Olvasóink írják

Magányosság Nagyon szeretném megköszönni a „Magányosság — amit ezzel kapcsolatban tehetsz” (1993. szeptember 22.) című cikksorozatot. Olyan napon érkezett, amikor nagyon egyedül éreztem magam. Jóllehet sírásra indított, sokkal jobban érzem magam most, hogy már elolvastam. Sok más barátomra is gondolok, akik nagy buzdítást találnak a cikk olvasásában.

B. H., Egyesült Államok

Annak ellenére, hogy már jó ideje vágytam egy ilyen cikkre, elég váratlanul érkezett. Szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet a tanácsért, amelyet tartalmazott. A magányosságot igazán nehéz megérteni, ha nem tapasztalja valaki.

C. G., Olaszország

Harmincnyolc éves vagyok és sokszor éltem át magányosságot, mivel egyedüli gyerek vagyok, később pedig az életpályámon bekövetkezett változások és a válás miatt is. Az anyag tanulságos és oktató jellegű volt. Nem említették meg azonban, hogy a magányosság nemi erkölcstelenséghez, kábítószerélvezethez és rossz társaságokhoz vezethet.

J. B., Egyesült Államok

Úgy döntöttünk, hogy ebben a konkrét cikkben inkább azokra a módokra összpontosítunk, amelyekkel le lehet küzdeni a magányosságot, és nem időzünk el a veszélyein. Nagyon értékeljük viszont ezt az észrevételt. (A kiadók.)

Pávaszemes lepkék és pillangók Mint a biológia iránt érdeklődő személy, szeretnék még egy gondolatot hozzátenni a „Pávaszemes lepke vagy pillangó — hogyan lehet megkülönböztetni őket?” (1993. május 8.) című cikkhez. Az a legvilágosabb módja annak, hogy első pillantásra megkülönböztessünk egy pávaszemes lepkét egy pillangótól, hogy megfigyeljük ülő testtartásukat. A pávaszemes lepke úgy ül, hogy vízszintesen kiterjeszti, a pillangó pedig függőlegesen összecsukja a szárnyait.

Y. Y., Egyesült Államok

Köszönjük ezt a további információt. A „The World Book Encyclopedia” azt mondja, hogy ez igaz a legtöbb pillangóra és pávaszemes lepkére. (A kiadók.)

Fiatalok kérdezik . . . Köszönöm a „Normálisan fejlődök?” (1993. szeptember 22.) című cikket. A húgom egy évvel fiatalabb nálam és nagyon magas. Most már tudom, hogy nem feltétlenül maradok alacsony.

C. L., Egyesült Államok

Köszönöm a „Mi a helyzet a semmittevéssel?” (1993. június 22.) című cikket. Én soha nem voltam olyan tizenéves, aki más fiatalokkal együtt semmittevéssel töltötte idejét. Ezért úgy éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Ám a cikk segített megértenem, hogy a semmittevés sok bajba sodorhatja az embert. A főzés, rajzolás, levélírás és a prédikálás sokkal jobb módja az időm felhasználásának.

K. R., Egyesült Államok

Csak tizenegy éves vagyok, de rendkívül élveztem a „Hogyan kerülhetem el az AIDS-fertőzést?” (1993. szeptember 8.) című cikket. Az édesanyámmal beszélgettünk erről. Köszönöm, hogy részleteiben elmagyaráztátok, hogyan lehetünk mentesek az AIDS-vírustól. Azt hittem, sokféleképpen meg lehet kapni!

L. K., Egyesült Államok

Holocaust Múzeum Nemrég a munkafelvigyázóm azt tervezte, hogy ellátogat a Holocaust Emlékmúzeumba. Odaadtam neki az 1993. május 8-i számban lévő „Egy Holocaust Múzeum és Jehova Tanúi” című cikket, hogy fokozzam a látogatás iránti érdeklődését. A múzeum 500 személyes tapasztalatot terjeszt el szórólapokon keresztül. Az ő kártyáján Jehova egyik Tanújának a tapasztalata volt, Emma Arnoldé. A családom 1951-ben találkozott Arnoldékkal és egy felvételünk is van róluk egy fotóalbumban. A munkafelvigyázóm meglepődött, hogy nemcsak egy olyan személy tapasztalatát kapta, aki Jehova Tanúja, hanem akit ismer is a családom! Megmutattam neki és másoknak is a munkahelyen a fényképeinket, valamint Arnold testvérnő vejének, Max Liebsternek a tapasztalatát, amely Az Őrtorony 1978. október 1-jei számában jelent meg [angolul].

J. K., Egyesült Államok