Mi történt a hagyományos karácsonnyal?
„A karácsony egy örömteli időszak volt számunkra, gyerekek számára — mondja Rita, visszatekintve az 1930-as évekre. — Mindenki elment a templomba, ahol a kedvenc egyházi énekeinket énekeltük. Amikor hazajöttünk, anya megfőzött egy pulykát, és kaptunk karácsonyi pudingot és krémet is. Őszintén hittük, hogy ez a nap Jézus születésnapja. A dolgok azonban megváltoztak. Úgy tűnik, az egyetlen dolog, amire ma sok gyerek gondol, hogy most jön a Télapó, és ajándékokat hoz.”
Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától
A KARÁCSONY megünneplése az évek során többféle módon változott — s nem csak az utóbbi időkben. Az angol szerző, Charles Dickens még 1836-ban ezt mondta: „Vannak emberek, akik azt mondják majd neked, hogy a karácsony már nem ugyanazt jelenti számukra, mint a múltban.”
Talán némelyek meglepődnek, de a karácsony nem mindig volt népszerű esemény. A 19. században, amikor Dickens írt, a karácsony veszített népszerűségéből. A legtöbb brit újság nem közölt információkat a karácsonyról az évszázad korai szakaszában.
Dickens és idősebb amerikai társa, Washington Irving, erőfeszítéseket tettek, hogy népszerűsítsék a karácsonyt. Miért? Nem csupán azért, hogy újraélesszék a régi hagyományokat, hanem — legalábbis amennyire ez Dickenst illeti — azért is, hogy ráébressze olvasóit az elnyomottak életének rideg valóságaira, és így jobbá tegye helyzetüket.
A XIX. század valóságai
Mialatt az ipari forradalom némelyeknek fellendülést hozott, túlzsúfolt nyomornegyedeket, szennyet és rosszul fizetett munkát is eredményezett. „Minden nagyvárosnak van egy vagy több nyomornegyede — írta Friedrich Engels 1844-ben —, ahol a munkásosztály össze van zsúfolva . . ., eltávolítva a boldogabb osztályok látóköréből.”
Nagy-Britannia 1825-ös gyártörvénye — mely csak a pamutfeldolgozó üzemekre vonatkozott — azt mondta, hogy egy pamutfeldolgozó üzemben egy embernek sem volna szabad 12 óránál többet dolgozni hétköznaponként, szombaton pedig csak 9 órát. Thomas Macaulay történész 1846-ban az ilyen intenzív munkát okolta „az elme fejlődésének lelassulásáért, mert az nem hagy időt az elme egészséges használatára és a szellemi fejlődésre”.
A karácsonyi ünnepek újraéledése a XIX. század ilyen társadalmi és erkölcsi nehézségeinek közepette történt.
Dickens és a karácsony
Charles Dickens vezető szerepet vállalt a szegény emberek nehézségeinek társadalmi tudatosításában. Klasszikus novellájában, a Karácsonyi ének-ben, melyet 1843-ban adott ki, Dickens ügyesen alkalmazta a karácsony hagyományaival kapcsolatos ismeretét, hogy megvalósítsa szándékát.
A Karácsonyi ének azonnali sikert aratott, és több ezer példányt adtak el belőle. A következő évben kilenc londoni színház vitte színpadra a történet dramatizált változatát. Dickens 1867 karácsony estéjén felolvasta a novellát az egyesült államokbeli Bostonban (Massachusetts). A résztvevők között volt egy bizonyos Mr. Fairbanks, egy vermonti gyártulajdonos, aki ezt mondta feleségének: „Úgy gondolom, hogy miután meghallgattuk Mr. Dickens Karácsonyi énekének a felolvasását ma este, fel kell adnunk azt a mindeddig megtartott szokást, hogy munkanapot tartsunk Karácsonykor.” Megtartotta ígéretét. A következő évben azzal járult hozzá a hagyományhoz, hogy egy pulykát adott munkásainak karácsonykor.
A karácsony elüzletiesedése
A jótékony adományok mindennapossá váltak a karácsonyi időszakban, kezdve az olyan jótékonysági alapítványoktól, melyek szenet adományoztak a szegény özvegyeknek, egészen addig, hogy a falusi földbirtokosok pénz- és élelemadományokat osztottak ki. A karácsony hamarosan elméletileg alkalmat adott minden osztály számára, hogy társadalmi egyetértésben találkozzon. Engedve, hogy a gazdagok és szegények közötti válaszfalak tudatosan ledőljenek az év ezen időszakában, sokak lelkiismeretét megnyugtatta.
Számos ünnepi hagyomány vagy újjáéledt vagy létrejött. Például az első karácsonyi üdvözlőlap 1843-ban jelent meg, és amikor a nyomtatás olcsóbbá vált, az üzlet felvirágzott. A karácsonyfák, amelyeknek egy sokkal régebbi hagyománya volt, szintén egyre inkább népszerűvé váltak, miután Albert herceg, Viktória királynő férje bevezette a német feldíszítés módszerét, aranyborítást, díszítéseket és gyertyákat alkalmazva.
A karácsony kereskedelmi előmozdítása lendületet kapott. Napjainkban, alig több mint egy évszázaddal később, a karácsony olyannyira elüzletiesedett, hogy nyíltan beszélnek róla. Ez felveti a kérdést: Milyen volt a karácsony eredetileg?
A karácsony eredete
Történelmi háttérrel szolgálva, a The Chicago Tribune című újság épp a múlt év decemberében említette egy szenzációt keltő tudósításban: „Ironikus, hogy az ünnep, melyet a keresztények most azért kifogásolnak, mert behálózta azt a kereskedelem, pogány ünnepre vezethető vissza, melyet viszont a kereszténység vett át.
Az első feljegyzett beszámoló a karácsony megtartásáról, mint amely Jézus Krisztus születésnapja, több mint 300 évvel Jézus születése után íródott. A IV. században a keresztényiség lett a Római Birodalom hivatalos vallása, és a tudósok véleménye szerint a keresztények Jézus születésnapját december 25-re tették, hogy az egybeessen a nem keresztények által már régóta megtartott ünneppel.
»Ahelyett, hogy küzdöttek volna a pogány ünnepek ellen, úgy döntöttek, hogy részt vesznek azokon és megpróbálják helyettesíteni azokat« — mondta az Utah egyetem professzora, Russell Belk . . . »A kereszténység által felcserélt pogány ünnepek a római Saturnalia ünnepei voltak — ajándékozással egybekötött farsangszerű ünnepek —, melyek később váltak Angliában és Németországban a téli napfordulót ünneplő karácsonyi ünnepekké« — mondta Belk.
A karácsony népszerűsége fokozódott és alábbhagyott az évszázadok folyamán. Egy ideig tiltották Angliában és Amerikában a puritánok, akik kifogásolták a vele járó haszontalanságot. Belk ezt mondta: »Az 1800-as évek közepe táján azonban a karácsony bajban volt, veszített a népszerűségéből.« Azt mondta, hogy a vallásvezetők örömmel fogadták a vele járó kereskedelmet, az ajándékozást és a Télapót, hogy felélesszék az ünnepet.
Belk azt mondta, hogy ez a felélesztés nagyrészt az angol szerzőnek, Charles Dickensnek tulajdonítható, akinek az 1843-as »Karácsonyi ének« című műve egy jó útra tért Scrooge-ot mutatott be, aki bőkezű adakozóvá vált.”
Mi a helyzet a karácsonyi szokásokkal?
Dickensről azt mondják, hogy „örült a karácsonyi szokások minden vele járó tartozékának”. De honnan származnak ezek a tartozékok?
Érdekes meglátással szolgál ehhez a New York Newsday 1992. december 22-ei száma, John Mosleyt idézve, aki a The Christmas Star című könyvet írta: „»A korai egyházvezetők a karácsonyt nem decemberben ünnepelték, hogy ezzel külön megünnepeljék Krisztus születését« — mondta Mosley. »Ők a téli napfordulót tartották meg ily módon«, a tél fordulópontját, amikor a Nap befejezi dél felé haladását és újra észak felé veszi az irányt, új fényt hozva.
Ennek bizonyítéka a karácsonyi jelképekben látható, mondta Mosley. Legszembetűnőbb a zöld növények használata, melyek az életet jelképezik egy sötét, hideg időszakban. »A legszembetűnőbb zöld növény a karácsonyfa — mondta. — És az észak-európaiak az erdőben ünnepelték a napfordulót; fákat imádtak. A karácsonyfa így valójában a történelem előtti idők faimádatához nyúlik vissza.«
Mosley továbbá azt mondta: »Mit teszel a fára? Fényeket. A fények a Napot idézik fel, és a Napot jelképezik. Ez a Nap újjászületéséért van, és a fény visszafordulásáért a napforduló után. A főbb dolgok, amelyek a napforduló ünnepén mindenhol szerepet játszanak a fény és a zöld növények«.
December 25. — tette hozzá — »volt a téli napforduló eredeti dátuma, és sok dolog, amit most teszünk, és amiről azt gondoltuk, hogy viszonylag modern karácsonyi szokások, valójában a napforduló ünnepeinek eredetét követik nyomon.«”
A zene is jellemzi a karácsonyi ünnepeket. Így hát nem meglepő, hogy a római Saturnalia ünnepe lett felújítva annak ünneplése és a mulatozás számára, beleértve a táncot és az éneklést is. Azt, hogy a modern karácsony sok szokása az ősi saturnaliából ered, a tudósok többé nem vitatják.
Mély aggodalmak
Anglia Canterbury érseke, Dr. George Carey, panaszkodott a „Viktória korabeli Charles Dickens karácsonya” miatt. S az ok? „A gyermekeinkre hatással levő kereskedelem miatt aggódom” — mondta.
A The Scotsman című újság szerint az anglikán püspök, David Jenkins úgy véli, hogy a karácsony kereskedelmi jellege az idegkimerülés állapotába sodorja az embereket. „A mohóságot imádjuk, és a karácsony a mohóság és a ostobaság ünnepévé válik — mondta. Majd hozzátette: — Az átlagembereket nyomorúságos helyzetbe sodorja a hitelkártya adósságuk . . . Egyre több bizonyíték van arra, hogy karácsony után az emberek kétségbeesnek, és heves családi vitákba keverednek. Ez fokozottan több nehézséget idéz elő, mint amennyit az egész megér.”
Az angliai The Church Times találóan összegezte a karácsony nehézségeit: „Meg kell szabadulnunk attól a nagy tivornyázó orgiától, amivé engedtük azt válni!”
Mi a teendő
Felismerheted, hogy mi a karácsony: egy pogány ünnep, mely hamisan úgy van bemutatva, mint Jézus születésnapja, de valójában semmi köze sincs hozzá. Ezt ismerte fel Rita, a cikk elején említett asszony. Jehova Tanújává lett, és most egységben van a több mint 4 500 000 Tanú társával, akik teljesen kerülik a karácsony megünneplését.
Mégsem mindig könnyű azt az eljárást választani, amely eltér a többségétől. (Vö. Máté 7:13, 14.) A The Church Times elismerte: „Bátornak kell lennie annak a férfinak, nőnek vagy családnak, aki úgy dönt, hogy többé nem vesz részt egy olyan ünnepen, melyet a környezete oly erőszakosan akar rákényszeríteni.
Sokan, akik úgy döntöttek, hogy „többé nem vesznek részt”, egyetértenek ezzel. De azt is tudják, hogy az igazság mélységes szeretete adja meg nekik mind a bátorítást, mind az erőt ahhoz, hogy ezt tegyék, és hogy meg is maradjanak amellett, amit vállaltak. Ez igaz lehet a te esetedben is — ha ez a vágyad.
[Kiemelt rész a 17. oldalon]
Tudtad ezeket a tényeket?
* Jézus nem december 25-én született.
* A pásztorok Izraelben a tél közepén fedél alatt tartották nyájaikat éjszaka, nem pedig a mezőkön.
* A ’bölcsek’ valójában mágusok, asztrológusok voltak, és Jézust akkor látogatták meg, amikor ő fiatal gyermek volt nem pedig csecsemő.
* A Biblia sehol sem mondja, hogy a keresztényeknek meg kell ünnepelniük Jézus születésnapját. De határozott parancs van arra, hogy emlékezzenek meg az ő haláláról.
[Kiemelt rész a 18. oldalon]
Amiért a Tanúk nem ünneplik
A The Witness című lap a Dubuque, Iowa (USA), római katolikus egyházmegye hivatalos lapja a következő kérdést tette fel a „Kérdéssarok” riport jellegű cikkében:
„Feleségem megkérte tíz gyermekemet, hogy segítsenek megünnepelni a 80. születésnapomat.
A gyermekek közül azonban ketten Jehova Tanúi, és azt mondták, hogy ők nem ünneplik a születésnapot, mert szorosan azon példát követve élik életüket, melyet Jézus hagyott ránk, és amely összhangban van a Bibliával.
Azt mondják, hogy sem Jézus, sem egyetlen korai keresztény nem ünnepelte a születésnapokat. Az egy pogány hagyomány volt, és olyasmi, amihez a keresztényeknek semmi közük. Pogány hagyománynak tekintették azt Krisztus idejében, és napjainkban is úgy kell azt tekinteni.”
John Dietzen pap válaszolt a kérdésre: „Tudom, hogy ez fájdalmasan érinti önt, de az információ, amit ön ad, az igaz. Ez az egyik a számos különbség között, mely Jehova Tanúi és más, magukat keresztényeknek vallók hite és hitgyakorlataik között van.
Ezzel a hitnézettel összhangban tagjaik nem ünneplik még a karácsonyt sem, részben azért, mert az Jézus születésnapját ünnepli, és azért sem, mert a karácsony dátumát a negyedik században nyilvánvalóan a téli napforduló napjára tették (a régi Juliánus naptár szerint), amely azt megelőzően egy nagy pogány ünnep volt.”
[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]
Santa Claus: Thomas Nast/Dover Publications, Inc. 1978
Tree and stockings: Old-Fashioned Christmas Illustrations/Dover Publications, Inc.