Fiatalok kérdezik:

Miért oly változó hangulatúak a szüleim?

„ANYUKÁM egyszerűen kibírhatatlan — mondja a kis Jeanette.a — Ha fáradt, rajtam tölti ki minden mérgét. Semmi sem jó, amit mondok.” Jimnek is hasonló gondja van. „Ha valami elromlik — mondja —, rögtön engem vesznek elő, még, ha ez nem is jogos. Például, ha nem indul be a kocsi, édesapám velem ordítozik, mintha az én hibám lenne.”

A tizenévesek gyakran ezt hozzák fel panaszul: Szüleik változó hangulatúak, zsörtölődők, kiszámíthatatlanok. Az egyik nap örömteliek, vidámak, bizakodók. Másnap már lehangoltak, rosszkedvűek, minden szavadat vagy tettedet kritizálják. „Oktalanul kiabálnak velem” — kesereg egy fiatal.

Bármennyire zavarónak tűnhet, majdnem mindenki — s ebben a szüleid sem kivételek — időnként hangulatváltozáson megy keresztül. Ez emberi természetünkből fakad. A Biblia többféle egyéniségről beszél: vannak ’vidám hangulatban’, ’szelíd hangulatban’ és ’harcias hangulatban’ levő emberek (Eszter 1:10; Jób 11:19; Cselekedetek 12:20, New World Translation). Bizonyos hangulatváltozások — úgy tűnik — kapcsolatban állnak különféle biológiai ciklusokkal. A nők például gyakran tapasztalják ezt a hangulatváltozást a menstruációs ciklus fázisai alatt. Nem szokatlan az sem, hogy mind a férfiak, mind a nők a délután derekán és estefelé fizikailag és érzelmileg rossz hangulatba kerülnek.

A stressz és a feszültség

Az American Health folyóirat egyik cikke megjegyzi: „A rossz hangulatnak nemegyszer fizikai okai vannak. Jóllehet a betegség és a szegényes táplálkozás is kiválthatja a rossz közérzetet, rendszerint a fáradtság a legfőbb kiváltó ok. ’Nehezen elviselhető válságos időkben’ élünk, és sok, ha nem a legtöbb családban mind az anya, mind az apa kénytelen eljárni dolgozni (2Timótheus 3:1). Ennek leggyakoribb mellékhatása a fáradtság és a kimerültség érzése. A szüntelen feszültség okozta stresszhatás miatt egyes szülők úgy érezhetik magukat, mint az igazságos Jób, aki magáról azt írta, hogy élete „háborúságokkal bővölködő” (Jób 10:15; 14:1).

Amikor a szülők nagyon el vannak foglalva saját gondjaikkal, rendszerint akadozik a gondolatcsere. A fiatal Jason így panaszkodik: „[A szülők] megmondják, mit kell csinálnod és te megcsinálod. De utána azt állítják, hogy azt mondták, valami mást kellett volna csinálnod és emiatt fel vannak háborodva. Mire te mérges leszel, s erre ők megbüntetnek a felháborodásod miatt.”

Az élet nyomásai olykor felőrlik a szülők érzelmi energiáját, és így nem tudják szükségleteidet kielégíteni. A Példabeszédek 24:10 ezt mondja: „Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.” Egy édesanya bevallotta: „Munkából hazafelé jövet gyakran felveszem Dianát. Leányom beül a kocsiba és kezdi elsorolni, mi minden történt aznap az iskolában —, de vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs energiám végighallgatni. Túl kimerült vagyok és annyira elfoglalnak a saját napi eseményeim, hogy egyszerűen nincs türelmem az övéihez.” Amikor a szülők így viselkednek, ez egy kicsit személyes elutasításnak tűnhet, gyakran viszont egyszerűen csak a fáradtság jele.

„Meglehet — jegyzi meg Clayton Barbeau író —, hogy szüleidnek olyan gondjaik vannak, amelyekről te semmit sem tudsz. Sok fiatal alábecsüli a családi élet gazdasági nehézségeit. Vegyük például a lakással és élelmiszerekkel kapcsolatos kiadásokat, az állásbizonytalanságot a modern munkahelyeken. Szüleid lehet, hogy olyan dolgok miatt is aggódnak, amelyeket talán el sem mondanak neked, de amit egymás között megbeszélnek.” Vagy bizalmas természetű kötelezettségeik foglalkoztatják őket. Egy keresztény apa felvigyázóként szolgál Jehova Tanúi egyik gyülekezetében. Ezt mondja a leánya: „Olykor, amikor sok gyülekezeti gondja van, meglehetősen mogorva. Igyekszik nem rajtunk levezetni a feszültséget, de annyi feszültség gyülemlik fel benne, hogy nem tud egyéb dolgokkal foglalkozni.” A Példabeszédek 12:25 találóan fejezi ki: „A szívbeli bánat lesújtja az embert” (Katolikus fordítás).

Szüleid lehet, hogy megpróbálják hősiesen eltitkolni bánatukat előtted. De ez úgy van, ahogyan a példabeszéd mondja: „a szív bánata megöl minden életkedvet” (Példabeszédek 15:13, K. f.). Időnként a belső fájdalmak elhatalmasodnak rajtuk és a legkisebb izgalom hatására kitörhet belőlük a felgyülemlett keserűség. „Néha, amikor édesapám hazajön a munkából — mondja egy tizenéves lány —, egyszerűen dühös a munkahelyén történt dolgok miatt. És ha elfelejtettem valamit elvégezni, édesapám rögtön eszembe juttatja. Majd körbenéz és megpróbál találni valamit, ami miatt kiabálhat velem.”

Nem kétséges, hogy kerülnünk kell a bántó beszédet (Kolossé 3:8). Isten azt parancsolja a szülőknek, hogy ne ingereljék gyermekeiket (Efézus 6:4). Még az igaz Jób is azon kapta magát, hogy gyötrelmes körülményeinek hatása alatt ’balgatagul beszélt’ (Jób 6:3). Mielőtt tehát élesen bírálgatni kezdenéd szüleidet, kérdezd meg magadtól: Miként viselkedem én, ha rossz napom van vagy nagy idegfeszültségben élek? Nem vagyok olykor én magam is rosszkedvű vagy ingerlékeny? Ha az vagy, akkor könnyebb megbocsátanod szüleidnek. (Vö. Máté 6:12–15.)

Egy Chad nevű tizenéves fiatal saját maga is belátta, milyen feszültségteljes édesapjának az élete. „Édesapám mellett dolgozom autófényező és javító műhelyében — mondja — és most már megértem, milyen nagy nyomás nehezedik rá. Millió dolga van egész nap, s mindenfelé kell rohangálnia.”

Válság az élet derekán

A 2Korinthus 7:5-ben Pál apostol elismerte, hogy ’belül félelme’ volt. Szüleid hangulatát olykor valami belső nyugtalanság is kiválthatja. A Healthy Adolescent című könyv ezt mondja: „Mint ahogyan a serdülő küzd fiatalsága gondjaival, úgy küzd a szülő is a korával együtt járó nehézségekkel. Utóbbiak az életük derekához közelednek, amely a kamaszkorhoz hasonlóan, szintén egy nehéz, jellegzetes, válságokkal teli időszak.”

Egyes szülők számára zavaró arra rájönni, hogy öregszenek. „Azt kezdtem érezni, hogy életem végéhez közeledem — mondta az egyik édesapa. — Munkám már nem volt olyan izgalmas, gyermekeim készültek kirepülni a családi fészekből, öregnek éreztem magam és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy jön a nyugdíjas időszak.” Míg te az „ifjúságnak” örvendezel, ők olyan fizikai nehézségeket viselhetnek el, amelyek a növekvő korral együtt járnak (Prédikátor 12:2). Édesanyád például lehet, hogy a klimaxszal járó hormonális változásokat és ennek gyakori kellemetlen tüneteit — a fáradtságot, hátfájást, hőhullámokat és hangulatváltozásokat — éli át, hogy csak néhányat említsünk.b

Minél közelebb kerülsz a felnőttkorhoz, szüleidnek annál inkább szembe kell nézniük a Biblia 1Mózes 2:24-ben megírt szavainak valóságával: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját.” Nos, talán máris nagy lépéseket tettél meg a tőlük való függetlenség felé! A Talking With Your Teenager című könyv ezt mondja: „Ez csakugyan fájni tud . . . Mi [szülők] talán azt érezzük, hogy nem szeretnek már úgy minket . . . Kamasz gyermekeink gyakran távolabb vannak, nem olyan közlékenyek s inkább védekező magatartást vesznek fel velünk szemben. Az a kívánságuk, hogy nem kívánnak velünk lenni, családon kívüli élményekre vágynak, befolyásunktól függetlenül hozzák meg döntésüket és tervezik meg dolgaikat, mind azt bizonyítja, hogy most már nem vagyunk olyan fontosak életükben, mint korábban.”

Nem nehéz tehát megérteni, hogy időnként szüleid különösen akkor változó hangulatúak vagy sértődékenyek, ha olyan kérdések merülnek fel, amelyek az egyre növekvő függetlenségeddel kapcsolatosak. A fiatal Steve ezt mondja: „Szüleim feledékenyek. Megmondod nekik, hogy elmész, később mégis megkérdezik: »Hová mégy?« Ezt mondod: »Már megmondtam, hogy majd megyek röplabdázni.« Ők erre ezt felelik: »Nem mondtál semmit«, és elkezdenek kiabálni veled. És ez így megy mindig.” De lehet, hogy amit te kicsinyességnek vagy mogorvaságnak fogsz fel, igazában szüleidnek irántad érzett mély szeretetéről és aggodalmáról tanúskodik. Tudják mennyire gonosz ez a világ, és bár elismerik függetlenségre irányuló vágyadat, időnként mégis aggódnak a jóléted miatt. (Vö. 2Korinthus 11:3.) Talán túlzott mértékben reagálnak bizonyos dolgokra, vagy következetlenek. Helyes volna, ha emiatt kevésbé szeretnéd őket?

Lásd helyes megvilágításban szüleidet

Amikor fiatalabb voltál, lehet hogy mindentudóknak és mindenhatóknak láttad a szüleidet. Ahogy idősebb és okosabb lettél, talán jobban felszínre jöttek a hibáik. És amikor szüleid alkalmanként változó hangulatúak vagy mogorvák, könnyű beleesni abba a hibába, hogy kezded lenézni őket. De a Biblia óv attól, hogy valaki ’megcsúfolja a szüleit’ (Példabeszédek 30:17). Ezenkívül, könnyen megeshet, hogy nem ők az egyedüliek otthon, akik változó hangulatúak. „Időnként nekem is változó a hangulatom” — ismerte el egy leány. Talán sokkal sértődékenyebb, durcásabb és szófukarabb vagy, mint amennyiről tudomásod van.

Bármelyik eset álljon is fenn, ahelyett hogy szüleidet kritikus szemmel néznéd, inkább próbálj „együttérzést” és empátiát kifejleszteni irántuk (1Péter 3:8, Újfordítású Biblia, 1975). E sorozatban a legközelebbi cikk azt fogja megmutatni, hogy ez segít neked szüleid változó hangulatával megbirkózni.

[Lábjegyzetek]

[Képek a 23. oldalon]

Számos szülő egyszerűen kimerült az élet támasztotta követelmények miatt