Fiatalok kérdezik:
Kettős élet — Kinek kell tudni róla?
„Anyu és apu elvittek engem a keresztény összejövetelekre és különbséget tudtam tenni a jó és a rossz között — ismeri el Robert. — De azt akartam, hogy szeressen és elfogadjon a többi gyerek az iskolában. Így azért, hogy menő és népszerű legyek, dohányozni kezdtem hatodikos koromban. Hetedikben kezdtem LSD-t és marihuánát használni. Nyolcadik osztályban kezdtem beadni magamnak egy »speed« nevű kábítószert. Mindenkivel a bolondját járattam — de boldogtalan voltam.”
MA SOK fiatal folytat kettős életet, beleértve néhány olyat is, akit keresztény szülők nevelnek fel. Nem arról van szó, hogy mindenki kábítószer-élvező lesz, mint Robert. De a szülei háta mögött néhány fiatal titokban randevúzik, iszik, bizarr ruhákat visel, vad zenét hallgat, hangoskodó partikat látogat és egy sereg olyan tevékenységbe keveredik, amit a szülők helytelenítenek vagy megtiltanak. Te magad is ilyen életstílust követsz?
Ha igen, akkor valószínűleg tudod, hogy amit teszel, az rossz. Roberthez hasonlóan talán még a bűnös lelkiismeret furdalásától is szenvedsz (Róma 2:15). Mégis, nem valami kellemes az a gondolat, hogy feltárd a vétségeidet a szüleidnek. És ha figyelembe veszed a lehetséges következményeket, úgy tűnhet, van értelme ennek az érvelésnek: amiről nem tudnak a szüleim, az nem bántja őket. Téged viszont bánthat.
Elhibázott érvelések
Például azt érezheted, hogy jogos panaszod van az ellen, ahogy a szüleid tesznek dolgokat. Talán igazad is van. De még ha időnként indokolatlanul szigorúak, hallgatagok vagy önkényesek is, ez vajon igazolja folyamatos engedetlenségedet? Isten Szava szerint nem, amely ezt tanácsolja: „szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak” (Kolossé 3:20). És mi van akkor, ha úgy érzed, jogosan vagy mérges a szüleidre? Van értelme kitöltened a mérgedet azáltal, hogy titkon áthágod az Istentől kapott irányadó mértékeket? Akkor tulajdonképpen úgy tennél mintha ’Isten ellen zúgolódnál’ (Példabeszédek 19:3, Báró Szepessy féle fordítás). Az lenne a helyes dolog, ha odamennél a szüleidhez és nyugodtan megbeszélnéd velük, ha valami sérelmed van (Példabeszédek 15:22).
Ugyanilyen elhibázott az a meggyőződés is, hogy ha csendben maradsz, azzal megvéded a szüleidet az érzelmi felindulástól. Egy tizenhat éves fiú ezt mondta: „Nem beszélnék olyanról, ami csalódást okoz [a szüleimnek].” Ez az üres érvelés megint nem több az önámításnál. Ahogy a Biblia mondja, ez olyan, mint amikor valaki „hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik” (Zsoltárok 36:3). Ha igazán törődsz a szüleid érzéseivel, akkor először is elkerülöd az engedetlenséget. Emellett bármely arra irányuló próbálkozásod, hogy titokban tartsd azokat, valószínűleg hiábavalónak fog bizonyulni, mivel kétségtelen, hogy mások már tudnak a titkos életedről.
Semmi sincs rejtve
Az ősi izraeliták rájöttek erre, amikor megpróbálták elkerülni a büntetést a titokban elkövetett helytelen tettükért. Ésaiás próféta így figyelmeztette őket: „Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésaiás 29:15). Az izraeliták elfelejtették, hogy Isten látta a helytelen viselkedésük megnyilvánulásait. Kellő időben felelősségre vonta őket a hibáikért.
Ugyanez bizonyult igaznak néhány keresztény számára az első századi keresztény gyülekezetben is. Olvasd el magadnak a Cselekedetek 5:1–11 beszámolóját Anániásról és feleségéről, Safiráról. Amikor egy különleges pénzalapot létesítettek a szükségben lévő keresztények megsegítésére, Anániás eladott egy földet, majd nyíltan azt állította, hogy az eladásból származó teljes összeggel hozzájárult. Valójában azonban Anániás „félre tőn az árából” saját hasznára. Vajon Istent becsapta ezzel a látszatnagylelkűséggel? Egyáltalán nem. „Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek — mondta Péter apostol. — Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala.” Safirára, aki bűntárs volt, nem sokkal ezután sújtott le a halál. Mindketten látszólag elfelejtették, hogy Isten „jól ismeri a szívnek titkait” (Zsoltárok 44:22).
Hasonlóképpen napjainkban, még ha a szüleid elől sikeresen rejted is el a helytelen viselkedést, nem tudod elrejteni azt Jehova Isten éber szemei elől. „És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte — mondja a Zsidók 4:13 —, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.” Érezhetnéd-e ennél leplezetlenebbnek magad? És idővel a rejtett bűneid feltárulnak mások előtt is. A Példabeszédek 20:11 ezt mondja: „Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.” Egy másik példabeszéd ezt mondja: „A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga” (Példabeszédek 28:13).
Egy Tammy nevű fiatalasszony már fiatal korában megtanulta ezt. Bár keresztény szülők nevelték fel, dohányzásba, ivászatba és hitetlenekkel való randevúzásba kezdett. Tammy keményen fáradozott azon, hogy titokban tartsa a hibáit, ám így emlékszik vissza: „A szüleim változásokat vettek észre rajtam. Lázadóvá váltam és független viselkedést fejlesztettem ki. Amikor valaki kettős életet folytat, az előbb vagy utóbb mindenképpen kiderül. Nálam ez előbb történt. Az édesapám rajtakapott, amikor a fiúmmal találkoztam egy közeli iskolánál.”
Ahogyan Jehova érez ezzel kapcsolatban
Tehát amiről a szüleid nem tudnak, az bánthatja és valószínűleg bántani is fogja őket a maga idejében. De megkérdezted már magadtól azt, ami még ennél is fontosabb: „Jehova mit gondol azokról, akik állandó hazugságban élnek?” A Zsoltárok 5:6, 7 válaszol erre: ’Jehova gyűlöl minden bűnt cselekedőt. Elveszti, a kik hazugságot szólnak; az álnok embert útálja Jehova.’ Ne áltasd magadat azt gondolván, hogy kiengesztelheted Istent egyszerűen egy látszatönátadással, amikor vallásos összejöveteleken vagy jelen. Ő felismeri, ha az emberek ’ajkaikkal tisztelik őt, szivük pedig távol van tőle’ (Márk 7:6).
Egy Ricardo nevű fiatal, aki tisztátalan szexuális viselkedésbe bonyolódott, így ismerte be: „Rettenetes érzés, ha valaki tudja, hogy megbántotta Jehovát.” De lehetséges igazából megbántani Jehovát — vagyis fájdalmat okozni neki? Minden bizonnyal! Amikor az ősi Izrael nemzete elhagyta Isten Törvényét, „megbántották Izráel Szentjét” (Zsoltárok 78:41, Újfordítású revideált Biblia). Mennyire fájhat neki napjainkban, amikor „az Úr tanítása és intése szerint” felnevelt fiatalok titokban rossz dolgokat tesznek! (Efézus 6:4).
A szülők megbántása
Ezért ismerd fel, hogy nem titkolózhatsz örökké. Tartozol annyival Istennek, a szüleidnek és magadnak is, hogy megmondd az igazat és beismerd, hogy mi ment végbe titokban. Ez minden bizonnyal kellemetlenséget eredményezhet és talán néhány szomorú következményt is (Zsidók 12:10, 11). Ha a hazugság és megtévesztés módszerét követed, akkor aláásod a szüleid beléd vetett bizalmát. Ezért ne lepődj meg, ha a korábbinál jobban fognak korlátozni. Tammy így emlékezik vissza: „Miután az édesapám rajtakapott a fiúmmal, megrémült. Akkor eszmélt rá, hogy nem bízhat meg bennem. Ez azt jelentette, hogy állandóan rajtam tartotta a szemét.” Tammy azonban felismerte, hogy egyszerűen azt aratta, amit elvetett (Galátzia 6:7).
Te is számíthatsz arra, hogy megbántod a szüleidet és mérgesek lesznek. Nevüket és a jóhírüket szégyen érte. (Vö. 1Mózes 34:30.) Ha az édesapád Jehova Tanúja, talán előfordulhat, hogy még egyes gyülekezeti kiváltságairól is le kell mondania (Titus 1:5–7). Igen, ahogy a Példabeszédek 17:25 mondja, egy lázadó fiatal „búsulása [lehet] az ő atyjának . . . és az ő szülőjének keserűsége”.
Joy P. Gage írónő élesen írja le azt, amit néhány szülő érez, amikor egy gyerek lázad. Ezt mondja: „Néhányan csendben sírnak. Néhányan hisztérikusan sírnak. Néhányan zárt ajtók mögött sírnak. Siratják a múltat. Sírnak, mert hirtelen nincs jövő. Sírnak azért, ami lehetett volna. Sírnak azért, ami biztosan bekövetkezik. Mérgükben sírnak. Csalódottságukban sírnak.” Érthetően, nem lesz könnyű szembenézni azzal, hogy ilyen szomorúságot okoztál két olyan embernek, akik jobban szeretnek téged, mint bárki más a világon. Tammy ezt mondja: „Visszatekintek és azt kívánom, bárcsak ne okoztam volna ilyen sok szomorúságot az édesapámnak és édesanyámnak.”
Ennek ellenére, nem tudsz visszamenni a múltba és meg nem történtté tenni elmúlt dolgokat. És kétségtelenül bármilyen fájdalmas és nehéz is lesz, kötelességed, hogy megpróbáld egyenesbe hozni azokat. (Vö. Ésaiás 1:18.) Ez azt jelenti, hogy el kell mondanod a szüleidnek az igazságot, elismerve a fájdalmukat és haragjukat, elfogadva bármely fegyelmezést, amit kiszabnak. Ha elmondod az igazságot, ez lehet az első lépés ahhoz, hogy megörvendeztesd mind a szüleid, mind Jehova Isten szívét, valamint elnyerheted magadnak a tiszta lelkiismeret jóleső érzését (Példabeszédek 27:11; 2Korinthus 4:2).
De mégis hogyan láss neki, hogy elmondd a szüleidnek? Hogyan menekülhetsz meg a kettős élettől? Ezeket a kérdéseket a következő számunkban tárgyaljuk meg.
[Kép a 19. oldalon]
Az igazság feltárása megnyugvást hozhat neked és a szüleidnek