Fiatalok kérdezik:

Ki tud segíteni nekem megoldani a problémáimat?

„NYOMORÚSÁGRA születik az ember.” Így beszélt egy Jób nevű, lesújtott ember körülbelül négyezer évvel ezelőtt (Jób 5:7). A te életed valószínűleg közel sem olyan tragikus, mint Jóbé volt. Nem kétséges azonban, hogy neked is bőségesen részed van problémákban és nehézségekben.

Amikor amerikai fiatalok egy csoportjától megkérdezték: „Mi zavar téged a legjobban?”, sokan a szorongás forrásaként az iskolára, a szülőkre, a pénzre, a barátokra és testvéreikre utaltak. Mi a helyzet veled? Vajon te is szembenézel egykorú társaid részéről jövő nyomással, anyagi gondokkal vagy iskolai problémákkal? Nehéznek találod, hogy megbirkózz a serdülőkor fizikai és érzelmi hullámvölgyeivel? Aggódsz a jövőd miatt?

Mindezekkel a problémákkal a fejedben könnyű megterheltté és depresszióssá válni. Tulajdonképpen, ha magadban tartanád ezt az aggódást, érzelmileg elszigetelve találhatnád magad másoktól. (Vö. Példabeszédek 18:1.) Hogyan kellene ezek után hozzáfognod a személyes problémák megoldásához? Vajon tényleg egyedül kell szembenézned azokkal?

Nem, mert problémáid — bármilyen hatalmasnak tűnjenek is — nem egyedülálló problémák. Miután gondosan tanulmányozta az emberi viselkedést, bölcs Salamon király azt a következtetést vonta le, hogy „nincs új dolog a nap alatt” (Prédikátor 1:9). Igen, mások éppen olyan problémákkal néztek szembe és oldották meg azokat sikeresen, mint amilyenek a tieid. Ezért nem kell mindig magadnak kitalálni a megoldást; néha segítséget kaphatsz olyan valakitől, aki már volt hasonló helyzetben. Végül is, ha egy ismeretlen helyre utaznál, vajon nem próbálnál útbaigazítást kérni olyan személytől, aki már volt ott? A kérdés ez: Kihez kellene fordulnod ilyen segítségért?

Egykorú társak — ők a tanács legjobb forrása?

Sok fiatal választja azt, hogy egykorú társaival ossza meg gondjait. „Néha arra gondolok, hogy némely változás, amelyet átélek, egyedi — fejti ki a fiatal Anita. — Arra gondolok: »Van másvalaki is, aki átél ilyesmit?« És megkérdezem magamtól: »Vajon nem vagyok normális, amiért ezt érzem?«” Talán azt érzed, hogy valaki a saját korosztályodból meg tudná érteni érzéseidet, de egy felnőtt — különösen egy szülő — túlságosan ítélkező vagy bírálgató lenne.

Bár egykorú társaid talán megértenek, átélik helyzetedet és együtt éreznek veled, esetleg mégsem kínálják fel mindig a legjózanabb tanácsot. Ahogy a Biblia kijelenti: „Az érettkorúaknak . . . gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” Hogyan? A Biblia így válaszol: „a gyakorlat következtében” (Újfordítású revideált Biblia), vagyis a tapasztalat által! (Zsidók 5:14). Ilyen tapasztalat hiányában a fiataloknak ritkán fejlődik ’a bölcsességük és a megfontoltságuk’ felnőtt szintre (Példabeszédek 3:21, Katolikus fordítás). Ezért kockázatos megfogadni egy fiatal társ tanácsát. A Példabeszédek 11:14 így figyelmeztet: „A hol nincsenek eszes tanácsok, elvesz a nép” (Károli, 1894).

Az istenfélő szülők értéke

A felnőttek általában jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy hozzáértő vezetést nyújtsanak. Az igazságos Jób így fogalmazta meg: „A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?” (Jób 12:12). Valószínűleg az istenfélő szüleid azok, akik a lehető legjobban képesítettek arra, hogy segítsenek neked ebben a vonatkozásban. Mindenekelőtt jobban ismernek téged, mint bárki más. Mivel már szembekerültek néhány olyan helyzettel, amelyekkel most te nézel szembe, sokat tudnak tenni, hogy segítsenek neked őrizkedni a bajtól. Salamon szülőként beszélt, amikor ezt tanácsolta: „Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. Mert jó tanulságot adok néktek” (Példabeszédek 4:1, 2).

Figyeld meg egy Samuel nevű, ghánai fiatalember esetét. Míg a középiskolába (gimnáziumba) járt, el kellett döntenie, hogy a világi oktatásra vagy Jehova Tanúi teljes idejű szolgáinak életpályájára törekedjen. „Mivel a családunkban bensőséges kapcsolat uralkodott jó gondolatközléssel — fejti ki —, könnyű volt bízni a szüleimben.” Samuel hozzátartozói a teljes idejű szolgálat irányába vezették őt — egy olyan életpálya felé, amelyen jelenleg is halad tovább. Samuel azt ajánlja, hogy a fiatalok vonják be szüleiket személyes problémáik megoldásába, mert „ők sokkal tapasztaltabbak az életben, és talán ugyanazokkal a problémákkal nézhettek szembe . . ., valamint jobb helyzetben vannak, hogy tiszta képet mutassanak a dolgok minden oldaláról”.

Érdekes módon egy nemrégi Gallup-kérdőív szerint a fiatalok nagy számban igényelték a szülői irányítást — még olyan témákkal kapcsolatban is, mint a kábítószerek, az iskola és a nemiség.

„Ők nem értenek meg engem!”

Szomorú azonban, hogy sok fiatal elkülöníti magát szüleitől, amikor a tizenéves korba lép. Néhányan úgy éreznek, mint az a tizenéves fiú, aki ezt mondta: „Megpróbáltam beszélni szüleimmel arról, hogy mennyire félek a jegyeim miatt, és úgy gondolom, ez az iskola túl nehéz, de ők csak azt mondták, hogy lusta vagyok, és többet kellene tanulnom.” Egy fiatal keresztény lány Afrikában hasonló aggodalmát fejezte ki, amikor a következőt mondta: „Legbelül tudom, hogy olyan személyes problémáim vannak, melyekhez segítségre van szükségem, de félek, hogy szüleim nem fognak megérteni.”

Természetesen még az istenfélő szülők is hibákba esnek időnként. Talán eltúlozva reagálnak dolgokra, elmulasztanak meghallgatni, félreértenek téged vagy ítélkezőkké válnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki kellene zárni őket az életedből. Jézus Krisztust olyan szülők nevelték fel, akik tökéletlenek voltak. A Biblia mégis megmutatja, hogy Jézus „engedelmes vala nékik”. Nem kétséges, hatásuk segített neki, hogy továbbra is ’gyarapodjon bölcsességben . . . és az Isten és emberek előtt való kedvességben’ (Lukács 2:51, 52).

Vajon hasznot merítesz saját szüleid bölcsességéből és tapasztalatából? Ha nem, figyeld meg, mit mond Eastwood Atwater Adolescence című könyve: „Amikor a tizenévesek túlzottan egykorú társaik hatása alá kerülnek, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy ez azért van, mert hiányzik valami a szülők és a gyermekek közötti kapcsolatban, mintsem az egykorú társaik nagyobb vonzereje miatt.” Milyen kapcsolatod van a szüleiddel? (Galátzia 6:5). Vajon az történhetett, hogy kerülted a velük való gondolatközlést az utóbbi időben? Ezek után miért ne tennéd meg, amit csak tudsz, hogy javíts a dolgokon?a Ez része annak, amit Salamon úgy hívott, hogy a szülők „valódi fiának” vagy lányának lenni (Példabeszédek 4:3, NW).

Malcolm, egy ghánai fiatal fiú, aki most az Egyesült Államokban él, régen azt gondolta, hogy szülei nem értik meg érzéseit. Ők állhatatosan kitartottak azonban amellett, hogy mindketten átadják neki élettapasztalatukat és Isten Szava fegyelmezését. Egy, a szüleinek szóló nemrégi levelében Malcolm ezt írta: „Tudom, voltak nézeteltéréseink a múltban. De ha visszagondolok, csodálkozom azon a módon, ahogyan elviseltétek keményfejűségemet, és nyugodtan elfogadtátok néhány döntésemet, amelyet abban az időben hoztam. Higgyétek el, tudom, mi történik más otthonokban, és biztos, hogy a Biblia idézte elő, hogy [a miénk] különbözött azoktól. Még egyszer köszönöm!”

Nyerj gyakorlati bölcsességet te magad!

Ahelyett, hogy akadályozná a növekedésed, szüleid útmutatásának elfogadása a leggyorsabb út lehet az érett felnőttkor felé. Idővel hasonlóképpen kifejlesztheted ’az okosságot, az ismeretet és a megfontolást’ (Példabeszédek 1:4, Úf). Fel leszel készítve, hogy elemezd a problémákat, és hogy józan következtetéseket vonj le arra vonatkozólag, hogyan oldd meg azokat.

Természetesen nem minden fiatal részesül abban az áldásban, hogy istenfélő szülei vannak. Hiba lenne azonban azt a következtetést levonni, hogy kevés figyelmet kell szentelned arra, amit szüleid mondanak csupán azért, mert ők nem keresztények. Ők így is a szüleid, és ezért tiszteletet kell adni nekik (Galátzia 6:1–3). Ezenkívül, ha lehetőséget adsz nekik, talán éppen azt fedezed fel, hogy sokat tudnak nyújtani gyakorlati tanács útján. Amikor szellemi irányításra van szükséged, próbálj megbízni a keresztény gyülekezet egy bizalomra méltó tagjában. Bizonyára nem nehéz olyan istenfélő felnőtteket találni, akik tárgyilagosan hallgatnak téged megértő és együttérző szívvel.

Emlékezz arra is, hogy Jehova szelleme a segítség mindig rendelkezésre álló forrása, és erő azok számára, akik kérik azt (Lukács 11:13). Jehova bőséges útmutatásról is gondoskodott, amely elérhető számodra a Bibliában és a Watch Tower Society kiadványaiban, melyek a Biblián alapulnak. Ezek a cikksorozatok már fiatalok ezreinek segítettek gyakorlatias válaszokat találni problémáikra! Azáltal, hogy megtanulsz a dolgok mélyére látni és kutatásokat végezni, képes leszel saját magad megoldani sok problémát (Példabeszédek 2:4).

Természetesen az élet része, hogy problémákat tapasztalunk. Segíthet azonban az, ha olyan pozitív szemlélettel rendelkezünk, mint a zsoltáros. Ezt írta: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71, Úf). Igen, a problémák megoldása formálhat és képezhet téged. Nem szükséges azonban, hogy egyedül nézz velük szembe. Keress segítséget! Ez általában ott kezdődik, hogy kéred azt.

[Lábjegyzet]

[Kép a 16. oldalon]

A szülői útmutatás elfogadása a leggyorsabb út lehet az érett felnőttkor felé