A Biblia nézőpontja
Segítség a bánatod idején
„A SZOMORÚSÁG ÚJRA GYERMEKEKKÉ TESZ MINDANNYIUNKAT — LEROMBOL MINDEN ÉRTELMI KÜLÖNBSÉGET. A LEGBÖLCSEBBEK SEM TUDNAK SEMMIT” (RALPH WALDO EMERSON, XIX. SZÁZADI AMERIKAI KÖLTŐ ÉS ESSZÉÍRÓ)
A HALÁL fullánkja nemcsak fájdalmat okoz, hanem dermesztőleg is hat az életben maradókra — férjre, feleségre, apára, anyára, fiúra, leányra vagy barátra. A bölcs emberek kérdéseket tehetnek fel, de nem kapnak vigasztaló válaszokat, az erősek pedig könnyeket hullajthatnak a bánat súlya alatt, de nem nyernek enyhülést. A Biblia olvasói visszaemlékezhetnek Dávid fájdalomkiáltására a hitszegő Absolon kivégzésekor: „Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!” (2Sámuel 18:33). Ez nem egy király jajkiáltása volt egy áruló felett; ez egy apa jajkiáltása volt halott fia felett. Lehetséges, hogy neked is hasonló érzéseid voltak, amikor gyászoltál.
Mélyreható bánat ideje alatt aggasztó kérdések merülhetnek fel az elmében. „Miért kellett megtörténnie? Vajon Isten tudta, hogy ez fog történni? Ha tudta, akkor miért nem akadályozta meg?” Még ha egy személy esetleg jól ismeri is a Bibliát, és tudja, hogy a halottak fel fognak támadni, a nyugtalanító kérdések megkövetelhetik az alapos elmélkedést a vigaszt és enyhülést nyújtó dolgokon.
A rossz válaszok nem nyújtanak igazi megelégedést, csak hamis vigasztalást. Azt hallani, hogy „Istennek szüksége volt szerettedre”, gyakran okozza az Istentől való elfordulást a keserűség érzésével. Az igazság, amelyet a Biblia tartalmaz, választ ad a bánatot érintő kérdésekre, és közelebb viszi az embert Jehova Istenhez, ahelyett hogy eltaszítaná tőle. A 2Korinthus 1:3, 4 biztosít bennünket, hogy ő a gyöngéd könyörület Atyja és minden vigasztalás Istene.
Isten ismerete és hatalma egyensúlyban áll
Jehova, a Mindenható mindenről tud, ami hatalmas teremtésművében történik. A Zsoltárok 11:4 megerősít bennünket: „Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.” A Zsidók 4:13-ban Pál apostol ezt írta: „nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte.” Isten nemcsak tud mindenről, hanem törődést is kimutat! Jézus ezt mondta: „Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre . . . [Ti] sokkal többet értek a verebeknél” (Máté 10:29, 31, Katolikus fordítás).
Vajon Isten képes lett volna megakadályozni egy szeretett személy idő előtti halálát, és az azt követő bánatot? Igen, képes lett volna. „Istennél minden lehetséges” — jelentette ki Jézus (Márk 10:27). Hosszú idővel ezelőtt Jehova meghallgatta a haldokló Ezékiás imáját és meggyógyította őt, valamint évekkel hosszabbította meg az életét (Ésaiás 38:2–5). Nem kérdéses Jehova azon képessége, hogy mindent meg tud tenni, ami szándékában áll, azonban nekünk többet kell megértenünk akaratával kapcsolatban. Sok beszámolót olvasunk olyan emberekről, akik súlyosan megsérültek vagy komoly betegségben szenvedtek, és mégis életben maradtak. Vajon Jehova közbeavatkozott az érdekükben?
Néhány embernek rendkívüli ereje van a felépüléshez és erős akarata az életben maradáshoz. Ez esetleg magyarázatot ad a látszólag csoda útján történő felgyógyulásukra. Vagy talán bizonyos új kezelési módszerek bizonyultak sikeresnek. Ezért nem szabad ösztönösen arra a következtetésre jutnunk, hogy Jehova avatkozott közbe (Filippi 4:13, K. f.).
Isten Szava elmagyarázza, miért halnak meg az emberek
A Róma 5:12-ben Pál apostol egész egyszerűen elmagyarázza, hogy ősapánk, Ádám fellázadt Teremtője ellen, és így jogosan lett halálra ítélve. Mivel az ő leszármazottai vagyunk, mi is mint bűnösök bármikor ki vagyunk téve a halálnak. Nincsen biztosítékunk az élet folytatását illetően. A régi idők bölcs Salamon királya világossá teszi, hogy az idő és az előre nem látott események mindenkit bármikor utolérhetnek, legyen az egy halálos baleset vagy egy hirtelen jött végzetes betegség. Vagy az ember esetleg olyan születési rendellenességgel jön a világra, amely megrövidíti az életét. Salamon azt is elmagyarázza, hogy Istennél mindennek ideje és időszaka van. Isten meghatározott egy időt a gyógyításra, nemcsak egy vagy néhány személy, hanem az egész hívő emberiség számára Jézus Krisztus uralma alatt (Prédikátor 3:1; 9:13; 1Korinthus 15:25, 26).
Tartsd elmédben ezt a kijózanító gondolatot: a keresztények nem mentesek az egész emberiséget sújtó csapásoktól, és ezért olyan dolgoknak vannak kitéve, amelyek megszokottak az emberek között. „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket” (1Korinthus 10:13, Újfordítású revideált Biblia).
A felépüléshez vezető út
A halál a könnyek időszaka, amelyek a legnagyobb őszinteséggel párosulnak az Ima Meghallgatójához, Jehovához intézett könyörgésekben. Ilyenkor még jobban közeledj Istenhez mint eddig. Ilyenkor még jobban öntsd ki szívedet, mint eddig a hozzá intézett kérésben, hogy legyen éleslátásod és erőd hozzáigazítani az életed az új helyzethez. A Biblia buzdít bennünket, hogy pontosan így tegyünk. Péter ezt mondja: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:7). Mennyire vigasztalóak Isten szavai az Ésaiás 57:15-ben: „Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal [megtörttel, Úf] és alázatos szívűvel is.” A megtört személyek az Atyába kapaszkodnak; ez egy bensőségesebb kapcsolat, mint azelőtt bármikor. „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” — írja Jakab (Jakab 4:8). Jakab biztosít bennünket, hogy Isten kész megadni nekünk a szükséges bölcsességet és erőt a felépüléshez.
Ráadásul úgy fogod érezni, hogy részvétteljesebb és együtt érzőbb személy leszel mások megpróbáltatásai és viszontagságai iránt. Többet fogsz tudni arról, hogyan éreznek más emberek, és hogyan kínáld fel nekik a vigasz és a remény szavait. Képes leszel segítséget nyújtani egy bánkódó személynek szomorúsága idején. Igen, nagyobb empátiád lesz mások irányában szorongásukkor (Filippi 2:1).
Egy szeretett személy elvesztése bánatot és fájdalmat okozhat egy ideig, talán hosszú ideig. Mégis végül megteremtheti az előttünk álló reménység tisztább képét, annak a reményét, hogy fájdalmas tapasztalatoktól mentesen szolgálhatjuk majd Istent. Még erősebbekké válhatunk a keresztény egyéniségünkben (1Péter 1:6, 7).
Ezért a bánat gyötrelme ellenére soha ne add fel! Legyen az az elhatározásod, hogy folyamatosan szolgálod Istent hűségesen és lojálisan az ő dicsőségére és tiszteletére, valamint a te örökké tartó megmentésedre.
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
The Day Before Parting by Jozef Israels: Gift of Alice N. Lincoln, Courtesy, Museum of Fine Arts, Boston