Fiatalok kérdezik:

Hogyan tudok véget vetni annak, hogy vonzódjak valakihez?

„JEHOVA húszéves, megkeresztelt Tanúja vagyok. Egy huszonnyolc éves [nem hívővel] kezdtem azonban randevúzni. Szerettem őt, és azt hittem, ő is szeret engem. Szüleim nem tudtak erről, mivel tudtam, hogy nem helyeselnék. Amikor rájöttek, bántva érezték magukat és megdöbbentek. Nem voltak képesek megérteni, hogyan kerülhettem érzelmi kapcsolatba egy világi emberrel.”

Így írt egy fiatal keresztény nő, akit Monique-naka fogunk hívni. Sajnálatos, hogy számos fiatal találja magát hasonló, kellemetlen helyzetben — belehabarodnak egy nem hívő személybe, vagy romantikusan vonzódnak olyan valakihez, aki nem osztja keresztény hitnézeteiket és erkölcsi irányadó mértékeiket. Ebben a sorozatban az előző cikk (Ébredjetek! 1994. május 22.) megmutatta, hogy az ilyenfajta kapcsolat nemcsak megbántja Istent, hanem komolyan fenyegeti valaki boldogságát és jólétét. A fiatal Ruth megértette ezt a tényt. „Elég közel kerültem egy sráchoz, aki nem volt hívő — vallja be. — Rájöttem azonban, hogyha egyáltalán bármilyen kapcsolatot akarok ápolni Jehovával, akkor meg kell szakítanom a fiúval való kapcsolatomat.”

Ha keresztény vagy, akkor valószínűleg idézni tudod a Biblia szavait a Jakab 4:4-ből: „nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” De ha érzelmileg közel kerülsz egy nem hívő személyhez, akkor ezeket a szavakat nem könnyű alkalmazni. Valóban nyomaszthat a kapcsolat megszakításának gondolata. Valósággal úgy érezheted, mintha belül szétszakadna valami. „Hogyan tudok véget vetni annak, hogy vonzódjak valakihez vagy szeressem?” — kérdezheted.

Pál apostol egyszer ezt mondta: „gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember!” (Róma 7:22–24). Pálhoz hasonlóan te is tapasztalhatod az érzéseiddel vívott küzdelmet. Mégis számos keresztény fiatal nyerte már meg ezt a csatát, és úgyszólván ’ki lettek ragadva a tűzből’. (Vö. Júdás 23.) Hogyan? Azáltal, hogy véget vetettek a romboló hatású kapcsolatoknak, mielőtt a kár helyrehozhatatlanná vált volna.

Kérj segítséget

Mark esetében például még tizennégy éves korában olyan dolog fejlődött ki, amit ő egy nem hívő személlyel ápolt „komoly szerelemnek” hívott. Segítség keresése helyett megpróbálta titokban tartani érzéseit. A lány iránti érzései azonban csak erőteljesebbekké váltak. Nemsokára titokban telefonbeszélgetéseket folytatott vele. Amikor a lány elkezdte visszahívni, már csak idő kérdése volt, mikor jönnek rá szülei, hogy mi történik.

Ne kövesd el ugyanezt a hibát, hogy magad próbálod megoldani a problémát. A Példabeszédek 28:26 ezt mondja: „Ki önszivében bízik, bolond az; ki pedig bölcseségben jár, megszabadúl” (Káldi fordítás). Valóban, vajon egyáltalán megtörtént volna ez, ha nem gyengítette volna valami az ítélőképességedet? Időnként érzelmeink legyőzik a józan észt, és szükségünk van valakinek a segítségére, aki helyesebb meglátású és tárgyilagosabb. Szüleid valószínűleg a lehető legjobb helyzetben vannak, hogy segítsenek neked, különösen, ha istenfélők. Valószínűleg jobban ismernek, mint bárki más. Egykor ők is fiatalok voltak, és ez segíthet nekik, hogy megértsék, mi történik veled. A Példabeszédek 23:26-ban a bibliaíró Salamon erre figyelmeztet: „Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.” Miért ne adnád szívedet szüleidnek, miért ne tudatnád velük, hogy segítségre van szükséged?

A fiatal Jim pontosan ezt tette. Harcolt érzelmeivel, mert komolyan belehabarodott egy lányba az iskolában. Ezt mondja: „Végül segítséget kértem szüleimtől. Ez volt a kulcs érzéseim legyőzéséhez. Sokat segítettek.” Tapasztalva szülei szerető támogatását, Jim ezt a tanácsot adja: „Úgy gondolom, hogy más fiatal keresztényeknek sem szabad habozniuk abban, hogy beszéljenek szüleikkel. Cseréld ki gondolataidat velük. Ők meg fognak érteni.”

Egy hasonló helyzetben levő, Andrew nevű fiatal a segítség egy másik útját is felhasználta. Jehova Tanúi egyik helyi körzetgyűlésén vett részt, és ezt mondja: „Az egyik előadás mély benyomást tett rám. A körzetfelvigyázó határozott tanácsot adott olyan más nembeliekkel való kapcsolat ápolására vonatkozóan, akik nem keresztények. Tudtam, azonnal meg kell változtatnom gondolkodásomat.” Mit tett ő ezért? Először beszélt édesanyjával, egyedüli szülőjével, és hasznot merített tanácsából. Ezek után megkeresett egy vént is Jehova Tanúi helyi gyülekezetében, aki további támogatást tudott nyújtani. A gyülekezeti vének olyanok lehetnek a lehangoltaknak, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen” (Ésaiás 32:2). Miért ne keresnéd fel egyiküket, és miért ne tudatnád vele, mi bánt?

Végleges szakítás

Amikor Mark szülei felfedezték fiuk titkos kapcsolatát, azonnal reagáltak. „Teljesen nyíltan megmondták, hogy vessek véget ennek a kapcsolatnak — mondja Mark. — Első reakcióm a lázadás volt. Hangos szóváltás alakult ki közöttünk, majd bezárkóztam a szobámba. De nemsokára összeállt a kép a valóságról, és rájöttem, hogy a lánynak és nekem különböző céljaink vannak. Ez nem fog menni.” Igen, ha elmélkedsz a helyzet reális voltán, ez segíthet abban, hogy lehűtsd érzéseidet. Kérdezd meg magadtól: „Vajon osztozna ez a személy céljaimban, meggyőződéseimben, erkölcsi irányadó mértékeimben? Ha összeházasodnánk, támogatná ez a személy Isten imádatára tett erőfeszítéseimet? Vajon osztozna ez a személy a szellemi dolgok iránti lelkesedésemben? Valójában milyen összhang lehetséges egy ilyen kapcsolatban?” (Vö. 2Korinthus 6:14–18.)

Véglegesen szakítani azonban nem könnyű. Monique, akit a bevezetőben említettünk, ezt vallja be: „Megpróbáltam két alkalommal is megszakítani a kapcsolatot, de sikertelenül. Nem akartam, hogy végleg elmenjen. Megpróbáltam tanúskodni neki annak reményében, hogy elfogadja Jehovát. Egyszer még egy vasárnapi összejövetelre is eljött. Azonban nem érdeklődött igazán Jehova iránt. Rájöttem, hogy az a megfelelő mód, ha teljesen hagyom elmenni.”

Ez emlékeztet bennünket Jézusnak a Máté 5:30-ban található szavaira. Itt azokról a dolgokról beszélt, amelyek képesek bennünket megakadályozni abban, hogy belépjünk Isten Királyságába — dolgok, amelyek olyan értékesek lehetnek, mint egy jobb kéz. Ennek ellenére Jézus ezt tanácsolta: „vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára [az örökké tartó pusztulás jelképe] vettessék.” Ezzel az alapelvvel összhangban bátran szólj annak a személynek, akihez közel kerültél és ’szólj igazságot’ (Efézus 4:25). Ne egyedül, vagy romantikus helyzetben, hanem nyilvános helyen egyértelműen tudasd vele, hogy a kapcsolat véget ért. A fiatal Sheila így emlékszik vissza: „Ami nekem használt, az az volt, hogy határozott lépéseket tettem. Soha többé nem ebédeltünk együtt. Soha többé nem kerestük egymást a tanulási időszakokban. Világossá tettem álláspontom előtte.” Egy Pam nevű keresztény lány hasonlóan becsületes és teljesen őszinte volt: „Végül megmondtam neki, hogy hagyjon békén, és egyszerűen nem vettem róla tudomást.”

Túljutás a fájdalmon

Egy ilyen szakítás következményeként úgy érezheted magad, mint a zsoltáríró, aki ezt mondta: „Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok” (Zsoltárok 38:7). A bánkódás bizonyos időszaka csak természetes. A Biblia elismeri, hogy „ideje van a sírásnak” (Prédikátor 3:4). De nem szükséges örökké bánkódnod. A fájdalom idővel csökkenni fog. „Igen — vallja be Mark —, tényleg bánkódással teli időszakon mentem keresztül. Szüleim érezték ezt, és más keresztény fiatalokkal bővítették ki társaságomat. Ez nagyon hasznos volt.” Andrew, aki hasonlóan depressziós volt szakítása után, ezt mondja: „A vének segítettek. A prédikálómunkában is nagyobb részt vállaltam, valamint közel kerültem néhány keresztény testvérhez, akikkel jó viszonyom lett.” Igen, légy elfoglalt szellemi munkákban (1Korinthus 15:58). Bizonyos fizikai tevékenység vagy gyakorlat szintén segíthet. Kerüld az egyedüllétet (Példabeszédek 18:1, Újfordítású revideált Biblia). Tartsd elmédet olyan dolgokon, amelyek vidámak és építőek (Filippi 4:8).

Emlékezz arra is, hogy Jehovát megörvendezteti bátor kiállásod. Bátran közeledj hozzá imában segítségért és támogatásért (Zsoltárok 55:23; 65:3). „Kezdtem sokat imádkozni” — emlékszik vissza a fiatal Sheila. Nem, nem könnyű véget vetni egy ártalmas kapcsolatnak. Sheila ezt vallja be: „Habár már elmúlt, néha még gondolok rá, és kíváncsi vagyok mit csinál. De az ember ragaszkodjon elhatározásához, tudva azt, hogy örömet szerez Jehovának.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 18. oldalon]

Egyértelműen tudasd a személlyel, hogy a kapcsolat véget ért