A világ nedves területei — Ökológiai kincsek a támadás középpontjában
AZ INDIÁNOK a Vizek Atyjának hívták. A földrajztudósok Mississippinek. Bárhogy is hívod, bosszút állt azokon, akik szorosan összepréselték gátak és töltések fűzőjébe, miközben elrabolták tőle nedves területeit. A heteken át tartó komoly esőzések következtében felduzzadt folyó keresztültörte azt a körülbelül hetvenötmillió homokzsákot, amelyet egymásra raktak ellene, és az 1400 gát közül 800 gátat áttört, amely hiába szándékozta megfékezni. A víz áradó özöne házakat, utakat, hidakat és vasúti útvonalak szakaszait söpörte el, valamint sok várost öntött el. „Ez volt valószínűleg a legrosszabb áradat, amely valaha is elmosta az Egyesült Államokat” — jelentette a The New York Times 1993. augusztus 10-én.
A Times összegzett néhányat a károk közül: „Két hónapig tartó tombolása alatt 1993-ban a hatalmas közép-nyugati áradat döbbenetes pusztítást hajtott végre. Ötven személy életét vette el, és majdnem hetvenezer embert tett hajléktalanná, elöntött egy New Jersey-nél kétszer nagyobb területet, becslések alapján tizenkétmilliárd dollár értékű tulajdonbeli és mezőgazdasági kárt okozott, és újra vitát kavart fel a nemzeti árvízvédelmi rendszer és annak eljárásai felett.”
Ha sértetlenül hagyták volna a Mississippi partja mentén levő nedves területek természetes árvízvédelmi rendszerét, akkor ötven életet és tizenkétmilliárd dollárt menthettek volna meg. Mikor fogják az emberek megtanulni, hogy az együttműködés a természettel jobb, mintha megpróbálnák legyőzni azt? A nedves területek a folyóhoz kapcsolódva ártérként szolgálnak, amely eltereli és elraktározza a hosszan elnyúló komoly esőzések által felduzzadt folyók víztöbbletét.
Természetes árvízvédelmi gépezetkénti szolgálata azonban csak az egyik azon sok csodálatos szolgáltatás közül, amelyeket a föld nedves területeinek több mint 8 500 000 négyzetkilométere nyújt — amelyek jelenleg pusztító támadás középpontjában vannak világszerte.
Nedves területek, a világ bölcsői
A part végtelen sós ingoványaitól a belterületi kis édesvizű mocsarakig, lápokig és mocsaras lapályokig, a prérin levő mélyedésekig az Egyesült Államokban és Kanadában a nedves területek elsődleges építésze a víz. A nedves területek olyan területek, ahol a földet vagy egész évben, vagy csak az esőzések idején víz borítja. Egy másik típus a part menti vagy árapályos nedves területek. Mivel a legtöbb nedves területet a növényzet burjánzó növekedése jellemez — füvek, sásfélék, kákafélék, fák és cserjék —, a növények, halak, madarak és az egész állati élet sokféleségét táplálják mindenütt a világon.
Számos parti és vízimadár készíti otthonát a nedves területeken. Több mint száz fajuk függ ezektől a sekély oázisoktól a tavaszi vándorlási időszakuk alatt. Sok nedves terület bölcsőnek számít a ludak és a kacsák roppant nagy populációjának — a tőkés récének, a böjti récének és az amerikai vadkacsáknak. Ezek a területek élelemről és menedékről is gondoskodnak olyan állatok számára, mint az aligátor, a kanadai hód, a pézsmapocok, a vidramenyét és a jávorszarvas. Más állatok is — beleértve a medvét, a szarvast és a mosómedvét — felhasználják a nedves területeket. Ívási helyként és bölcsőként szolgálnak a legtöbb hal számára, amelyek támogatják Amerika hárommilliárdos kereskedelmi halászatát. Becslések szerint, kétszáz halfajta és hatalmas mennyiségű kagyló függ a nedves területektől életfolyamataik egészségére vagy egyes részére vonatkozóan.
Azonfelül, hogy az élet kivételes bölcsőit alkotják, a nedves területeknek sokféle ökológiai értékük is van. Természetes szűrők a hulladékok és a szennyezőanyagok eltávolítására a folyókból és a patakokból, valamint megtisztítják a föld alatti víztárolókat. Vizet raktároznak az esős és áradásos évszakokban, később pedig visszaengedik azt lassan a patakokba, folyókba és víztárolókba. Az árapályos nedves területek megvédik a partvonalat a hullámok által keltett eróziótól.
A gyakran elburjánzó növényviláguk természete miatt a nedves területek jelentős, alapvető szerepet játszanak. A fotoszintézis folyamatában például minden zöld növény szén-dioxidot nyel el a levegőből, és oxigént bocsát vissza. Ez szükséges az élet fenntartásához. Mivel a nedves területeken levő növények egyedülállóak ebben a dologban, különösen alapvetőek ezen folyamatban.
Századokon át sok ország felismerte, hogy a nedves területek képessége az élelemről való gondoskodás tekintetében felbecsülhetetlen értékű. Kína és India például vezető a világ rizstermelésében, nem sokkal utánuk következnek Ázsia más országai. A nedves területeken termesztett rizs a világ egyik legfontosabb terménye. A világ népességének körülbelül fele rizst eszik fő eledeleként. Az Egyesült Államok és Kanada időben kezdte megérteni, milyen fontosak a nedves területek és a lápok a rizs és az áfonya termelése szempontjából.
A vadvilág szintén osztozik a nedves területek által biztosított lakomában. Nemcsak a madarak számára bőséges a kínálat magokból és rovarokból, hanem a halakat és a rákokat is táplálják, amelyek a nedves területeken szaporodnak és növekednek fel a kifejlett korig. A kacsák, ludak és más vízimadarak pedig ezekkel a víz alatt úszó teremtményekkel táplálkoznak, amelyek nagy számban úszkálnak az élet ezen oázisaiban. A jelenlegi ökológia a madarak sokféleségét kínálva fel bizonyos mértékig egyensúlyt tart fenn a négylábú teremtményeknek, amelyek élelem után kutatva tévedhetnek be a nedves területekre. A nedves területek mindenki számára tartogatnak valamit. Ezek valóban a világ bölcsői.
A nedves területek elpusztításáért folyó verseny
Az Egyesült Államokban az az ember, aki az Államok első elnöke lett, megnyitotta a nedves területek tömeges elpusztításának szabad útját, amikor 1763-ban megalapított egy társaságot a 16 000 hektár területű Dismal-mocsár — egy vad ingoványos terület, a vadvilág egy menedékének — lecsapolásához a Virginia—Észak-Carolina határon. Attól kezdve az amerikai nedves területeket úgy tekintették, mint kellemetlenséget, a fejlődés úttorlaszát, a betegségek és a járványok forrását, kedvezőtlen környezetet, amelyet meg kell hódítani és el kell pusztítani bármi áron is. A földműveseket buzdították, hogy csapolják le a nedves területeket, és használják fel azokat földművelésre, valamint megjutalmazták őket ezért. Autópályákat építettek ott, ahol a nedves területek egykor bővelkedtek az egzotikus életben. Sok terület vált a városi fejlődés és bevásárló központok helyeivé, vagy alkalmas lapos földteknőnek használták fel azokat szemétlerakodásra.
Századunk elmúlt néhány évtizedében az Egyesült Államok minden évben 200 000 hektáros részt pusztított el nedves területeiből. Mára csak mintegy negyvenmillió hektár maradt meg. Tekintsd meg például Észak-Amerika mélyedéseinek területét. A föld 800 000 négyzetkilométerén, amely a kanadai Albertától az egyesült államokbeli Iowáig terjed, a préri nedves területeinek ezrei szolgáltak szaporodási helyül a kacsák megszámlálhatatlan millióinak. Azt mondják, hogy a levegőben repülve sűrű felhőkhöz hasonlóan sötétítették el az eget. Mára számuk vészesen megcsappant.
A hosszú távra szóló probléma azonban ez: Amikor a nedves területeket elpusztítják, a tápláló talaj is eltűnik. Elegendő élelem nélkül a kacsák kevesebb tojást tojnak, és ez a már lerakott tojások kikelési arányára is vonatkozik. Ahogy elpusztítják előfordulási helyeiket, több kacsa gyűlik össze arra a kevés helyre, amely még megmaradt, így könnyebb zsákmánnyá válnak a rókák, a prérifarkasok, a bűzborzok, a mosómedvék és más állatok számára, amelyek velük táplálkoznak.
Az Egyesült Államokban a mélyedések területének nedves területei 50 százalékban eltűntek. Kanada csak mindössze tíz százalékkal marad el ettől, de a részéről jövő támadás fokozódik. Az egyesült államokbeli Észak-Dakota részein 90 százalékos volt a szárazság, jelentette a Sports Illustrated folyóirat. Sok földműves úgy tekint a nedves területekre, mint amelyek terméketlenek és kellemetlenek, útjában állnak farmjuk mezőgazdasági eszközeinek, miközben nem veszik figyelembe az ökológiai értéküket.
Ma azonban a vadvilág nedves területeken levő előfordulási helyeinek a megmentéséért nyilvános felháborodást fejeznek ki fennhangon és tisztán az aggódó egyének és a vadvédő szervezetek. „A mélyedések teljesen válságban vannak — mondta az egyik aggódó tisztviselő. — Ha bármilyen hosszú távú reményt táplálunk a kacsákkal kapcsolatban, akkor meg kell őriznünk a nedves területeinket.” „A vízimadarak a kontinens ökológiai egészségének barométerei” — mondta a Ducks Unlimited természetvédő szervezet egyik tisztviselője. A U.S. News & World Report nevű hírmagazin a következő véleményét fűzte hozzá: „[A kacsák] megcsappant száma a környezetre gyakorolt támadást tükrözi vissza sok különböző területen: savas esők, rovarirtó szerek, de mindenekelőtt a felbecsülhetetlen értékű nedves területek több millió hektárjának pusztítása.”
„A kaliforniai tengerparti sós ingoványok kilencven százaléka elpusztult — jelentette a California folyóirat —, és minden évben további 7000 hektár tűnik el. A zsombéki szarvas [Cervus nannodes] csak néhány elszórt helyen maradt fenn. A kacsák és a ludak minden évben kevesebb számban térnek vissza egyre zsugorodó telelési helyeikre. Sok nedves területen élő faj áll közel a kipusztuláshoz.” Ezek, akiknek fennmaradásuk, életük függ a világ nedves területeitől, csendben kiáltanak segítségért.
A víz okozta válság
Egy borzalmas dolog történt, miközben az emberek, a föld nedves területeinek pusztításával voltak elfoglalva. Hatással voltak a legértékesebb és legkritikusabb készletükre — a vízre. A víz alapvető minden élőlény számára. A világ tudósai közül sokan jövendölték meg azt az időt, amikor a tiszta víz a föld legszűkösebb készlete lesz. „Vagy sikerül korlátoznunk a víz pazarlását, vagy a 2000. évre szomjan halunk” — hirdette ki az ENSZ Világkonferencia a vízre vonatkozóan 1977-ben.
Ezekkel a vészjósló figyelmeztetésekkel ezen értékes készlet lehetséges hiányára vonatkozóan az elfogadott tudománynak elő kellene írnia egy tiszteletteljes bánásmódot a föld vizeivel kapcsolatban. A nedves területek pusztításáért folyó emberi versenyben azonban ezen legszükségesebb készletet veszélynek teszik ki. A nedves területek segítenek a vízfelszín — folyók és patakok — tisztításában. Néhány víztároló többé már nem tiszta vízzel telik meg, hanem hulladékkal és szeméttel szennyeződik, mindez az ember kárára. A vizet, amely egykor ott volt sok nedves területen, lecsapolták, növelve a hiányt.
Meg fogják hallani a felelős emberek a nedves területektől függő életek kétségbeesett segélykiáltását? Tenni fognak azért, hogy megmentsék ezeket az életeket, mielőtt még túl késő lenne? Vagy süketek maradnak ezekre a kiáltásokra, és csak a mohóság siránkozásaira nyitják ki füleiket?
A támadás világméretű
A nedves területek megmentéséért megalakult, az Egyesült Nemzetek által támogatott világméretű kampány megnyitóján a brazíliai Pantanal ökoszisztémájára leselkedő fenyegetéseket hangoztatták. Ez a világ egyik leghatalmasabb nedves területe. A BioScience folyóirat ezt állapította meg: „A Pantanal rendkívüli változatosságú és gazdag vadvilága fenyegetett terület. Az erdőirtás, a terjeszkedő mezőgazdaság, a törvénytelen vadászat és halászat, valamint a víz szennyezése gyom- és rovarirtó szerekkel és az üzemanyag-előállítás melléktermékeivel a természetes környezet növekvő hanyatlását okozzák, kockáztatva Brazília legfontosabb ökoszisztémáinak egyikét.”
A The New York Times kimutatta a Földközi-tenger part menti nedves területeire leselkedő veszélyt. „A nedves területek elvesztése felgyorsult az elmúlt három évtizedben, amint a Földközi-tenger partja kívánatosabb lett mint valaha, és a tengerpartot hatalmas kiterjedésű területen lebetonozták a napimádat, a kényelem és a haszon nevében. Az Egyesült Nemzetek az Olaszországban, Egyiptomban, Törökországban és Görögországban található főbb veszteségeket tanulmányozza.”
Spanyolország mesés, 50 000 hektáros Doñana Nemzeti Parkjának nedves területei madárrepülőtérré válnak, amint madarak százezrei Afrikából Európába jövet megállnak mocsaraiban és erdőségeiben, hogy fészket rakjanak, szaporodjanak és táplálkozzanak. A sok szálloda, a golfpálya és a mezőgazdasági terület a park körül oly sok vizet von el, hogy a park fennmaradását veszélyezteti. Az elmúlt tizenöt évben ezek az objektumok már olyan sok vizet szivattyúztak ki, hogy a vízszint 2—9 méterrel esett vissza, és számos lagúna kiszáradt. „Itt már bárminemű növekedés — mondja a park kutató-igazgatója — halálos ítéletet jelent Doñanának.”
A világ helyzete 1992 ezt jelenti: „A mangrove mocsarak a világ egyik leginkább veszélyeztetett, ugyanakkor legértékesebb élőhelyei Ázsiában, Latin-Amerikában, Nyugat-Afrikában súlyos veszteségeket szenvedtek. Ecuadorban például a védelmet nyújtó parti mocsarak majd felét garnéla tenyésztő tavakká alakították, és a tervek szerint a megmaradó területek nagyrészét is hasonló elbánásban kívánják részesíteni. India, Pakisztán és Thaiföld is legalább háromnegyed részben elvesztette mangrove mocsarait. Úgy tűnik Indonézia is eltökélten követi őket: Kalimantanban, az ország legnagyobb tartományában a mangrove erdők 95 százalékát óhajtják kiirtani azért, hogy papíripari alapanyagot termeljenek helyette.”
A mangrovék értéke a thaiföldi Bangkok Post 1992. augusztus 25-ei számában hangsúlyt kapott: „A mangroveerdők három különböző fajtából állnak, amelyek a dagály felső zónáiban növekednek végig a lapos, védett trópusi tengerparton. A fák a sós víz és a változó árapály zord körülményei között élnek. Különlegesen alkalmazkodó léggyökereik és sószűrő főgyökereik gazdag és összetett ökoszisztémát alapoznak meg. Azonkívül, hogy megvédik az eróziótól a tengerpart hatalmas területeit, életfontosságúak a part menti halászatnak, a fatermékeket előállító iparágaknak és a vadvilágnak.
A mangroveerdők élővilága gazdag. Megtalálhatjuk a parti madarakat, a rákevő majmot [Macaca fascicularis], a halászmacskát [Felis viverrina] és a kúszógébet, amely tovasiklik a mocsár sarán, hogy közlekedjen a vizes gödrök között apálykor.”
Mi lesz a végeredmény?
A válság világméretű. Az International Wildlife folyóirat ezt állapítja meg: „A lápok, a mocsaras lapályok, a holtágak, a mangrovemocsarak, a sós ingoványok, a prérin levő mélyedések és a lagúnák, amelyek egykor a földön több mint hat százalékát tették ki földterületeknek, komoly bajban vannak. Oly sokat lecsapoltak a földművelés miatt, pusztítanak el a szennyezés által, vagy töltenek fel a földet hasznosító személyek által, hogy a bolygó nedves területei összes területének körülbelül a fele eltűnt.”
Békét fognak kötni az emberek a földdel? Mindeddig a jelek lehangolóak. Mégis néhányan derekasan küzdenek, és kijelentik, hogy sikeresek lesznek. Jehova, a föld Teremtője viszont azt mondja, hogy kudarcot fognak vallani. Megígéri, hogy közbelép, és megállítja a csodálatos földi teremtésműve ellen folyó támadást. Majd ’elpusztítja azokat, a kik a földet pusztítják’, és helyettük azokat fogja meghagyni a földön, akik ’őrzik azt’. Az ilyen értékelést mutató személyeknek ajándékként fogja adni a földet: „Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta” (Jelenések 11:18; 1Mózes 2:15; Zsoltárok 115:15, 16).
[Kép a 15. oldalon]
Nedves területek Svájcban
[Képek a 16., 17. oldalon]
A szemközti oldalon és balra fent: Nedves területek az Egyesült Államokban
[Forrásjelzés]
H. Armstrong Roberts
Balra: Mangroveerdők Thaiföldön
[Forrásjelzés]
A National Research Council of Thailand szíves engedélyével
A nedves területek lakói: krokodil, ökörbéka, szitakötő, dobozpáncélú teknős, amint lyukat ás, hogy tojásokat rakjon le