Figyeljük a világot
Egy rádióállomás változtat a zenéjén
Egy kaliforniai rádióállomás, amely sok rapzenét sugároz, nemrégiben egy szokatlan megállapodás alapján kijelentette, hogy többet nem játszik olyan dalokat, melyeket az állomás a „társadalomra nézve felelőtlennek” ítél. Ez magában foglal bármely olyan zenét, amely „dicsőíti a kábítószer-használatot, szexuálisan nyílt erőszakra ösztönöz, vagy ócsárolja a nőket”. A The New York Times a napokban arról tudósított, hogy az állomás már kilenc ilyen dalt tiltott be, amelyek közül többnek nyomdafestéket nem tűrő címe van. Az állomás programrendezője azt állítja, hogy a változtatást az a vágy motiválta, hogy jobb szolgálatot tegyenek a közösségnek. A konkurens állomások azt sugallják, hogy az új politikát az a vágy vezérelte, hogy reklámot csináljon.
A hangyák eligazodása
Hogyan tájékozódnak a hangyák? Sokan vegyszeres nyomot hagynak maguk után, és így fel tudják deríteni lépteiket, valamint megtalálják a hazafelé vezető útjukat. De dr. Rudiger Wehner, a svájci Zürichi Egyetem zoológusa azon tűnődött, vajon a Szaharában hogyan igazodnak el a hangyák. Elvégre a sivatagi nap percek alatt elpárologtatná a vegyszeres nyomot. A Texasi Egyetemen egy előadásban dr. Wehner jellemezte, hogyan használják a sivatagi hangyák kifinomult eligazodási rendszerüket, hasonlóan a II. világháborús repülőgép-navigációban egykor alkalmazott készülékhez. A hangyák az égre tekintenek, és az emberi szemek számára láthatatlan polarizált fény összetett mintázatait látják. A minta alatt köröznek, hogy újra és újra betájolják magukat, majd egyenesen hazafelé tartanak. A The Dallas Morning News szellemesen ezt a megjegyzést tette: „Ha a nap kellős közepén eltévedsz a Szahara sivatag északi részén, jobban teszed, ha egy hangyától kérsz útbaigazítást.”
Újabb kövülethamisítvány
Egy nagy darab borostyánkőben, vagy megkövült fanedvben szuszpendált legyet tudományos körökben sokáig nagyra becsültek mint egy 38 millió évvel ezelőtti időből származó, tökéletesen konzervált példányt. A New Scientist című folyóirat azonban arról tudósított, hogy erről az értékes példányról végül kiderült, hogy „a piltdowni megtévesztéssel egyenértékű rovartani bűntett”. Úgy tűnik, legalább 140 évvel ezelőtt a szélhámosság néhány művésze tulajdonképpen kettévágta a borostyánkő darabot, az egyik félbe üreget vájt, és belehelyezett egy egyszerű árnyékszéki legyet. Ezt a „kövületet” még 1922-ben eladták Anglia Nemzeti Történelmi Múzeumának, azóta pedig magas rangú tudósok vizsgálták meg, sőt még egy 1992-es, kövületekről szóló könyvben is említést tesznek róla.
Az első muszlim tábori lelkész
Az amerikai fegyveres erők 243 különböző vallást képviselő — melyek mindegyike egészen mostanáig a „zsidó-keresztény” változatból való —, mintegy 3152 tábori lelkészt alkalmaz. A The Washington Post szerint a hadsereg most kijelölte első muszlim tábori lelkészét. Félhold alakú jelvényt hordva az egyenruháján, a tábori lelkész imám, vagyis muszlim vallásvezető. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma azt mondja, hogy az amerikai hadseregben 2500 muszlim van, bár a hadseregben lévő iszlám csoport ragaszkodik ahhoz, hogy a valós szám közelebb van a 10 000-hez. A jelentések szerint néhány amerikai katona áttért az iszlám vallásra, miközben Szaúd-Arábiában állomásoztak a perzsa Öböl-háború alatt. Most a buddhista katonák keresnek jelöltet, hogy tábori lelkészükként tevékenykedjen.
Csappanóban a vadlovak száma
A lavradeiros-nak nevezett vadlovak szabadon futnak Észak-Brazília durva, Lavrado nevű területén. São Paulo Ciência Hoje című folyóirata szerint ezek az utolsó vadlovak a világon, amelyek nem állnak valamilyen hivatalos, állami védelem alatt. A vadászat, a fajkeresztezés és az elüzletiesedés miatt a számukat tekintve gyorsan csökkennek. A Lavrado területén élő emberek becslése szerint csupán néhány évvel ezelőtt a lovak száma még 3000-re volt tehető; ma már csak 200-an vannak. A lavradeiros (vadlovak) szokatlanul termékenyek, betegségnek ellenállók és gyorsak — akár fél óra hosszat is képesek közel 55 kilométer óránkénti sebességgel futni!
Brit házassági bajok
Európában mindenütt bajban van a házasság, de talán sehol sincs annyira bajban, mint Nagy-Britanniában, ahogy ezt egy nemrég készült felmérés megállapította. Az EU (Európai Unió) statisztikai hivatala, az Eurostat megkísérelte felmérni 177 millió olyan nőnek a különböző életformáját, akik az EU tagállamaiban élnek. A nőknek átlagosan 6,5 százaléka partner nélkül nevelt gyermekeket, de Nagy-Britanniában az átlag magasabb volt: 10,1 százalék. A második legmagasabb átlag Németországból származott, 7,7 százalékkal. A brit nők átlagosan fiatalabb korban házasodtak meg, mint más, EU-ba tartozó nők — mielőtt a 24. életévüket betöltötték volna. Nagy-Britanniában volt a legmagasabb a válási arány is.
Öngyilkossági kézikönyv
Japánban nemrég a Kanzen Jissatsu Manyuaru (Az öngyilkosság teljes kézikönyve) vált bestsellerré; látszólag már számos halálesetben játszott szerepet. A könyv úgy írja le a Fudzsi-hegy lábánál lévő Aokigahara erdő 2500 hektárnyi területét, mint „ideális helyet” az öngyilkosság elkövetésére. A közzétételtől számított három hónapon belül két holttestet találtak Aokigaharában; mindkettőjüknél ott volt a Kézikönyv. Egy másik esetben egy öngyilkosjelöltre találtak, amint vándorolt az erdőben és ez a könyv volt nála. 1993 októberének végéig Aokigaharában már 50 százalékkal növekedett az öngyilkosságok száma az egész előző évihez képest. A könyv szerzője azonban tagadta, hogy bármiféle közvetlen összefüggés lenne az öngyilkosságok és a könyve között. Ezt mondta: „Ezzel a könyvvel könnyebbé szeretném tenni az életet azáltal, hogy belefoglalom az öngyilkosságot, mint az élet által felkínált egyik lehetőséget.”
„Tv-farkaséhség”
Egy nemrég készült tanulmány szerint az olaszok növekvő számát érinti a „tv-farkaséhség”, az a féktelen vágy, hogy több és több televízióprogramot „fogyasszanak”. Ahogy a La Repubblica megerősíti, egy kísérleti hét alatt az olaszok 82 százaléka nézett tv-t, „és azok, akik ezt tették, átlagosan valamivel kevesebb, mint öt órán át ültek a képernyő előtt” naponta. A 4—7 évesek között a „tv-fogyasztás” az előző évihez képest 15 százalékkal növekedett. De „a tv-farkaséhség legérzékenyebben érintett, megfigyelés alatt álló alanyai a tizenévesek, és azok, akik nem folytatták tanulmányaikat az általános iskola után”. Vajon azért nézik többen a tv-t, mert a tv egyre jobb? Francesco Siliato, a felmérést elemző intézet igazgatója, kijelentette: „Úgy tűnik, az adatok legkevésbé sincsenek kapcsolatban az adások programjainak minőségével.”
A közlekedési veszély újabb fajtája
A felelősségteljes szülők ésszerű óvintézkedéseket tesznek, amikor autóval viszik a gyermekeiket, biztonságosan becsatolva őket még az élelmiszerboltig tartó rövid útra is. De talán kevesen ismerik azokat a veszélyeket, melyekkel a gyermekek akkor néznek szembe, ha egyszer bejutnak az üzletbe. A Parents folyóirat nemrég megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban 1991-ben mintegy 19 000, öt éven aluli gyermeket kellett sürgősen kórházi ambulanciára vinni, miután kiestek a bevásárlókocsiból. Ennek következtében az ország két élenjáró bevásárlókocsi-gyártója a napokban megegyezett, hogy biztonsági öveket szerelnek a gyermekek részére minden kocsira, melyet New Yorkban és Texasban árulnak. A kocsikon lévő jelzés is figyelmeztetni fogja a szülőket, hogy ne hagyják őrizetlenül gyermekeiket.
Madárakcentusok
Vajon meg tudja állapítani egy madár, hogy egy másik madár más vidékről származik abból, ha figyel arra, hogy az hogyan énekel? A National Geographic arról számol be, hogy Lance Workman szerint, aki a walesi Glamorgan Egyetemen az állatlélektan szakembere, a vörösbegyek körében a válasz határozott igen. Workman azt találta, hogy amikor felvette és kódolta a vörösbegyek énekeit, könnyen osztályozni tudta őket aszerint, hogy a madár Anglia melyik területéről jött. A dolog úgy áll, hogy amikor egy sussexi, hím vörösbegy meghallotta egy walesi hím felvett éneklését, ingerülten felborzolta a tollait, és megtámadta a magnószalag-lejátszót!
Apanevelés
A Japán Művelődési Minisztérium belefogott egy olyan tervfeladatba, hogy oktassa a japán apákat, akik átlagban naponta csak 36 percet töltenek a gyermekeikkel. A minisztérium patronál „egy »háztartási oktatásról« szóló szemináriumsorozatot, azzal a céllal, hogy elérje az apáknál, hogy többet segítsenek a ház körül, és több időt töltsenek a gyermekeikkel” — jelenti a Mainichi Daily News. A tanfolyamot, amely öt, egyenként 1,5—2 órás ülésszakból áll, a munkahelyen, vagy annak közelében fogják tartani alkalmas időben, hogy könnyebb legyen az apák számára a részvétel. Ironikus módon az elsők között, akik hasznot merítenek a tanfolyamból, azok az apák állnak, akik a Művelődési Minisztériumban dolgoznak, amely híres arról, hogy hosszú túlórákat követel.
Tedd szórakozássá az olvasást
A statisztikák azt mutatják, hogy 2,9 millió kanadai felnőtt képtelen „olyan jól [olvasni], hogy a mindennapi életben található anyagokkal megbirkózzon” — jelentette nemrég a The Toronto Star. Azon törekvésben, hogy leküzdjék az írástudatlanságot, a Kanadai Gyermekek Könyvhete a tervek szerint elősegíti „az olvasás örömét és szeretetét”. Mindamellett nem könnyű napjaink zene-, televízió- és videóvilágában megtanítani a gyerekeket az olvasás szeretetére. A dolog nyitja, hogy akkor kell elkezdeni, amikor a gyermekek nagyon fiatalok, valamint minimálisra kell csökkenteni a figyelemelterelő dolgokat. A lap idéz egy tízéves lányt, akinek a családja túladott a televízión, amint ezt mondja: „[Az olvasás] szórakozás, és segít nekem tanulni.” Egy tízéves fiú ezt mondta: „Szeretek olvasni, mert ez olyan, mint egy szélesre táruló ablak.”