Mennyire boldog a városi élet?
NAPJAINK városaiban a lesújtott emberek számos úton keresnek boldogságot. Olyan városok, mint Bombay, Bangkok, Monte-Carlo, San Francisco és Dallas megpróbálják biztosítani ezt. Sokféleképpen próbálják. De van-e olyan a világ városai közül, amelyik a tartós öröm forrása?
Látszatkeltés a valósággal szemben
Századunk elején Hollywood vált a mozifilmek fellegvárává a világon. Ezért talán meglepő megtudni, hogy India közel 800 filmet készít évente. „Az indiai emberek a filmek rabjai” — jegyzi meg a német Geo folyóirat, és szenvedélyüket úgy hívja, mint ami „szinte egy vallás”. Majd hozzáfűzi: „Sehol máshol nem szolgál a mozi olyan egyértelműen pótvilágként az összegyűlt millióknak, akik sikert és gazdagságot, boldogságot és igazságosságot csak a mozivásznon találnak.”
Bár India filmjeinek felét Madrasban készítik a keleti parton, filmipara a nyugati parton vette kezdetét. 1896-ban Auguste és Louis Lumière, francia testvérpár, a kereskedelemben eladható vetítőgép feltalálói, a bombayi Watson Hotelben mutatták be első sikeres filmjüket.
Bombay egy kis falu volt, amikor portugál kereskedők vették ellenőrzés alá 1534-ben. II. Károly brit király egy portugál hercegnőt vett feleségül 1661-ben, és ezt a falut adták neki nászajándékba. 1668-ban a Kelet-Indiai Társaság ellenőrzése alá került, és Bombay hamarosan India fő nyugati tengeri kikötője lett.
Egy enciklopédia azt mondja, hogy „Bombay természeti szépségét egy város sem múlja felül azon a vidéken”. Tekintettel gyönyörű környezetére és azzal összhangban, amit az indiai filmek látszatvilága segített megteremteni — a zene, a tánc, és a szerelem egyfajta keverékével — Bombaynek az öröm városának kellene lennie.
Bombay azonban az egyik legnagyobb népsűrűségű város a világon. A zsúfolt állapotok tönkreteszik a város gyönyörű környezetét, és kevés boldogságot hoznak annak a sok ezer személynek, aki egy bádogvárosban él „folyóvíz vagy higiénia nélkül”, és aki arra kényszerül, hogy „a közeli folyókat és nyílt területeket illemhelynek” használja (5000 Days to Save the Planet).
Bombaynek számos vallása is van. Ahelyett azonban, hogy ezek a vallások örömet eredményeznének, inkább súlyos vallási forrongásoknak nyitnak teret Indiában. Csupán az elmúlt két évben ezek a forrongások százak életét oltották ki egyedül Bombayben.
Nem mind arany, ami fénylik
San Francisco szintén a természeti szépségek városa. Híres a hegyeiről, arról, hogy a világ egyik legkiválóbb természeti kikötője, valamint hídjairól, beleértve ebbe a kikötő bejáratát áthidaló Golden Gate hidat. Kevés látogató távozik úgy, hogy ne keltene benne mély benyomást.
1835-ben alapították meg Yerba Buenát, 1847-ben pedig átkeresztelték San Franciscóra. Egy évvel később aranyat találtak a közelben, és elkezdődött a kaliforniai aranyláz. A csupán néhány száz lakosú falu gyors iramban virágzó határvárossá vált. Megvoltak azonban a maga sorscsapásai, mint például az 1906-os pusztító földrengés és tűz.
San Francisco népszerűségéhez hozzájárul a nemzetközi jellege. Határain belül — jegyzi meg a The European — „légkörükben és megjelenésükben egymástól messze eltávolodott különálló világai vannak”. Számos nemzeti csoport képviseli Európát és Ázsiát, ilyen például az egyik legnagyobb Ázsián kívüli kínai közösség. A spanyol ajkú lakosok a város mexikói eredetét hangsúlyozzák.
Nemrégiben több száz, a turizmusban járatos személy szavazott San Franciscóra, mint „álom városukra” dicsérve „a barátságosság, az elegancia és a türelmesség egyedülálló keverékét”. Egy újságíró alapos gonddal ezt írta: „Ha valami jellemző Észak-Kaliforniára és arra a városra, ahol élek, akkor az a türelmesség mindenfajta emberi viselkedésformával szemben, amely az ország más részein megdöbbenti és felingerli az embereket.”
Bohém jellemvonásai gyakran kerülnek az újságok szalagcímeire. Az 1960-as években sokan aggodalmaskodva nézték, amint a hosszú hajú, ápolatlan hippik éltették a „szeretetet” és a „békét”, mielőtt lesüllyedtek volna a kábítószerek és a szabad szerelem undorító életstílusába. A város homoszexuális közössége a legnagyobbak közé tartozik az országban.
Az AIDS nagyon keményen sújtja San Franciscót. Egy német újság a város „legkomolyabb válságának” hívja a járványt az 1906-os földrengés és tűzvész óta, majd hozzáfűzi, hogy „vidám légköre úgy tűnik örökre elveszett”. A Golden Gate (Aranykapu) városának szembe kellett néznie a fájdalmas igazsággal: az „arany” életstílus minden ígéretével együtt elvesztette fényét a szívfájdalmak közepette.
Többen veszítenek, mint nyernek
Monte-Carlo — hosszú idő óta a gazdagok és az előkelőségek szórakozóhelye — az otthona az egyik legjobban ismert játékkaszinónak a világon. 1861-ben nyitották meg kaszinóját, és azóta a turisták híres állomása lett. Több kaszinó is kielégíti azok szükségletét, akik úgy érzik, hogy az jelenti a maradandó boldogság felé vezető utat, ha nyernek a szerencsejátékban. Sokkal több ember veszít azonban a szerencsejátékban, mint amennyi nyer.
Monte-Carlo a francia Riviérán fekszik Monaco hercegségében, kevesebb mint két és fél négyzetkilométer területen. Monacót rómaiak lakták az ősi időkben. 1297-ben a gazdag itáliai Grimaldi család vette ellenőrzése alá. Függetlensége elvesztése után először Spanyolországhoz, később Franciaországhoz került, a hercegséget a Grimaldi család uralma alatt állították vissza 1814-ben.
1992-ben III. Rainier, egy Grimaldi leszármazott kifejezésre juttatta aggodalmát alattvalói biztonsága miatt. Miután megfigyelte, hogy „a világ olajszállító hajói forgalmának negyven százaléka a Földközi-tengeren halad keresztül”, ezt fűzte hozzá: „A Földközi-tengert százötvenszer nagyobb olajszennyezés éri, mint az Északi-tengert. Az itteni tengerparttal határos szennycsatornák nyolcvan százaléka tisztítás nélkül egyenesen a tengerbe engedi a szennyvizet.”
A problémák ellenére „semelyik másik üdülőhely sem képes — mondja a The European — egyszeriben felidézni az izgalmas szórakozás és a régimódi fesztelenség képét pusztán a neve hallatára”. Ehhez a képhez hozzájárulnak kaszinói, múzeumai, fényűző jachtklubja, autóversenye — egyesek szerint ez az egyik legnagyobb és legelbűvölőbb verseny —, valamint operaháza is. Nem a kultúra azonban az egyetlen dolog, ami a gazdagokat Monte-Carlóba vonzza; lényeges szerepe van az adókedvezményeinek is.
A pénz és a kultúra mégsem biztosítja a tartós boldogságot. Charles Wells, egy angol férfi történetesen tényleg elnyerte a kaszinó összes pénzét Monte-Carlóban 1891-ben, „jó szerencséje” ellenére azonban végül börtönben végezte. És szomorúan ironikus, hogy abban a városban, amely autó- és motorcsónakversenyeiről híres, Rainier herceg felesége, Grace hercegnő autóbalesetben halt meg 1982-ben, vejük pedig egy motorcsónakverseny alkalmával szenvedett halálos balesetet 1990-ben.
Az Egyesült Államokban készült kultúra
Úgy tűnik, hogy sok európai annak ellenére, hogy bírálja a jelenkori amerikai kultúrát, sok mindent magáévá tesz abból. Például élvezettel nézték, amint éveken át ármánykodó jelenetek és családi botrányok villództak át a tévéképernyőn a Dallas című sorozat formájában. Egy német újság dicsőítette a sorozatot, mint ami „érzelmi szükségletet elégít ki”, és bizonyos „biztonságérzetet, bizalmat és a hovatartozás érzését adja”.
A Time folyóirat kevésbé volt hízelgő. Észrevétele szerint, a program „egy világi vallás szintjére magasztalta fel a feltűnő fogyasztást . . . Bevezette a nézőket a 80-as évek kapzsiságába azáltal, hogy népszerű bálványképet csinált egy texasi olajmágnásból.”
Az a kép, amelyet a tévében látható névrokona ad a városról, aligha lehet azonos azzal, amely az ügyvéd és kereskedő John Bryannek az elméjében élt, amikor kereskedelmi állomást alapított 1841-ben, amelyet valószínűleg George Dallasról, egy amerikai alelnökről neveztek el. A pénzügyekkel, áruszállítással és iparral foglalkozó város — több olajtársaságnak adva otthont, mint bármelyik amerikai város —, a „Nagy D” valóban gazdag.
A gazdagságot gyakran egyenlővé teszik a boldogsággal, ezért az emberek talán úgy tekintik Dallast, mint egy örömteli várost. A gazdagság azonban nem akadályozza meg, hogy rossz dolgok történjenek. Dallas volt az a hely, ahol John F. Kennedyt, az Egyesült Államok 35. elnökét 1963. november 22-én orvul meggyilkolták.
A nagyvárosi bűnözés Dallas problémái közül az egyik, amely elrabolja az emberek boldogságát. Egy másik dolog a faji és a kulturális feszültség. Dallasban is — mint minden olyan városban, ahol sokféle faj és kultúra él együtt — fennáll az erőszak lehetősége, mint ahogy azt a faji megmozdulások Los Angelesben és a vallási forrongások Bombayben mutatják.
Saját sikerével küszködve
Sok csatornája miatt Bangkok városát a „Kelet Velencéjének” szokták hívni. Ma a legtöbb csatornája helyén utak épültek, és egy jelentés azt mondja: az „autóvezetőkre jellemző, hogy egy évre számítva 44 napot töltenek el azzal, hogy az előttük levő autó hátsó lökhárítóját bámulják a forgalmi dugóban”.
I. Ráma király semmit sem tudott ezekről a problémákról, amikor 1782-ben a kis falut királyi várossá alakította át, és Krung Thepnek nevezte el, ami azt jelenti: ’Angyalok városa’. A Királyi palota felépítése után a város többi részét a palota köré rendezték el, azzal a thai hittel összhangban, hogy a palota volt a világegyetem középpontja. A II. világháború alatt Bangkok tetemes károkat szenvedett a bombatámadások miatt. Neve és tekintélyes templomai ellenére semmi nyoma sem volt az angyali védelemnek.
Bár Bangkok mintegy 30 kilométerre fekszik a Sziámi-öböltől, a várost tengeri kikötővé alakították a Chao Phraya-folyó állandó kotrása által, amely folyó kettészeli a várost. A folyó gyakran lép ki medréből, és árasztja el a város bizonyos részeit, amelyek közül néhány csak 0,6 méter magasan fekszik a tengerszint felett. Az árvizeket azonban ma már elvezető csatornákon keresztül terelik el, és ez bizonyos nyugalmat jelent. Egy másik probléma az, hogy az artézi források ezrei a talajvízszint csökkenését okozták. 1984 óta az egész város szintje évente 10 centiméterrel csökken.
Bangkok népességének növekedése több mint ötmillió emberre a gazdasági siker bizonyos mértékével együtt boldogságot kellene hogy jelentsen. Emellett évente turisták milliói látogatják meg a várost, és gazdagítják kincsesládáját. Ez azonban részben jó hírnevének rovására megy, mivel sok látogatót a Bangkok bordélyházaiban olcsón és könnyen kapható szex vonz. Ezért a várost ma a Távol-Kelet „testi vágy fellegváraként” ismerik.
Még olyan eseményekből származó öröm, mint Bangkok fennállása kétszáz éves évfordulójának megünneplése — virágparadicsom, történelmi kiállítások, királyi szertartások, klasszikus táncok és tűzijáték — sem képes elfelejtetni az ebben a városban érezhető szomorúságot. A Newsweek szerint Bangkokot „saját gazdasági sikerei fojtogatják”.
Az igazi öröm megtalálása
Mit tudnak valójában felajánlani az olyan meghatározó szórakoztató központok, mint amelyeket a fenti városok képviselnek? A legjobb esetben is csak pillanatnyi gyönyört, nem pedig tartós boldogságot. Ma a tartós boldogság csak Isten szellemével való kapcsolat által valósulhat meg, amelynek egyik gyümölcse az öröm (Galátzia 5:22).
Ezért ne keresd hiába az örömet Bombay filmstúdióiban, Monte-Carlo játékkaszinóiban, San Francisco alternatív életstílusaiban, Dallas látszólagos gazdagságában, sem Bangkok szex szalonjaiban. A következő számokban látni fogjuk, hol található a tartós öröm.
[Kép a 25. oldalon]
San Francisco, USA
[Kép a 25. oldalon]
Bombay, India
[Kép a 26. oldalon]
Bangkok, Thaiföld