköves és tüzes esőt” rájuk, mert Szodoma és Gomorra városának lakói „szexuális erkölcstelenségre adták magukat és perverz érzékiségre hajlottak” (Júdás 7; 1Mózes 19:24, The New Berkeley Version).
Vajon Isten élvezettel pusztított el Noé napjaiban minden testet? Vagy gyönyörűséget talált abban, hogy Szodoma és Gomorra lakóit elpusztította? Válasz végett nézzük meg, milyen események előzték meg a Vízözön előtti napokat. A Biblia, miután kijelenti, hogy Isten minden gonoszt eltöröl majd a föld színéről, hogy megtisztítsa a földet az erőszakosságtól, azt mondja: „Jehova bánkódott a szívében.” Igen, szomorúságot érzett Isten amiatt, hogy „az ember szíve gondolatának minden hajlama szüntelenül csak gonosz”. Ezért, hogy lehetőleg minél több ember megmentésben részesüljön a közelgő Vízözönkor, Isten megbízta Noét, „az igazságosság hirdetőjét”, hogy figyelmeztesse az embereket és építsen bárkát életben maradásuk érdekében (1Mózes 6:3–18; 2Péter 2:5, NW).
Hasonlóképpen, mielőtt Isten elküldte Szodoma és Gomorra elpusztítására az angyalait, ezt mondta: „Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom” (1Mózes 18:20–32). Jehova arról biztosította Ábrahámot (akinek unokaöccse, Lót Szodomában lakott), hogy ha talál tíz igaz embert, akkor nem pusztítja el e városokat. Vajon egy vérontásban gyönyörködő Istenre jellemző lenne-e egy ilyen könyörületes törődés? Ellenkezőleg, nemde inkább azt kellene mondanunk, hogy Jehova Isten egyik uralkodó jellemvonása éppen a könyörület? (2Mózes 34:6). Ő maga mondja: „nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen” (Ezékiel 33:11).
Isten kedvezőtlen ítéletei mindig abból származtak, hogy az emberek konokságukban nem voltak hajlandók elhagyni a gonosz utat, nem pedig azért, mert Jehova örömet talált az emberek megölésében. De ezt kérdezhetnéd: „Hát nem Jehova bátorította az izraelitákat arra, hogy háborúzzanak a kánaániták ellen és irtsák ki őket?”
Isten háborúi szükségesek voltak a béke miatt
A történelem sötét képekkel ecseteli a kánaániták életét — rendkívül gonoszak voltak. Napirenden volt a spiritizmus, gyermekáldozat, szadista erőszak és a perverz nemi kultusz többféle formája. Jehova mint az igazságszolgáltatás Istene, aki kizárólagos önátadást kíván, nem tűrhette, hogy az utálatos szokások lerombolják az ártatlan emberek, különösen az izraeliták békéjét és biztonságát (5Mózes 5:9). Képzeld csak el, ha abban a társadalomban, amelyben élsz, nem lenne megbízható rendőrség vagy nemzetőrség, amely érvényt szerezne az ország törvényeinek — nemde fejetlenséghez és a legszörnyűbb erőszakhoz vezetne ez? Hasonlóképpen Jehovát a kánaániták szabados viselkedése arra kényszerítette, hogy fellépjen ellenük, mert igazi veszélyt jelentettek a tiszta imádatra. Ezért így rendelkezett Isten: „Mert tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét” (3Mózes 18:25, Újfordítású Biblia, 1975).
Isteni igazságszolgáltatásra került sor, amikor Isten ítéletvégrehajtó erői — az izraelita seregek — elpusztították a kánaánitákat. Az a tény, hogy Isten választása emberekre esett és nem a tüzet vagy az árvizet használta fel ítéletének végrehajtására, semmivel sem csökkenti az ítélet jogosságát. Ezért az izraelita seregek, amikor harcba szálltak a hét kánaánita nemzet ellen, ilyen utasítást kaptak: „ne hagyj életben egy lelket sem” (5Mózes 20:16, Ú. f., 1975).
Isten mint az élet Tisztelője nem szentesítette a válogatás nélküli öldöklést. Például, amikor egy kánaánita város, Gibeon lakói könyörületet kértek, Jehova megadta ezt nekik (Józsué 9:3–27). Vajon egy gonosz, háborús isten megtette volna ezt? Nem, de az az Isten, aki szereti a békét és az igazságosságot, az megtette (Zsoltárok 33:5; 37:28).
Jehova irányadó mértékei előmozdítják a békét
A Biblia ismételten kapcsolatba hozza Isten áldását a békével. Ez azért van így, mert Jehova nem a háborút, hanem a békét szereti (4Mózes 6:24–26; Zsoltárok 29:11; 147:12–14). Következésképpen, amikor Dávid király templomot akart építeni Jehova imádatára, Isten ezt parancsolta neki: „ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem” (1Krónika 22:8; Cselekedetek 13:22).
Jézus Krisztus mint a Nagyobb Dávid, földön létekor beszélt arról az időről, amikor Isten az igazság iránti szeretetéből nem fogja többé eltűrni a jelenlegi gonoszságot, amelyet ma látunk (Máté 24:3; 36–39). Miként Noé idejében a Vízözönkor, Szodoma és Gomorra elpusztításakor tette, ma is hamarosan ítélkezésbe kezd, hogy megszabadítsa a földet az önző, gonosz emberektől, és utat készítsen égi Királyság-uralma békés állapotainak (Zsoltárok 37:10, 11, 29; Dániel 2:44).
Jehova tehát nem egy háborús isten, aki epekedik a vér után. Másrészt habozás nélkül végrehajtja bírói büntetését, ha annak az ideje elérkezik. Isten jóság iránti szeretete megköveteli, hogy fellépjen azok érdekében, akik őt szeretik, azáltal hogy elpusztítja az őket sanyargató gonosz rendszert. S amikor ezt megteszi, akkor igazi béke virágzik majd az egész földön, amint az igazán szelíd emberek egyesülten Jehovát, a ’béke Istenét’ imádják (Filippi 4:9).
[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]
David and Goliath /The Doré Bible Illustrations/ Dover Publications, Inc.